tag:blogger.com,1999:blog-56606941012040908442024-03-13T03:03:22.382-07:00Hány tűszúrás az élet?Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek? Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.comBlogger183125tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-83028085454872474772023-11-25T04:19:00.000-08:002023-11-25T04:23:49.280-08:00Nem is tudom<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuYBFbGFl6MlavRs_14iSObhCrPO-1dJvZNsJIG6ThRhbuU39lLxHm2xCYtFUgUjBYBE3HR-2742q467_FUbzh2a11pJ1arWDBDPWXCXQtO1VaVUuUdMrVdOzM1bz9wSMDGRuq8gwP7X3Q6vlp15Wf2LdlGEVIWo23-wcsIqsmhHGIjV6CLrYGL0CvqZbZ/s1440/377294304_1023330715585967_5339101141852960824_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1440" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuYBFbGFl6MlavRs_14iSObhCrPO-1dJvZNsJIG6ThRhbuU39lLxHm2xCYtFUgUjBYBE3HR-2742q467_FUbzh2a11pJ1arWDBDPWXCXQtO1VaVUuUdMrVdOzM1bz9wSMDGRuq8gwP7X3Q6vlp15Wf2LdlGEVIWo23-wcsIqsmhHGIjV6CLrYGL0CvqZbZ/s320/377294304_1023330715585967_5339101141852960824_n.jpg" width="160" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmjDIGsm3gMc9zmmLgBTueDqRSucpA0ePyg18p5isvKMnQIcZ8_N2HO9ZzjJgbqODKhTYso4CEyqQkRUcvZhF0xrALrChe2VKeeUrVIx4KraaEsmhW5r9262nwbM_xRU32WkevOVnSmZfuJRzIViXmIdZHK6MjAJkrvxHtMB-wS6AA_8wGJQukHppYAc3c/s360/368387472_329276026403713_9165753570325578411_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="180" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmjDIGsm3gMc9zmmLgBTueDqRSucpA0ePyg18p5isvKMnQIcZ8_N2HO9ZzjJgbqODKhTYso4CEyqQkRUcvZhF0xrALrChe2VKeeUrVIx4KraaEsmhW5r9262nwbM_xRU32WkevOVnSmZfuJRzIViXmIdZHK6MjAJkrvxHtMB-wS6AA_8wGJQukHppYAc3c/s320/368387472_329276026403713_9165753570325578411_n.jpg" width="160" /></a></div><br /> Nem is tudom igazából mérges legyek, vagy sírjak a sarokba, vagy csak egyszerűen kiégetett ez az egész.<p></p><p>Miután 2 évet könyörögtem orvosoknak hogy nem hazudok</p><p>Miután a covid tönkrevágta ezt az egész diabos ellátási rendszert</p><p>Miután hullik a hajam</p><p>Miután azt kaptam meg biztos zabálok</p><p>Miután azt kaptam meg biztos nem mozgok eleget</p><p>Miután 2 évig nem aludtam egy jót</p><p>Miután 2 évig minden reggel úgy ébredtem fel, mint a mosott szar</p><p>Miután egyik doki megpróbált félrekezelni</p><p>Miután azt mondta neuropátiám van, pedig nem is</p><p>Miután vállaltam a szenzort, hogy bőgve bebizonyítsam, hogy nem hazudok</p><p>És tényleg nem hazudtam</p><p>Több, mint 2 év után végre jó kezekben vagyok, félek hogy mi lesz, félek hogy újra csalódni fogok, rettegek a magas cukortól, pedig nem az hibámból volt magas, és ezért pánikszerűen rosszul vagyok, ha kiugrik. </p><p>Így is nehéz, nagyon nehéz, de már látszik minden hogy nem hazudik, és új bázis inzulinnal megyek tovább. </p>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-54895546216796010092023-07-15T23:40:00.001-07:002023-07-16T00:36:11.162-07:0016 éve<p> 16 éve közölték Ön cukorbeteg,de ez egy kezelhető állapot. Igazából én örültem hogy lezárultak a találgatások, hogy végre van megoldás. </p><p>Kaptam oktató könyvet, állandóan éhes voltam, érettségiztem, sok volt az öreg néni, mindig etetni akartak, hisz olyan sovány a kislány. A nővérek rájuk szóltak hogy NE ETESD, sosem megy akkor haza, mintha egy kutya lennék, akinek ne adjál csülökcsontot.</p><p>Bent ülök egy fertőtlenítőszagú szobában egy dagadt büdös dietetikus nővérrel, kettes típusú cukorbetegekkel, nincs különbség szerinte, kb enni se lehetne. Közölte a gríz rossz, a tészta rossz, a grízes tészta az ördögtől való kb. Nem értettem semmit, most akkor hogy fogok én élni?</p><p>Tele vagyok kék-zöld foltokkal, sebekkel, a nővérek injekciós tűkkel serkentenek vért a vércukorméréshez, senki sem szól hogy szerezzünk ujjbegyszúrót, mert az nem fáj.</p><p>Úgy érzem sosem lesz vége, én vagyok a cukros kislány, nincs nevem, csak ágyszámom.</p><p>Magolok mint az őrült, akkor még nem volt szénhidrát tartalom mindenen, csak a diabetikus cuccokon, attól még instant hánynék. A mérleg a legjobb barátom.</p><p>14 év után a kirendelt dietetikus ráírja a lapomra, hogy nem követem a diétát, hisz nem tudom most rögtön azonnal miben mennyi szénhidrát van. Hiába mondogatom hogy dehát nincs szövődményem, alig van kiugró magas vércukrom és tudom miből mennyit ehetek.</p><p>Furán néznek rám, ha megkérdezik mennyi CH-t viszek be, és közlöm 160-240-ig, hisz az lehetetlen. A felosztást megkérdezik, annál is közlöm, hogy attól függ mit csinálok aznap. Hát de ezt így nem lehet csinálni. Menne a 180 gr CH, ha egész nap otthon ülnök és étkezéstől étkezésig léteznék. </p><p>Elfogadom hogy egy újabb szar, már gyerekkoromtól kezdve megszoktam a kontrollt más miatt, hogy nem tehetek akármit akkor amikor akarok.</p><p>Eltelt 16 év, nincs szövődményem, küzdök sokszor, nagyon sokszor, a harmadik inzulin páromat koptatom. </p><p><br /></p><p>Amikor a "sorstársak" azzal biztatnak, hogy ez nem egy betegség, hanem egy állapot, ordítani tudnék. Hogy lehetne állapot az, ha az egyik szervem műkődése leállt?</p><p>Próbálkozok diabos csoportokkal, de valahogy minden idegen. Rám van csimpaszkodva ez az egész, és nem enged el, közben meg úgy érzem, mintha csak annyi lenne, hogy valaki jobb vagy balkezes. </p><p>Most sem vagyok egy rendezvényen, mert van ott néhány "sorstárs" és csak a cukorról akarnak beszélgetni, mintha valami verseny lenne kinek mennyi a Hba1C szintje. </p><p>Unom hogy bármiféle tünetem van, a legtöbb orvos csak legyint és közli csak a magas vércukor miatt lehet.</p><p>Unom hogy ÉN vagyok a hibás, biztos sokat eszem, biztos keveset mozgok. UNOM hogy magamnak kellett kezelni hogy a bázis inzulint ketté kellett vennem, így normalizálodott a vércukorszintem. De 1 évig ment a szentbeszéd hogy biztos sokat vacsorázok, semmi más nem lehet a probléma oka.</p><p>Unom hogy inzulinváltásnál a főorvos flegmán mondja úgy hogy rám se néz, hogy biztos sokat zabálok azért magas a vércukrom, ő nem pártolja az inzulinváltást. </p><p>Hiszen az orvosok szerint a cukorbetegek hazudnak, a cukorbetegek nem tartanak be semmit, a cukorbetegek nem sportolnak, hiszen félnek hogy leesik a cukruk.</p><p>UNOM hogy azt mondják dehát a cukorbetegek hajlamosak rá és törődjek bele, és nem keresik a tünetek okát. </p><p>UNOM hogy megkérdezik miért kék a karom, és baromi vicces hogy biztos megvert az ember, én meg közlöm hogy élni szeretnék, azért kék a karom. </p><p>UNOM hogy tőlem kérnek tanácsot, miközben minden cukorbeteg kezelés más, még az enyém is változik élethelyzettől függően.</p><p>UNOM hogy a BMI szerint kórosan elhízott vagyok, pedig nagyon nem, de az orvosok még az alapján sorolnak be. </p><p><br /></p>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-23919825678591120682023-04-02T02:17:00.000-07:002023-04-02T02:17:01.282-07:00Azért<p>" <span style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px;">Túl érzékeny lettél,</span></p><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge"><span style="color: #c27ba0;">Mert nem bírod, ha fáj.</span></span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert nem vagy elég hasznos,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert eltűnt már a báj!</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert öreg vagy már hozzá,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert nem vagy naprakész,</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #c27ba0;"><span jsname="YS01Ge">Mert megfogadtad százszor,</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge"><span style="color: #a64d79;">És mert nincs már józanész.