Új év

Hamarosan itt van 2013. Nem szoktam fogadkozni, csak most pont egybe esik az új év az új dolgokkal. A vércukorszint szinten tartása már pipa, tökéletes eredményeim vannak.
Most hogy végre lassan sikerül a hormonjaimat megrendszabályozni, nekiállhatok új életmódnak, hogy lemenjenek rólam plusz kilók. Amint abbahagytam fogamzásgátlót feljött rám plusz 5 kiló, pedig nem ettem máshogy, nem mozogtam máshogy. Nem ettem többet, mégis...
Most viszont elértem oda, hogy normalizálódott a hormonrendszerem annyira, hogy elkezdhetem eredményesen. Eddig szörnyű volt, a hajam állandóan zsíros lett, kétnaponta mostam, a bőröm pattanásos. Most már "csak" sok kicsi pattanásom van, nem sok nagy gyulladt, és végre visszatérhettem a heti 2x hajmosáshoz. Megy ez, szépen lassan. Egy biztos: SOHA többé fogamzásgátló tabletta, ennyit nem ér az egész.

A fő alapelveim:
heti minimum 3x mozgás, de inkább többször
köret zöldség, krumpli, tészta helyett (persze nem lehet mindenhez zöldséget enni, akkor tudok házilag durum lisztes tésztát készíteni)
reggelire gabonapehely helyett zabpehely
vacsora lefekvés előtt 2-4 órával (mivel általában éjfél körül fekszek, 8 óra tökéletes lesz vacsinak)
sok-sok folyadék (fő a tisztítás)

Nézegettem a tisztítókúrákat is, de hát cukorbetegnek az nem egyszerű megcsinálni, inkább lemondok róla.
180 gr szénhidrátos étrend megvan, csak hát nem mindegy, hogy miből.
Kalória...azt nem is tudom, szoktam nézegeti őket, de így ennyi. Lehet azt is számolgatni kéne.


Legnagyobb dolog lesz befejezni esti még egy kis ezt, meg azt. Főleg, ha párom hozza a boltból a finomságokat, hiszen azon rengeteg múlik.

Kirepülős

Gyakorlatilag 18 éves korom óta nem élek együtt szüleimmel. Akkor kezdtem el kollégiumi életemet, mivel iskola mellett dolgoztam, így elég nehéz volt minimum 2 hetente még haza is menni. Aztán jött utolsó évben a nagy szerelem (ami még mindig tart), akkor már minden 2. hetem hétvégéje az övé volt, hiszen 320 km-re voltunk egymástól. Letelt a 3 év kollégium, sulit befejeztem, és összeköltöztünk. Azóta eltelt több mint 2 év.
Szóval 2 éve végérvényesen kirepültem. Bevallom néha jó lenne a régi élet, hiszen hiába van olyan, hogy megyek egy hétre, mégse 100%-ig olyan, mint régen.
Furcsa dolog ez. Néha nagyon jó lenne, hogy ne kelljen főznöm, mosnom, takarítanom, bevásárolnom, hanem más megtenné helyettem. (Mivel jelenleg nincs munkám, így nagyjából rám marad). Ha csak egész nap semmit se kéne csinálni.

Végérvényesen felnőttem. 

Most már gyakorlatilag 2 családom van, mindkettővel törődni kell, a távolság meg nagy.
Nah meg ott van az a bizonyos tudat, amit mindenki régóta tud, hogy egyszer a szüleink meghalnak, ha nem akarjuk, ha nem, ezért minden lopott boldog pillanatot ki kell élvezni, amit velük lehet tölteni. Hiszen apu már 56 lesz hamarosan, tudom az még semmi, de azért csak ott van a tudat...
Körülbelül 2 havonta járunk haza, sűrűbben nem tudunk, nekünk is kell hétvégi pihenés, programok, dolgunk van rengeteg, egymásra is, másra is.
Szeretném, ha szülők láthatnák unokáikat felnőni, teperünk, spórolunk saját lakásra, esküvőre, majd egyszer gyerekre. Lassan odaérek a tinédzserként álmodott korig, hogy majd 25 évesen szülők. Az is marad csak álom. Aztán ott van a nagy HA, hogy ha minden összejön, akkor meg a természet szólhat bele, hogy nem jön össze a baba.
Mindegy, az majd a jövő zenéje, addig még rengeteg dolgunk van.

