2015. július 20., hétfő

Kiszedném...

...leraknám...becsomagolnám...masnival átkötném...átadnám a diabetest

Neked
                                     Neked
                                         Neked
                                            Neked
   Neked
Bárkinek, az örök nyavalygoknak, akiknek minden szem egészségük megvan, mégse jó nekik semmi. Miért nem lehet csak boldog az élet? Megbecsülni amink van? Csak akkor felébredni, amikor már rossz az egész.


Felépítem...szúrás...mérés...szúrás...mérés..ch....ebéd...óra...perc...mérés...vér...inzulin
Aztán ledöntik...vagy ledöntöm...az alja már fekete...összeomlik...elporlad...lerohad...majd eltakarítom...újraépítem...már megint

8 éve már  megint...mert nem marad egyhelyeben...folyton változik...én meg szívok...újabb adag...újabb ch...újabb időpont...sírás...vívás...vívódás...abbahagyni akarás...minek ez nekem?...még nem fáj


Jó lenne kiszedni...lerakni....átadni...bárkinek...csak egy napra...nah jó akár félre is



Nem is tudom

 Nem is tudom igazából mérges legyek, vagy sírjak a sarokba, vagy csak egyszerűen kiégetett ez az egész. Miután 2 évet könyörögtem orvosokna...