</span></span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert kegyetlen volt az élet,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert nincs egy igaz barát.</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #a64d79;"><span jsname="YS01Ge">Mert nem bírod cérnával,</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert olyan vagy, mint apád.</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert nem erre születtél,</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #c27ba0;"><span jsname="YS01Ge">Mert nem mozdulsz ennyiért,</span><br aria-hidden="true" /></span><span style="color: #741b47;"><span jsname="YS01Ge">Mert hazudtál magadnak,</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mást hibáztatsz mindenért.</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span style="color: #a64d79;"><span jsname="YS01Ge">Hát a kurva anyját mindnek!</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert gazemberek, azért!</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #a64d79;"><span jsname="YS01Ge">Csak a sorsod néha feltart,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mikor küzdesz az álmokért.</span></span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Engedd el, ne húzzon,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Majd a helyzet felnevel.</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #d5a6bd;"><span jsname="YS01Ge">Én is félek néha,</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">De nekem így is megfelel.</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert most történik éppen,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Csak most kezdődik el,</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #3d85c6;"><span jsname="YS01Ge">És ha nem tetszik a világnak,</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Szarok rá, már nem érdekel!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Csak rólam szól a filmem!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">És a főhős élve kell!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">A válaszok megvannak,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Még ha nem is kérdezünk,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Kezedbe temeted arcod,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Már nincs mit vesztenünk,</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #a64d79;"><span jsname="YS01Ge">Ha szörnyeket teremtettünk</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge"><span style="color: #351c75;">S bennünk élnek, ellenünk!</span></span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge">Mert rossz embert szerettél,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert rossz embert szeret,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert nem tettél meg mindent,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert elkúrtad az életed.</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge">Mert már csak ébren alszol,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert mindig bal lábbal kelsz,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert nem vett észre senki,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert ha gond van, térdepelsz.</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert nem vezetsz elég jól,</span><br aria-hidden="true" /><span style="color: #a64d79;"><span jsname="YS01Ge">Mert folyton fékezel,</span><br aria-hidden="true" /></span><span style="color: #ff00fe;"><span jsname="YS01Ge">Mert eljátszod, hogy számít</span><br aria-hidden="true" /></span><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">És túl későn élvezel.</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge">Mert abba kéne hagynod,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert még mindig élheted</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mert csak bérbe adtad a lelked,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">És még vissza kérheted!</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge">Mert nem késted le, hidd el!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Indulj el, az istenért!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Csak a sorsod néha feltart,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Mikor küzdesz az álmokért.</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Engedd el, ne húzzon,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Majd a helyzet felnevel.</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Én is félek néha,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">De nekem így is megfelel!</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge">Mert most történik éppen,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Csak most kezdődik el,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">És ha nem tetszik a világnak,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Szarok rá, már nem érdekel!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Csak rólam szól a filmem</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">És a főhős élve kell!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">A válaszok megvannak,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Még ha nem is kérdezünk,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Kezedbe temeted arcod,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Már nincs mit vesztenünk,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Ha szörnyeket teremtettünk</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">S bennünk élnek, ellenünk!</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge">És elmondhatja mind,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Akinek most behúzva van farka, füle,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Hogy nem én vagyok az, bármit is állít,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Hanem a világ hülye!</span></div><div class="ujudUb" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; color: #bdc1c6; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 12px;"><span jsname="YS01Ge">Érzékeny lettél,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Eltűnt a báj!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Öreg vagy hozzá,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Kész!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge">Nincs józan ész!</span></div><div class="ujudUb WRZytc" jsname="U8S5sf" style="background-color: #202124; font-family: arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 0px;"><span jsname="YS01Ge"><span style="color: #a64d79;">Mert most történik éppen,</span></span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Csak most kezdődik el,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">És ha nem tetszik a világnak,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge"><span style="color: #8e7cc3;">Szarok rá, már nem érdekel!</span></span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Csak rólam szól a filmem</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">És a főhős élve kell!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">És túl fogok élni bármit,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Hiába mérgezel!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Mert a válaszok megvannak,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Még ha nem is kérdezünk,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Ha kezedbe temeted arcod,</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Már nincs mit vesztenünk!