Régről

 18 évesen egyszerűen fel kellett nőnöm. Amikor kimondták, hogy cukorbeteg vagyok, az egész hercehurca alatt egyetlen egyszer sírtam, de akkor a párnát ölelgettem és teljesen átázott. Kórházból mentem érettségizni, 2 vérvétel között tanultam, sikerült letenni az érettségit. 

A mai napig nem tudom hogy tudom ezt csinálni. Naponta 4x magamba szúrni a tűt, bezzeg ha mást látok ilyet csinálni, rossz nézni. Az elején még figyelmeztettem embereket, hogy mit fogok csinálni, meg figyeltem reakciókat, most már nem érdekel, aki nem fogadja el elmehet a fenébe. A legrosszabb, hogy sokan nem tudják mi történik, és azt hiszik drogozok. Egyszer hypo miatt leültem a lépcsőre, és részegnek néztek. Köszönöm emberek, nagyon kedvesek vagytok. Mindig van nálam cukorbeteg kártya, egy irataim között, egy pénztárcámban, egyik legnagyobb rémálmom, hogy elájulok és nem tudják mitől. 

Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek? 

Persze, amikor elkezdődött, akkor is a kisebb problémákat néztem, a csontsányságom 70 kilóját, a megőszülő!!! hajamat (azóta visszabarnultam), és azt, hogy jön az érettségi. 

Néha úgy érzem lehetetlen az egész dolog. Milyen is volt annyi édességet enni, hogy rosszul lettél tőle? Annyi cukros colát inni? 

Gyakorlatilag megköszönhettem a betegségnek, így egészségesebb lettem. De mégis beteg...

A csoda

Kórháztúra

Nah ilyen se volt még, egy délelőtt alatt 3 szakrendelést rendeztem le.
Indultam a szemészeti klinikán, az éves szemészeti ellenőrzésre, persze ott is kaptam apait-anyait öregasszonyoktól, mert ők 1,5 órája várnak, nekem meg "csak" egyet kellett. Nem én döntöm el, ki hogy megy a sorba... Minden rendben van, lassan vissza is áll a pupillám :)

Aztán mentem vissza diabdokihoz, mert mondta hogy a biztonság kedvéért mutassam meg leletet. 3 hónap múlva kell visszamennem, vérvétel nem kell, azt mondta olyan jók eredmények, hogy felesleges.

A harmadik szakrendeléshez annyit, hogy eddig vidékre jártam nőgyógyászhoz, és vissza is jártam oda, hiába költöztem el. Csak hát egyre nehezebben bírtam időt szakítani rá, hiszen 50 km, csak 50 km. Ma a nőgyógyászati klinika előtt vettem egy nagy levegőt és bementem érdeklődni, hogy mit kell csinálnom, hogy ha ide akarok járni, erre rögtön fogadtak. Hát emberek, én voltam a nagy-nagy szóvivője annak, hogy a nőgyógyásznak nem a nemétől függ a szakértelme.  Még mindig így tartom, viszont a klinikán csak nők voltak a dokik, és valami csodálatos biztonságot éreztem mellettük. Például, hogy megdicsérték, hogy évente eljárok rákszűrésre. Mindenki segítőkész és kedves volt. Meg mivel fél éve tettem le fogamzásgátlót, így nem rendszereződött a menstruációm, így rögtön elküldtek pisilni, hogy csinálnak terhességi tesztet, nehogy baja legyen a gyereknek, ha véletlenül lenne. Nem vagyok terhes :). Ehhez képest egyik régi dokimnál az ilyen tesztnél kb. kiabáltak velem, hogy de hülye vagyok, hogy ilyen tesztre megyek, mert a terhességi tesztben nem bízok, vagy mifene...
A vizsgálat meg fájdalommentes volt, sőt még bocsánatot is kért a doktornő, hogy kellemetlen. (Mert hát valljuk be nem egy hawai utazás).
Szóval most ismét hormont szedhetek, de csak 10 napig, az meghozza a piros hadsereget. Állítólag utána minden helyrejön, ha mégse, akkor már boldogan megyek oda.

A mai nap második nagy meglepetése, hogy várok diabdokinál, amikor jön egy nővérke, hogy ki inzulinos cukorbeteg, mivel adományoztak kórháznak vércukormérőt és ingyen adják inzulinosoknak. Csak néztem :D Szóval most van egy One Touch Select Minim teljesen ingyen. Ráadásul a tesztcsík hozzá ugyanannyi, mint a másikba :)

A bejegyzés címe

Nagyon-nagyon izomlázam van, nem emlékeztem arra, hogy ilyen nehéz ez az edzés :D:D