</span><br aria-hidden="true" /><span jsname="YS01Ge" style="color: #bdc1c6;">Tudod így is életünk!"</span></div>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-64022288089808361152023-03-05T05:22:00.000-08:002023-03-05T05:22:46.446-08:00Örülj, hogy neked csak ennyi...<p> Örülj, hogy neked csak ennyi...</p><p>Örülj, hogy neked sokszor alacsony...</p><p>Ezt a két mondatot már túl sokszor megkaptam. De, képzeljétek el, NEM örülök neki.</p><p>Mert nekem a 15-ös vércukor is extra rosszullétet okoz, mert nem szokott annyi lenni. A szervezetem úgy reagál rá, mint másnak a 25-re.</p><p>Nem, nem örülök, hogy alacsony</p><p>Mert miután reggel kiszámolom a zabkását, még rá is plusszolok, mert megyek edzeni. Az öltözőbe meg 5-ös a vércukrom. Én meg pocokmódra ehetem a müzlit, meg a szőlőcukrot, ha nem akarok rosszul lenni. Aztán küzdök a hányingerrel, a cukor miatt. Hazamenetelről szó sem lehet, ennél én nagyobb harcos vagyok.</p><p>Bízok a szervezetem műkődésébe, hogy úgy műkődik, ahogy szeretném, de nagyon sokszor ez nem sikerül. Ilyenkor már rég nem a miértek járnak a fejemben, hanem a megoldások. </p><p><br /></p>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-39675202350114202882023-02-18T01:29:00.000-08:002023-02-18T01:29:22.382-08:00Unom<p> Nem égtem ki, hanem UNOM</p><p>Unom, hogy vércukrot kell mérni</p><p>Unom, hogy enni kell</p><p>Unom, hogy szúrni kell</p><p>Unom, hogy nem tudok elmenni edzeni úgy, hogy ne mérjek előtte, utána, még utána</p><p>Unom a müzliszeleteket</p><p>Unom a tesztcsíkokat</p><p>Unom az inzulin szagát</p><p>Unom a kék foltokat</p><p>Unom az állandó időzítést</p><p>Unom a mestereséges édesítőszer ízét</p><p>Unom az aggódást</p><p>Unom a tervezést</p><p>Unom az állandó főzést</p><p>Unom a kajás dobozokba pakolást</p><p>Unom a kontrollokat</p><p>Unom a vérvételt</p><p>Unom a vizelet leadást</p><p>Unom az öregeket az SZTK-ban</p><p>Unom az aggódást lesz e szövődményem</p><p>Unom a szövődményszűrést</p><p>Unom az időt, amit kivárok, amikor magas a cukrom</p><p>Unom, hogy nincs fix terápiára, nem csak napra, hanem órára sem néha</p><p>Unom, hogy sajnálnak az emberek</p><p>Unom, hogy beleszólnak mit ehetek</p><p>Unom a hypokat</p><p>Unom a szőlőcukrot</p><p>Unom, hogy sebesek az ujjbegyeim</p><p><br /></p>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-55890623947248248292023-01-28T00:23:00.001-08:002023-01-28T00:26:45.429-08:00ordítok<p> Sziasztok, Kriszti vagyok, szeretnék ordítani, szeretnék sírni, szeretném letenni.</p><p>November van, 1 éve járok gyulladási magas értékek miatt orvostól orvosig, nem találnak semmit, a reggeli cukrom az egekben. Már lassan mindent megnéztek, nem találtak semmit. </p><p>A doki rámnéz, közli magas a BMI-m, mert csak az létezik, biztos sokat eszek és nem mozgok. Mindjárt bőgök, szarul alszom, nem találnak megoldást. Szenzort ígérnek, de hatalmas a várólista, mert nem vagyok gyerek. </p><p>Sziasztok, Kriszti vagyok, naponta 6000-8000 lépés, állandóan pörgő üzemet vezetek, heti 2x uszós edzésre járok, nem zabálok. </p><p>Sziasztok, Kriszti vagyok, megint úgy ébredtem mint a mosott szar, 11-es a cukrom,inzulin, eltalál egy kiseret, vérzik, a szívem is vérzik, sosem lesz vége? Nem eszek 2 órán kereszül, csak iszom, mire helyreáll. Nem bírom. </p><p>Sziasztok, Kriszti vagyok, hullik a hajam, ronda vagyok. </p><p>Sziasztok, Kriszti vagyok, senki sem tökéletes, vállalom. Valamikor több szénhidrátot eszek, mint kéne, vállalom. De ez nem indokolja az egészet.</p><p>Sziasztok, Kriszti vagyok, inkubátor. Úgy érzem van rajtam egy lény, aki csak elszívja az energiáma, és hiába etetem inzulinnal, nem akar együtt műkődni.</p><p>Sziasztok, Kriszti vagyok, megpihennék. Fájnak az ujjaim a sok méréstől, tele vagyok kék-zöld foltokkal a sok szúrástól, fáj a lelkem. </p>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-56571114996351150772017-06-25T12:19:00.000-07:002017-06-25T12:19:02.589-07:0010. diabszülinap1 évtizede élsz velem, rámakaszkodtál, mint egy kullancs, aki sose akar leszállni rólam. Táplállak téged és te táplálsz engem, valamikor hisztizel, valamikor nem értesz egyet, valamikor megőrülsz, valamikor békésen alszol. Az elején úgy gondoltam, én ezt bizony nem fogom tudni csinálni, soha, de soha. Az örök mérföldkő, hogy hazamehetek a kórházból, ha be tudom adni az első inzulin injekciót magamnak. Beadtam, elkezdődött, azóta meg se állt, nem számolok össze semmit, se tűszúrást, se vércseppet, se hajnali álmos evészetet, se sírást, se fájdalmat, se kék foltot, se bánatot, se semmit akarást, se őrjöngést, se kanapéről fel nem kelős hypert, se kórházba belépést, se mosolygást, se viszolygást, se tehetetlenséget, se furcsa tekinteteket, se abbahagyni akarást.<br />
Nélküled valószínűleg nem sportolnék, nem figyelnek arra, hogy mikor mit eszek és milyen gyakran, nem figyelném, hogy mennyit iszok, emiatt nem ismerném az összes nyilvános wc-t.<br />
Nélküled nem mérném a vizeletemet vese vizsgálathoz, nem járnék vérvételre, nem önteném le magam kora reggel álmosan az első középsugaras vizelettel, nem figyelnék mindenre, minden fájdalomra, minden tünetre, nem lenne minden évben drogos szemem az éves szemészeti vizsgálaton, azt se tudnám mi az a CH, reggel nem reggeliznék, aztán este jönnék rá, hogy egész nap nem ettem semmit.<br />
Nélküled elindulhatnék inzulin, tű, plusz inzulin, vércukormérő, tesztcsíkellenőrzés és szőlőcukor nélkül.<br />
Nélküled nem ülnék összekuporodva futás előtt, mert 4-es a vércukrom és úgy nem tudok elindulni, hanem ennem kell, akkor meg azért nem tudok elindulni, mert kaja van a gyomromban.<br />
Nélküled viszont még mindig innék cukros colát, ennék sütit rosszullétig.<br />
Nélküled sokkal több éjszakát átaludtam volna.<br />
<br />
Veled megismertem olyan embereket, akiket nélküled sose ismertem volna meg.<br />
Veled tudom milyen az igazi természetes édes íz, hogy a vöröshagyma is édes, és a tejcukor is lehet bőven elég a kávéba.<br />
Veled fegyelmezett vagyok, mert tudom, hogy egy hibának is súlyos következménye lehet.<br />
Veled más betegségek is kiderültek laborleletből és lelkiismeretes orvosok miatt, és időben kezelve lettek.<br />
Veled nem az édességosztályon pakolok be mindent a kosárba, hanem a zöldségosztályon.<br />
Veled megtanultam, hogy a lényeg a minőségi, de jó ételek.<br />
Veled sokan példaképnek látnak, és tőlem kérnek tanácsot, pedig hányszor ülnék sírva a sarokban, és kivágnám magamból az egészet, ha lehetne.<br />
Veled megtanultam, hogy nem lehetek gyenge.<br />
Veled mértem már vércukrot egy Tankcsapda koncert kellős közepén.<br />
<br />
Nem vagyok tökéletes, nem egyszer nem mértem annyit, amennyit kellett volna. Nem szúrtam pluszba, hogy majd a következő étkezésnél bepótolom, aztán vinnyogtam a magas cukorra. Álmosan felcseréltem az inzulinpatronokat, bázis helyett a bólust raktam bele, majd beadtam, majd muszáj volt 3x ennem pluszban, de még így is hypoztam.<br />
Volt olyan, hogy dacoltam, és csak azért se ettem.<br />
<br />
A fő félelmem, hogy elvesztem a mostani nagyon jó érzékelésemet, hogy a hypot nem fogom megérezni 4 körül, a magas cukrot észre se fogom venni, hogy egyszer már a sérülések nem fognak fájni. Egyszer bedöglött a vércukormérőm, 2 alatt voltam és a mérő minden mérésnél 5 körüli értéket mutatott, szerencsémre időben elkezdtem enni, de azt a valóságos halálfélelmet soha többé nem akarom átélni, azt az igazi tehetetlenséget, az asztalon feküdni se tudtam, csúsztam le róla. Már tárcsászón volt a mentők száma, ilyet soha többé.<br />
<br />
Sose volt semmire se az indokom, hogy mert én cukros vagyok. Hülyeség az egész.<br />
Nemrég még hegyet másztam, sárban csúsztam lefele fától-fáig, nem egyszer elestem és kerestem meg a kiesett szőlőcukromat.<br />
Amikor sikerül eljutni futok, maratonváltozok, télen 11 órákat talpalok a munkahelyen, vettem részt több biciklitúrán, amikor tudok eltekerek Szentendrére és vissza.<br />
<br />
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-9187987818094672642017-02-07T04:14:00.000-08:002017-02-07T04:14:02.643-08:00Diabetes és...Diabetes és influenza<br />
Diabetes és hányás<br />
Diabetes és láz<br />
Diabetes és hyperglikémia<br />
<br />
(...)<br />
<br />
Még sorolhatnám, napont feljövő cikkek, bejegyzések ezekről, pedig én szeretnék látni legalább néha:<br />
<br />
Diabetes és legalább már élünk, nem úgy, mint 100 éve<br />
Diabetes és a sport jótékonysága<br />
Diabetes és az öröm<br />
Diabetes és kontroll alatt vagyunk<br />
Diabetes és lehet élni<br />
Diabetes és szeresd őt is<br />
Mert ha utálod, akkor is ott lesz...<br />
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-82360937358904421022016-07-08T05:22:00.001-07:002016-07-08T05:22:19.759-07:00A legnagyobb hősök a világonÉn 18 évesen lettem cukorbeteg, így a szüleimnek nem kellett ezen végigmenni, persze megbeszéljük a dolgokat, ők is tudnak cukrot mérni, inzulint beadni, megtanulták, de mindent önállóan csinálok.<br />
<br />
Nekik is nagy pacsi, de számomra a legnagyobb hősök a cukorbeteg gyerekek szülei.<br />
Tavaly a Bátor Táborban megtapasztaltam milyen kívülről látni az egészet, amikor te nem érzed a dolgot. Az igazi tehetetlenség, hyozott a gyerek, ő érezte, mi meg semmit se láttunk belőle. Nekem ezerszer könnyebb, érzem a hypot, érzem a hypert, ezek meg kívülről egyáltalán nem látványosak, ezt belülről érzi az ember.<br />
És amikor felborul a rendszer, és tehetetlen vagyok és szenvedek, akkor belegondolok ez milyen lehet egy szülőnek, keresi az okokat, a megoldásokat, magát hibáztathatja, hogy elrontotta. Mindig azon kattog vajon elég volt a CH, vagy túl sok, túl kevés, az inzulin nehogy megromoljon, legyen mindig tartalék, mozgásnál hogy reagál a vércukor, ha elutazik, mi lehet vele, más figyel e rá, hajnalban vajon hypozik e, felkel e rá, ha nem kell fel rá, mikor mérjenek?<br />
<br />
Nekem rutinból megy az egész, aztán mégis van olyan, hogy belebukok, van olyan, hogy elszámolom, elmérem, nem figyelek, dacolok, szenvedek, küzdök. Aztán az ilyenből lesz, hogy nem tudok elindulni sportolni, mert 3-as értékem van, meg az autópálya közepén esik le a vércukrom, mert minek mérjek előtte, biztos jó az érték. Vagy amikor rosszul szúrok és bekékül, bezöldül, esetleg még vérzik is. Ilyenkor szívől tudom gyűlölni, mert elterveztem valamit, és keresztülhúzza az egészet.<br />
<br />
És igenis kell valamikor gyűlölni, mert mi nem kértük, szimplán csak kaptuk. És tudom, hogy lehetne rosszabb, és tudom, hogy a lelki béke kell ahhoz, hogy jól tudjam kezelni, de igenis vannak pillanatok, amikor nem jó az egész.<br />
<br />
<br />
A lényeg ugyanaz marad, nem egyszerű az egész, kívülről irányítani meg ezerszer nehezebb, Ti vagytok a legnagyobb HŐSÖK számomra. Kitartást nektek!Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-42672934271738907262016-04-25T08:50:00.004-07:002016-04-25T09:01:37.999-07:00Kicsit szeretnék kilépniMindig is bennem volt a tenni akarás, a tanulás, a magam fejlesztés iránti vágy. Ezért sok mindent megteszek új ismeretekért, technikákért, bármiért amitől jobb lesz ez az egész.<br />
<br />
Mégis úgy érzem, hogy jelenleg a lehető legkevesebbet szeretnék foglalkozni a cukorbetegséggel. Ősszel életemben először megtapasztaltam a hyperglikémiát, az érzést, amikor hosszú órákig nem én uralom a testemet, bármit is csinálok, ez kicsit megölt bennem valamit.<br />
Az új ismeretlen iránti félelem, az iszonyatos 2,5 nap a kórházban, az aggódás, és az hogy újra uralni tudjam a vércukromat.<br />
Elértem a szinte tökéletes vércukrokat, 5 hónapig nem volt hypom. Pár napja volt, azt is tudom miért, én csesztem el, beismerem.<br />
Elégedettnek kéne lennem, de őszintén, kifáradtam én ebben. Kilépnék belőle kicsit, hogy beadom az inzulint, mérek, de amúgy hagyjon békében az egész. A lehető legminimálisabbat szeretnék cselekedni.<br />
<br />
Szombaton is ültem a Civil Fórumon, és nem értettem mit is keresek itt. Nem csak a rengeteg öreg miatt, hanem azért, mert én nem akarok ezzel foglalkozni, miért is hallgattam az előadásokat (ráadásul az előadások 90%-a hihetetlen negatív volt, vagy reklám), amikor kiülhettem volna egy könyvvel az erkélyre az olvasni...magamra figyelni, nem ebben élni.<br />
<br />
<br />
Kicsit elbújnék a véres tesztcsíkok és az inzulin alatt, szeretnék én én lenni, nem a cukorbetegség.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7ZDd2GbhjcJJWAte_-X_yzPBmVHnLx6FiN94JpzjTbyycfMK720vtPMI3eW7N_V0RV4Kd6HdTqsR9-tPRWzewGEghyphenhyphenoUzC4FxRNdv0E6vchQ6YMYUF0ZMSriKOlDQ4qEDygsAcO_0zzd3/s1600/11222179_1122738987767028_5252828090931550089_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7ZDd2GbhjcJJWAte_-X_yzPBmVHnLx6FiN94JpzjTbyycfMK720vtPMI3eW7N_V0RV4Kd6HdTqsR9-tPRWzewGEghyphenhyphenoUzC4FxRNdv0E6vchQ6YMYUF0ZMSriKOlDQ4qEDygsAcO_0zzd3/s320/11222179_1122738987767028_5252828090931550089_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-14003881873034167742016-03-22T09:47:00.001-07:002016-03-22T09:47:34.460-07:00Kerülj beljebb!Különbözőek vagyunk, más-más felfogással, más-más megérzéssel és bizalommal a szervezetünk iránt. Van olyan ismerősöm, aki a boltba se megy el az egész cucc nélkül, mint vércukormérő, szőlőcukor, inzulin, keksz, innivaló.<div>
Mindig kiakadnak amikor megtudják, hogy 18 fölött életemben nem mértem még. Így én anno 17-nél már hypereztem, amikor a humulin feladta a harcot a hasnyálmirigyemmel. </div>
<div>
Viszont azóta se hypom, se hyperem, azt hittem a régebbi kezelésnél nem lehet jobb, hát tévedtem.</div>
<div>
Elmondhatatlan érzés, hogy nincs az az állandó figyelés, hogy vajon hypozok e, hiszen a humulinnal sokszor megborult lefele. Nem egyszer volt, hogy 3-4 egymást követő hajnalba is kényszerettem. Nem volt éppen kellemes dolog.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Tehát így állok, tudom még csak 4 hónap telt el, hogy az analóggal éldegélek, de remélem még nagyon sok ideig így marad. Azóta rengeteg helyre elindulok vércukormérő nélkül. Mint például futni.</div>
<div>
Régen ilyet sose mertem megtenni, pluszban szőlőcukor, keksz, innivaló. Teher volt rajtam, de kellett, sokszor kellett bevetni a szőlőcukrot, a kekszmorzsákat nyalogatni a papírról, mert zuhantam lefelé, mélyen, nagyon mélyen.</div>
<div>
Most ezt tesztelem, nem viszek mérőt, előtte mérek, tudom hogyan állok, eddig tökéletesen maradt normális értékeken. </div>
<div>
Hamarosan belekezdek a hosszabb futásokban, ott fog igazán kiderülni, hogy kiállja e a próbát.</div>
<div>
Természetesen szőlőcukor mindig van nálam, de már optimistán átváltottam egyenként csomagolt verzióra, és 4 hónapja hozzá se nyúltam. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Júniusig nyugi van, addig teszteltem tovább a rendszert :))</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg79HHXIhNdjJsEYHyKZPocVU0EKhUGiidBDC4LvswzuTgcmw2cczfFyDc-sz-LT6RSQErhlcmL3_a3Dl6N9BCzy2a9687Ja8fJucut9aIjnvG9Fc2jzmS8SxhzVZ4POFexEn2U8DaSjhdu/s1600/10418254_854657701323330_2836552153013166180_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg79HHXIhNdjJsEYHyKZPocVU0EKhUGiidBDC4LvswzuTgcmw2cczfFyDc-sz-LT6RSQErhlcmL3_a3Dl6N9BCzy2a9687Ja8fJucut9aIjnvG9Fc2jzmS8SxhzVZ4POFexEn2U8DaSjhdu/s320/10418254_854657701323330_2836552153013166180_n.jpg" width="240" /></a></div>
<div>
<br /></div>
Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-12612556827677745522015-12-14T05:17:00.001-08:002015-12-14T05:17:13.554-08:00Az analog tündékléseLassan letelt egy hónap és én vígan élek analog inzulinnal. Ez idő alatt egy 12 feletti értékem sem volt. Nem hogy 15-18, mint régebben a humán inzulin végén.<br />
És igen, féltem, hogy mi lesz, hogy elszalad a vércukrom, aztán le se megy, vagy lemegy, aztán fel se akar menni. Nah meg a kórházi napok örök rossz emlékek. Magyar egészégügy csodája.<br />
<br />
Érdemes belevágni a biztos rosszból egy ismeretlen felé, ami jót is rejthet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd1UHFE508IjYrpQD8rD73A7sURnJ4C_Ix5HS6id9Fw_5vEzObPbZGGlJrAggIKg5YvvuxuQyUbB6QgeuLxskcXYj6OmO1fHgezEnRBj0qA8DKR2GaG6LyOANpruKRUApGLOsohEfchIbe/s1600/Pyv7HYgDGWiIxp4v3tIb0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd1UHFE508IjYrpQD8rD73A7sURnJ4C_Ix5HS6id9Fw_5vEzObPbZGGlJrAggIKg5YvvuxuQyUbB6QgeuLxskcXYj6OmO1fHgezEnRBj0qA8DKR2GaG6LyOANpruKRUApGLOsohEfchIbe/s400/Pyv7HYgDGWiIxp4v3tIb0.jpg" width="266" /></a></div>
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-2699383372392550072015-11-21T23:43:00.000-08:002015-11-21T23:43:16.123-08:00Viszlát Humulin, 8 évig boldogan éltünk együtt!<div style="text-align: justify;">
Több, mint 8 éve csatlakozott hozzám a diabetes, azóta ugyanazt az inzulint használtam, általában nagyon jóba voltunk, én tudtam, hogy mennyi kell, ő meg alkalmazkodott, vagy nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor meg nem, akkor is hamar észhez tért. Egy jó ideig, aztán elkezdett kamaszodni, túl korán, lázadozott. 17-es értékeket kaptam (igen, tudom hogy más kap 20-30 között is, én ritkán megyek 10 fölé). Sőt a hyperglikémia csodáját is megtapasztaltam, amikor sírva, gyengén, hányingerrel küszködve és 4 liter víz után, kiszáradt szájjal, órákkal később se múlt el a 17-es cukor, csak jóval később. Majd később minden hajnalban partiztam a konyhában hajnalban, mert 3-as cukorral kóvályogtam ki a konyhába. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg, hogy nem lettünk jóba. A doki meg már évek óta ajánlgatta, hogy vannak jobb inzulinok is, de amíg nem volt gond, addig minek? Gondoltam én. </div>
<div style="text-align: justify;">
Eljöttek a gondok, én meg hosszas vívódás után döntöttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
VÁLTOK</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó nagy betűkkel, és igenis féltem. Egyrészt utálom a kórházban fekvést, másrészt féltem a hypoktól, hyperektől. Hiába érzem meg magam, sose használtam más inzulint, nem tudtam mi lesz a hatása, hogy viselkedik a vércukrom, főleg kórházi körülmények között.<br />
<br />
A kórházról<br />
<br />
Próbáltam megbeszélni a dokival, hogy én ügyes vagyok, otthon is be tudom állítani. Hiába... kórházba befekvés. A magyar egészségügy megmutatta a maga rettenetét. Hétfőn odahívtak éhgyomorral, majd 11-ig ültem a padon a kórtermek előtt, mert még nem volt ágy. Addig annyira jutottak el, hogy levették a véremet. Se kaja, se semmi. Amikor kérdeztem, hogy éhen halok e, az volt a válasz, hogy majd jön az orvos és megmondja. Jahm, ő biztos reggelizettt.<br />
Analog inzulint kaptam, szerencsére pont a penembe való, szóval maradtak a csodajó peneim :)<br />
A képen a 2. naptól látszódnak az eredmények. Úgy érzem szeret a szervezetem, 10 fölé ritkán mentem, végre nem kapok 15-17-es eredményeket.<br />
Most már szerda óta itthon vagyok, és szabadon állítgatom az adagokat, kezd szépen beállni. Egy-egy rosszabb értéknél meg kell magammal beszélni, hogy nem megy ez rögtön, azonnal. Minden újrakezdet is nehéz, vannak mankóim, család, barátok, de senki se veheti át tőlem a hasnyálmirigyem műkődését.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMAGnDmMlcpMhLbECJbb5i4NwzwaIEYdypT6RutnAAQqXlmMGK0EO6Ilb0awhaKN2yl2SqufUnYR21e4g_tHt8CDq96xUBRb-2g_QVtaGAwfHkG1oi2pdT6zcLCzixRh4YNm791-h3tFmN/s1600/IMG_2054.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMAGnDmMlcpMhLbECJbb5i4NwzwaIEYdypT6RutnAAQqXlmMGK0EO6Ilb0awhaKN2yl2SqufUnYR21e4g_tHt8CDq96xUBRb-2g_QVtaGAwfHkG1oi2pdT6zcLCzixRh4YNm791-h3tFmN/s320/IMG_2054.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
2,5 nap öregasszony sajnálkozás után hihetetlenve álltam fel, hogy ugyanmár. Ez olyan, mint a fogmosás, tiszta rutin lesz ez is.<br />
Jelenleg ez az elvem (köszi Eszter a képet :D)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqZNE-ee8l_dL3E-l2RVQv2wEAb-lZSq9HphpwrGWCaZVsu9JCGx7aDb514FSjL3Kk12H3o8tKLSv_mVVU0EgDn-xEb7MTylhOx24iPWSdRVH9xH9xd8mhe4tJvCKHR8-2DNuoppDSbsyS/s1600/11222179_1122738987767028_5252828090931550089_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqZNE-ee8l_dL3E-l2RVQv2wEAb-lZSq9HphpwrGWCaZVsu9JCGx7aDb514FSjL3Kk12H3o8tKLSv_mVVU0EgDn-xEb7MTylhOx24iPWSdRVH9xH9xd8mhe4tJvCKHR8-2DNuoppDSbsyS/s320/11222179_1122738987767028_5252828090931550089_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Befelé figyelés van, mérés, adás, számolás, kockázat, nem kockázat, félés, nem félés. Hosszú még az út, és mint tudjuk nem marad így örökre. De mindig van jobb és szebb, mint itt is bebizonyítottam.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-58488458779317609242015-09-19T02:30:00.002-07:002015-09-19T02:36:58.972-07:00Diabetes képekben<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVvHourGELpZ06WPsKjc9fC_tPMdDxsUg4r3zRIrNr81MRYCNbRZzfBonZFcGRkxtY3mgBgnXOQjLRF9yw0HpTGC4vQhcH7Vi_Tdf4BQcgyY3y5KkkzMoqPmneTWdsFqlBTGZVLfIXU7Fq/s1600/IMG_0797.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVvHourGELpZ06WPsKjc9fC_tPMdDxsUg4r3zRIrNr81MRYCNbRZzfBonZFcGRkxtY3mgBgnXOQjLRF9yw0HpTGC4vQhcH7Vi_Tdf4BQcgyY3y5KkkzMoqPmneTWdsFqlBTGZVLfIXU7Fq/s320/IMG_0797.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj775lT2_VBeQAqp4_nQgn-OqdHpeA2CVbsxR9Dg0Kv89gIYBiWWWBV6cs3yb92OCR3Ev5Y_fotGqKEtTG6UIqlMwbOVvqH3OlptantlOVawbTSrReWQKIrtidWMplya0Fs2BUmezi24YEC/s1600/IMG_0829.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj775lT2_VBeQAqp4_nQgn-OqdHpeA2CVbsxR9Dg0Kv89gIYBiWWWBV6cs3yb92OCR3Ev5Y_fotGqKEtTG6UIqlMwbOVvqH3OlptantlOVawbTSrReWQKIrtidWMplya0Fs2BUmezi24YEC/s320/IMG_0829.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZLhW08mE_ewOLh-d3fjz_Gq-uOxKkNYlG99x-smAOSpF7q_PBLnFBuIMVx2vv2zA4OqJjmnDK8LtZDLKvMszJuQ7BBeHoXW0ylj8HJovGi1iDL6ZS2yvjuWoCqDXjALRLovzM5dVhcOVN/s1600/IMG_0840.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZLhW08mE_ewOLh-d3fjz_Gq-uOxKkNYlG99x-smAOSpF7q_PBLnFBuIMVx2vv2zA4OqJjmnDK8LtZDLKvMszJuQ7BBeHoXW0ylj8HJovGi1iDL6ZS2yvjuWoCqDXjALRLovzM5dVhcOVN/s320/IMG_0840.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1GJd6YHsbd7IEacnJjHL-yxd49uqOsqNBj1x_DIFMJm71ZrILy0J7w7T6Yb81LqcUxln6CNUoFbOVark1EjY6y9J4KS54S8Nm63dERi4c8rjuBe3cy32s-QkKW31xLCQgyLITS8Xiom2h/s1600/IMG_0939.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1GJd6YHsbd7IEacnJjHL-yxd49uqOsqNBj1x_DIFMJm71ZrILy0J7w7T6Yb81LqcUxln6CNUoFbOVark1EjY6y9J4KS54S8Nm63dERi4c8rjuBe3cy32s-QkKW31xLCQgyLITS8Xiom2h/s320/IMG_0939.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEZHygz_0ST6G9womf-uyN_stTR8Vj2YDS-AIP-HIqNkjI_dDDPpL6kNYAnsBqK1oZqyhdDeUJ5HfQqdUxS6VLBhfF-emVliKlZtCyWRIUaZa58prAcu84JV3nNtUApX9-xPUVuAd7sRe2/s1600/IMG_0941.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEZHygz_0ST6G9womf-uyN_stTR8Vj2YDS-AIP-HIqNkjI_dDDPpL6kNYAnsBqK1oZqyhdDeUJ5HfQqdUxS6VLBhfF-emVliKlZtCyWRIUaZa58prAcu84JV3nNtUApX9-xPUVuAd7sRe2/s320/IMG_0941.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhikWFZh56uRExDTsl0KZJRfpZI_f89UsYF9nBQGcwmwzgPX4SoIzS0If5fWCyRq6Qjna_al-VZDmMDxg15r0S2Y-u4pygGMv4Ly7Rr1du3blxG0TTNG5Gl3gKu0h6ubNh_jIBLkIL1f44b/s1600/IMG_0944.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhikWFZh56uRExDTsl0KZJRfpZI_f89UsYF9nBQGcwmwzgPX4SoIzS0If5fWCyRq6Qjna_al-VZDmMDxg15r0S2Y-u4pygGMv4Ly7Rr1du3blxG0TTNG5Gl3gKu0h6ubNh_jIBLkIL1f44b/s320/IMG_0944.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRpCDyc8HfzQkIg1j1MYqXKlUsBUI6AgBoPA-ciFDb1xsH9XZ6e-La6qjdcw-rCNjJ0JrqRgycRnJx8_WpmektmOFvbxu8oegBQiCrBl9vGXAWEegHCMl91z1Ucq1TkwhRPlVxGI_i8Vpq/s1600/IMG_0945.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRpCDyc8HfzQkIg1j1MYqXKlUsBUI6AgBoPA-ciFDb1xsH9XZ6e-La6qjdcw-rCNjJ0JrqRgycRnJx8_WpmektmOFvbxu8oegBQiCrBl9vGXAWEegHCMl91z1Ucq1TkwhRPlVxGI_i8Vpq/s320/IMG_0945.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMK4tq7smSJ3zCrbU0hih9uACxSen4Cg8iQEdUha1o3T_xE98-GJx8seJ3QhXLa5z49segkGPCoB1_vgIvbFMi6PWiF6WTbHXLQx_FSubViscgbGTD_RTCPsnHpVAJ_OCgSngvPo_t9Kpz/s1600/IMG_0951.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMK4tq7smSJ3zCrbU0hih9uACxSen4Cg8iQEdUha1o3T_xE98-GJx8seJ3QhXLa5z49segkGPCoB1_vgIvbFMi6PWiF6WTbHXLQx_FSubViscgbGTD_RTCPsnHpVAJ_OCgSngvPo_t9Kpz/s320/IMG_0951.jpg" width="240" /></a></div>
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-28434254120255379502015-08-17T05:12:00.000-07:002015-08-17T05:12:17.727-07:00Letettem...eltettem.....10 napra a diabetest<br />
Lett mankóm, lett nővérke, lett ch adag leírás, lett segítség, lett minden, ami kellhet.<br />
<br />
10 napot voltam a Bátor Táborban önkéntesként, és minden gondot levettek a vállamról. Csodálatos EÜ csapat volt, amikor kellett, tanácsot kérhettem. Az adagok kiszámolva voltak. És tudtam, hogy ha baj van, akkor ők segítenek nekem is.<br />
<br />
A jányok, meg a számomra kicsi lányok, a kis lakók. Imádtam, hogy nem volt egy sajnálom, te szegény, egy jaj de rossz nekünk, egy fúj vér, jaj tű. Semmi ilyen...<br />
<br />
<br />
DE<br />
<br />
Volt:<br />
- hypo pacsi<br />
- rengeteg nevetés<br />
- őszinte beszélgetések<br />
<br />
Így röviden, elmondani úgy se lehet normálisan, annak aki nem volt még ott.<br />
<br />
Ezek a lányok példát mutathatnának a sok kesergő cukorbetegnek, hogy nem a rosszat kell keresni és kimutatni, hanem a jót, ami bennünk van.<br />
<br />
<br />
<a href="https://instagram.com/p/6dH6IcBTK2/">Szösszenet a boldogságról</a>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-67345185631790278002015-07-20T05:27:00.001-07:002015-07-20T05:27:08.292-07:00Kiszedném......leraknám...becsomagolnám...masnival átkötném...átadnám a diabetest<br />
<br />
Neked<br />
Neked<br />
Neked<br />
Neked<br />
Neked<br />
Bárkinek, az örök nyavalygoknak, akiknek minden szem egészségük megvan, mégse jó nekik semmi. Miért nem lehet csak boldog az élet? Megbecsülni amink van? Csak akkor felébredni, amikor már rossz az egész.<br />
<br />
<br />
Felépítem...szúrás...mérés...szúrás...mérés..ch....ebéd...óra...perc...mérés...vér...inzulin<br />
Aztán ledöntik...vagy ledöntöm...az alja már fekete...összeomlik...elporlad...lerohad...majd eltakarítom...újraépítem...már megint<br />
<br />
8 éve már megint...mert nem marad egyhelyeben...folyton változik...én meg szívok...újabb adag...újabb ch...újabb időpont...sírás...vívás...vívódás...abbahagyni akarás...minek ez nekem?...még nem fáj<br />
<br />
<br />
Jó lenne kiszedni...lerakni....átadni...bárkinek...csak egy napra...nah jó akár félre is<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_dILGXKBaNllW4HfZntBsfagIJl9eP1ifIBIAvJBUyDyQb5savx5M65xNEFVskECpZVR3s7T9FQ9c1CUW06-7XTnlJJyXiciH4LNaSPHXdOr2FWL8hS2O5wzaNRWx696m9zpwHMPxQX7W/s1600/fot%25C3%25B3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_dILGXKBaNllW4HfZntBsfagIJl9eP1ifIBIAvJBUyDyQb5savx5M65xNEFVskECpZVR3s7T9FQ9c1CUW06-7XTnlJJyXiciH4LNaSPHXdOr2FWL8hS2O5wzaNRWx696m9zpwHMPxQX7W/s320/fot%25C3%25B3.JPG" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-83819752527232611042015-06-25T00:34:00.001-07:002015-06-25T07:49:00.044-07:00Ma van a 8. diabszületésnapomMa 8 éve kaptam meg az első inzulin injekciómat. Ez a születésnap fontosabb, mint a "sima" születésnap, hiszen 8 évvel ezelőtt megváltozott nagyon sok minden, kaptam jó sok házi feladatot, aminél a jutalom a szövődménymentesség.<br />
<div>
Itt vagyok, 8 év tapasztalattal, mindent csinálok, amit nem cukorbetegként, csak sokkal-sokkal jobban megtervezve mindent. Mindig van nálam szőlőcukor, vércukormérő, nagyon jól tudom, hol tudok ételt szerezni, mint az ősemberek. Mert enni kell, mérni kell, élni kell.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az elején nehéz volt, főleg a környezet miatt, mindenhol öregek, sajnálkoztak és azzal riogattak, hogy "mertacukrossemmitseehet". Aztán rájöttem, hogy dehogynem. Persze kinek hogy tolerálja a szervezete. Számolok, mérek, adok, néha elrontom, de korrigálni mindig lehet.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Sportolok, megtanultam hogyan kell, de így is van olyan, hogy hazaballagtam, mert a vércukrom nem akart sportolni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
És iszok, igen iszok, ALKOHOLT, és nem a nagykönyvben megírt 2 deci száraz fehéret, azt is csak az esküvőmön, sehol máshol.</div>
<div>
Mert ezt is meg lehet tanulni, hogy kinek hogy reagál a szervezete. Én például tudom, hogy a tömények nem játszanak, mert hullámvasútaztatják a vércukromat, másnál meg teljesen jó.<br />
<br />
Lehet ezt úgy csinálni, hogy egész életemben sajnáltatom magam, és csak azon kattogok, hogy beteg vagyok. Mert hiába mondják, hogy csak állapot, ez egy kezelt betegség.<br />
De nem érdemes sajnáltatni magamat, hiszen attól én se leszek jobban, a környezetem meg még inkább nem.<br />
Viszont ha jól kezelem, és jól fogom fel, és tudom, hogy nem minden jó, vannak harcok, de eddig mindig győzedelmeskedtem, akkor jó példa is lehetek másnak, és a pozítiv visszajelzések még több pozítiv élményt szülnek. <br />
<br />
Itt vagyok, 8 év után, teljesen szövődménymentesen, mert lehet élni cukorbetegséggel, a sajnálkozás helyett sok örömmel :)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj000YcPG5j-_5-5uuBJdzJSYMUkaHS_EZIc8SWaFnNDKNF14YsvpyLlzkU1Yw5y0cR_jhbBTRHPTcD_VacJQQpstD7ANV7EOsZxMQHJEuOk9BGyp0rJYuzuEMTzW-kLkDTQMPAgszrFn9j/s1600/11537878_10153326520821827_3447224684010498005_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj000YcPG5j-_5-5uuBJdzJSYMUkaHS_EZIc8SWaFnNDKNF14YsvpyLlzkU1Yw5y0cR_jhbBTRHPTcD_VacJQQpstD7ANV7EOsZxMQHJEuOk9BGyp0rJYuzuEMTzW-kLkDTQMPAgszrFn9j/s320/11537878_10153326520821827_3447224684010498005_n.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br />
<br /></div>
Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-12933433724503158222015-03-14T09:58:00.000-07:002015-03-14T09:58:30.370-07:00az alacsony vércukorkaIgen, tudom, hogy szerencsés vagyok, mert a cukrom általában 5-15 között változik, de inkább 5 és 10 között, ami teljesen jó. Tudom, hogy szerencsés vagyok, mert a legmagasabb cukrom 17,7 volt, sose mértem többet.<br />
Igen, tudom, hogy sokan ezért irigyelnek, mert simán megeszek egy cukros sütit, és maximum 13-15-ös értéket kapok<br />
<br />
<br />DE DE DE DE DE<br />
<br />
<br />
Van jó pár hatalmas DE. Amíg mások a magas vércukrokkal szívnak, mivel nekem közel van az alacsonyhoz, sokszor átbukik alacsonyba, hypoba.<br />
<br />
Ez olyan, mint az alacsony vérnyomás, kárt nem okoz, de baromi kellemetlen.<br />
<br />
Gondolj arra, hogy nekem ezzel vannak problémáim:<br />
- A lefekvés előtti értékek, most lefele vagy felfele fog menni, 5-6 közötti értéknél még gondolkoznom kell, hogy egyek e pluszban, vagy ha eszek, bebukom és fentebb vagy, vagy éppen megelőzöm a hypot. Lutri az egész. Amikor front van, akkor nem egy esetben 7 napig minden egyes hajnalban hypot hárítottam el. Főleg azért rossz igazán, mert dolgozok a még ideálisabb testúlyomon, és az ugye plusz szénhidrát, kalória. Nah de inkább, mint a kóma.<br />
<br />
- Amikor futni indulok, előtte mérek, nah ha 5 körül vagyok, nem tudok elindulni, mert hamar átcsap 3-4-be. Akkor is enni kell, evés után nem tudok menni futni, mert akkor felkavarodik a gyomrom és jön a hányinger. Ezen elhárításán már dolgozok, de még nem találtam megfelelő megoldást. Mivel alacsony GI-jű szénhidrát kéne.<br />
<br />
- A másik futás közben: hosszútávnál szőlőcukor, keksz, házi sportital (gyümölcslé felvizezve, egy kis só bele), beosztani mindent, gondolni mindenre.<br />
<br />
- Futás után: sose lehet tudni éppen mibe csap át a vércukor. Most éppen hogy reagál a szervezet, felfele vagy lefele és mikor. Amikor elkezdtem a futást, és meleg lévén este mentem, felvitte a vércukrot az edzés, de hajnalban meg nyílegyenesen ment lefele. Akkor jöttem rá,hogy esti futásnál az éjszakai inzulint csökkenteni kell. <br />
<br />
- Amikor már rosszul vagyok az ételtől, de enni kell. Itthon tartok hypo elleni dolgokat, Nesquik, cukros italpor és mindenféle csodaság, nah de máshol már nehezebb ezt megoldani. <br />
<br />
- Hyponál mérni, bárhol: koncert közepén, futásnál, vonaton, boltban, metron, fogorvosnál...<br />
<br />
<br />
Igen, elhiszem, hogy én jobb helyzetben vagyok, de hypo közelben se álom élni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmnxrFoWPrxj5K9AcB3YnqstPgom4dKtXSG_4pbVU4TBKJG6d7ED66WHDT8PR2VU6UnajPGEvP1GodFCCVues_8JN8BvPJwfC-M6pr9FLJKvQSDA4gBKt8p45quFLSjFLejEio6fVJxkXb/s1600/IMG_0604.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmnxrFoWPrxj5K9AcB3YnqstPgom4dKtXSG_4pbVU4TBKJG6d7ED66WHDT8PR2VU6UnajPGEvP1GodFCCVues_8JN8BvPJwfC-M6pr9FLJKvQSDA4gBKt8p45quFLSjFLejEio6fVJxkXb/s1600/IMG_0604.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="composeBoxWrapper P66RVY-J-e">
<iframe aria-label="Bejegyzés szerkesztése. Írás mód." class="composeBox editable" frameborder="0" id="postingComposeBox" name="Rich Text-szerkesztő" style="background-color: white; height: 100%; padding: 0px;"></iframe> </div>
Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-5216282851020170182015-01-29T00:43:00.000-08:002015-01-29T00:43:18.790-08:00szavakbanFelkelek<br />
ásítok<br />
nyújtozok<br />
vér serken<br />
mérek<br />
örülök<br />
vagy nem<br />
beadom<br />
az inzulint<br />
majd tervezek<br />
legtöbbször már este<br />
reggeli<br />
mi lészen<br />
éhes vagyok<br />
vagy nem<br />
ha nem<br />
akkor valami gabona<br />
ha igen<br />
akkor kenyér<br />
felvágott<br />
vagy lekvár<br />
vagy bármi<br />
csak legyen valami<br />
beállítom<br />
ébresztőt<br />
hogy tudjak mérni<br />
kacsahápogás jelzi<br />
hogy héééé<br />
mérni kell<br />
élni kell<br />
<br />
Ebédre tervezek<br />
van e főtt étel<br />
az asztalon<br />
vagy nincs<br />
és az mennyi ch<br />
egy adag<br />
fél adag<br />
negyed adag<br />
lassan<br />
vagy gyorsan<br />
szívódik fel<br />
vagy mindkettő<br />
<br />
A sport már más dolog<br />
felszerelkezve mint<br />
egy elutazó<br />
vércukormérő<br />
szőlőcukor<br />
keksz<br />
pulzusmérő<br />
zsebkendő<br />
kulcs<br />
futás közben<br />
vércukormérés után<br />
zsebkendőt szorítok<br />
véres ujjamra<br />
hisz nincs idő<br />
megvárni<br />
az alvadást.<br />
<br />
Az este a legjobb<br />
hiszen találjam ki<br />
mint a mesében<br />
hogy hogyan viselkedik<br />
a vércukrom.<br />
5,5-tel lefeküdhetek e<br />
vagy jön e a hypoglikémia<br />
vagy nem<br />
vagy túl magas<br />
és vajon van e még inzulin a véremben<br />
pluszban megy e<br />
vagy a sport miatt felmegy<br />
majd le hajnalban<br />
aztán hajnalban<br />
már máshogy lépek<br />
a konyha felé<br />
mászkálva<br />
hogy berepítsem a gyors<br />
és lassú ch-kat a szervezetembe<br />
Ha meg reggel magas<br />
akkor vagy nem sikerült<br />
elég jól<br />
vagy volt egy mini hypom<br />
amire fel se ébredtem<br />
a hormon meg elintézte<br />
hogy felmenjen.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgojRsfDbb-4evvMc4l5v-HxQWht8pc1vuseokXwQlxsR-H5qvn_o70rFnxWkUoC-PjT-RAPGniIQ0_ZuyO9v0YAYPGOoTj8tyXHUzIxf9zhqSPgNKOwgnPsKQySP-OOV6RoOFBNrAEmwYP/s1600/photo.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgojRsfDbb-4evvMc4l5v-HxQWht8pc1vuseokXwQlxsR-H5qvn_o70rFnxWkUoC-PjT-RAPGniIQ0_ZuyO9v0YAYPGOoTj8tyXHUzIxf9zhqSPgNKOwgnPsKQySP-OOV6RoOFBNrAEmwYP/s1600/photo.JPG" /></a></div>
<br />
Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-73662045518788843582015-01-21T12:17:00.000-08:002015-01-21T12:17:32.869-08:00JégviráglányJégviráglány vagyok, törékeny vércukrokkal.<br />
Tesztcsíkra csöppent vércsík vagyok.<br />
Kijelzőn megjelenő szám vagyok.<br />
Annyit érek, amennyi a cukrom.<br />
<br />
Reggel felkeltem, megittam a tejeskávémat (10 CH), megettem a zsömlémet (20 CH), lélegeztem (0 CH).<br />
Ciklus büvőletében megettem fél tepsi mini kakaós-csigát, majd küzdöttem a 15-ös vércukrokkal. A szervezetem elszokott a boszorkánysággal megbolondított szénhidráttól. Sose örültem ennyire a reggeli 8,8-as vércukornak.<br />
Tegnap kihagytam a vacsorát, vagyis csak pár kekszet ettem meg még a koválygó 15-ös vércukromat lenyomó inzulin után. Megbosszulta magát nagyon, hajnalban hypoglikémiára keltem, és szörnyen éhes voltam. Egész nap fáradt lettem tőle és szédülékeny. Ilyenkor azt kívánom, bár ne lenne az egész, hogy bár ki lehetne hagyni a vacsorát, és nem kéne ezt játszani örökre.<br />
<br />
Hasonlóak vagyunk, mint az anorexiások, csak orvosi felügyelettel, mi többet eszünk, de ugyanolyan őrült módon számolunk, taktikázunk, próbáljuk kicselezni a természetet. Valamikor megy, valamikor nem.<br />
<br />
"De egy lány, aki felnyitja a tulajdon bőrét, mert le akarja dobni a héját, hogy táncolhasson?"<br />
<br />
"Nem
emlékszem, milyen úgy enni, hogy ne tervezzem meg, ne térképezzem fel a
kalóriákat és a zsírtartalmat, ne mérjem meg a csípőmet és a combomat,
hogy lássam, megérdemlem-e, és általában úgy döntök, hogy nem, nem
érdemlem meg, így csak a nyelvemet harapom véresre, és a szájamat
szorosan bedrótozom hazugságokkal és kifogásokkal, miközben gégémre
vakon szimatoló galandféreg tekeredik, amely nedves nyílást keresve
bökdösi az agyamat."<br />
<br />
"Ma 412 kalóriánál tartok. Ezt és még pár száz kalóriát el tudok égetni,
ha lesz energiám felkapaszkodni a lépcsőzőgépre. Megehetnék egy fél
krémes muffint (150) vagy egy negyedet (75). Lekaparhatnám a cukormázát,
és belecsipegethetnék a tésztájába."<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Idézetek:<a href="http://moly.hu/konyvek/laurie-halse-anderson-jegviraglanyok"> innen</a>Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-43310675716628210862015-01-07T07:29:00.000-08:002015-01-07T07:31:44.099-08:00A rendszer felbolygatásaVan rendszerem, felkelek, inzulin, eszek. Kávé, tea, szendvics, zabpehely, bármi.<br />
Nah de a vérvételt mindig éhgyomorral kérik, a rutin felborul, én éhes vagyok, a szervezetem lázadozik, és a vércukrom felmegy.<br />
Nagyon sokáig nem értettem, hogy reggel megmérem jó, a labor eredményénél meg 8-10-es értékek vannak. Ma már tudja a doki, hogy nekem így reagál a szervezetem arra, hogy nem indítottam el a napot a reggelivel, még egy kávét se kap.<br />
Amúgy meg éjszaka azt álmodtam, hogy reggeliztem labor előtt és akkor elrontottam az éhgyomri dolgot :D <br />
<br />
Vércukor reggel:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVYKqWvrccnbgQH9UpjKr8cYQv1YvWUUQkpxWh8fkgW2sX3hSQM7kPiMfENFSMCe3rZYz0l-CkmUmQDV-4nJUjIfeaxiLGgt405E4dv5zrxNZHLE6FkS5M5SWLWKOGhJGAqyt2UIGCf-F9/s1600/fot%C3%B3+1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVYKqWvrccnbgQH9UpjKr8cYQv1YvWUUQkpxWh8fkgW2sX3hSQM7kPiMfENFSMCe3rZYz0l-CkmUmQDV-4nJUjIfeaxiLGgt405E4dv5zrxNZHLE6FkS5M5SWLWKOGhJGAqyt2UIGCf-F9/s1600/fot%C3%B3+1.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
Egy tökéletes reggeli vércukor.<br />
<br />
Erre elkészülök, elsétálok a laborig, ott leveszik a vért és voálá:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5mEya-utr-Vq8Lggm7Hm106UTIRrBF8ixv0ZkaU9n6QJnjh9vRmMkO_ex1pKdqL5ahscZG0-xJ5Pvip9fSra7gIW2CfCqSr-xiRr_C2HdpFKTbQgsd1Ej_TZ86URx2AY7FHyxTsDA7M71/s1600/fot%C3%B3+2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5mEya-utr-Vq8Lggm7Hm106UTIRrBF8ixv0ZkaU9n6QJnjh9vRmMkO_ex1pKdqL5ahscZG0-xJ5Pvip9fSra7gIW2CfCqSr-xiRr_C2HdpFKTbQgsd1Ej_TZ86URx2AY7FHyxTsDA7M71/s1600/fot%C3%B3+2.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-85479288964869500862014-12-15T11:30:00.000-08:002014-12-16T02:03:35.777-08:00Mennyire szigorú?<div style="text-align: justify;">
Ahogy egyre több cukorbeteget ismerek, egyre több orvosról hallok történeteket. Hogy kit hogyan kezelnek, melyik orvos bunkó, melyik orvos mit hogyan kezel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én egy orvosnál vagyok lassan 8 éve, és reményeim szerint nála is maradok, amíg lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem még mindig fura, hogy van olyan, aki nem vezet vércukornaplót. Az én dokimnak villámlana kb. a szeme, ha ilyet megtennék. Hiszen abból látja mikor milyen az eredmény. Nah meg akkor legalább ellenőrzöm az egészet. Egyszer magas vércukrokra adtam plusz inzulint, és nem írtam be, nah itt is kaptam áldást, hogy akkor most ő hogyan segíteni beállítani ilyen esetben a plusz kezelést. Mert a magas vércukor nem akart lemenni. Ahogy magamat ismerem, ha azt mondanák nekem, hogy néha mérjél, oszt annyi, akkor simán ellenék hetekig, mint a befőtt, és nem mérnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a vércukornapló alap.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kontroll betartása alap. Egyszer közbejött valami és a megbeszélt 2 hónap helyett 3 hónapra mentem. Nah ott is volt fejmosás. Hogy ez az én érdekem, nem viccből hívott vissza 2 hónapra stb...</div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretem a dokimban, hogy nem ordít, nem borul ki, nem fenyeget, nem mondja, hogy lefogják vágni a lábamat, ha elrontom. Hanem ha baj van, akkor azt mondja megoldjuk. Hogy akkor több kontroll, több vizsgálat, de meglesz az, előbb-utóbb. Olyan hangsúllyal tud "szidni", hogy igenis erőt veszek magamon, és megcsinálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert bár állítólag én vagyok a minta, akinek szerencséje van, és nincs 20 feletti cukra, aki inkább a hypokkal folytat küzdelmeket, mint a hyperekkel, de néha én is hagynám a fenébe ezt az egészet. Mert a hypo nem roncsolja az ereket, de baromi kellemetlen tud lenni, még az enyhe is.<br />
<br />
Pluszban: Lett étkezés után 1,5 órával pár darab 12-13 körüli cukrom. Sok orvos csak legyint rá, ő meg azt mondta, hogy hát ez így nem jó. Amíg 1-2 becsúszik, addig oké, de figyeljek rá nagyon. Ha csak legyintett volna rá, akkor bejönne a 12-es cukor, és csak mondanám, hogy jól van az. Így meg elkezdek rajta gondolkodni, hogy mitől lehet ez. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Szeretem a dokimban, hogy tudom a magánszámát, hogy nyugodtan zaklathatom, ha kell. Hogy mindent megoldunk, hogy nagyon tud hatni rám, de nem úgy, hogy magamat hibáztassam bármiért, hanem hogy szedjem össze magamat, és meg tudom csinálni. Hogy ő nem úgy van, hogy rendelési idő vége, ott van még x beteg és elmegy, hanem marad, mert ők a betegei.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy figyel a kontrollokra, velem örül, ha minden rendben, megdicsér minden alkalommal, ha jó az eredmény, és biztat, hogy csak így tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mert kell egy irányadó, aki ért hozzá, aki segít, aki támogat, akibe bízhatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A végére:</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemem csudajó, a látásam se romlott, és szövődményem sincs :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Pluszban kaptam 4 hónap kimenőt a dokitól, tehát március végig nem teszem be a lábamat a kórházba.</div>
<div style="text-align: justify;">
(Az más dolog, hogy kell kettő vérvétel SZTK-ban, de az már apróság.)</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
http://instagram.com/p/weQvADhTEU/ </div>
Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-11597735683956362552014-11-20T01:42:00.001-08:002014-11-20T01:44:44.271-08:00Lelki békéről újraJó ideje nem jutottam el meditálni, vagy elutaztam, vagy beteg voltam, vagy mindkettő egyszerre. Minden közbejött, de múlt vasárnap végre eljutottam.<br />
Tudom, hogy sokan a zümmögéses izére gondolnak, de szó nincs erről.<br />
Arról van szó, hogy van egy társaság, ahol mindenki elfogad mindenki, ahol senki se ítél, és mindenki segít. Aztán egy fél órát meditálunk, csak magunkkal foglalkozunk, belegondolunk az életünkbe, nekem ilyenkor rengeteg régi emlék előjön. <br />
Ugye mint írtam rengeteget küzdöttem a hypo miatti félelmemben. Mivel igencsak szerencsés vagyok, és a legmagasabb mért értékem 18 volt, az is csak azért mert elrontottam a futóverseny előtti programot. Általában 5-10 között van a vércukrom. <br />
Igen, tudom, hogy sokan irigyednek erre, de nem olyan móka, mint aminek látszik. Ugye a normál vércukorszinttől csak pár érték választ el az alacsony vércukortól. Amikor elromlott a mérőm, azóta nagyon-nagyon féltem az egész hypo helyzettől, hogy majd biztos átcsap megint majdnem elájulásba.<br />
De közlöm, hogy túltettem magamat rajta, köszönet a csoportnak. Azóta csak nevetnek rajtam, hogy jön egy 3,1-es vércukor, még lefényképezem nyugisan, felteszen instagram-ra, majd ezután kezdem a gyors szénhidrátot enni :D Szóval nyugi van. Megtanultam, hogy a testem figyelmeztet arra, hogy hééé egyél valamit gyorsan, mert nem akarom, hogy elájulj. Csak jót akar nekem, nem rosszat, még ha ezt nem is olyan szépen adja tudtomra. Megeszem a szőlőcukrot, próbálom nem túlenni, és arra gondolok, hogy mindjárt vége, a szőlőcukor eljut a megfelelő helyre és fel fog menni a vércukor. Nem lesz semmi baj, én irányítom az egészet.<br />
<br />
Csodás módon azóta nem csak jobban viselem az alacsony vércukrot, de ritkultak a hypoglikémiák. Már majdnem aggódtam érte (sok esetben a kevés alacsony vércukor a sok magas vércukorra utal), de megnéztem a vércukor naplót és teljesen jó értékekkel van tele.<br />
<br />
<br />
Szóval hurrá :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4PnU3DbxYZDm4cFclhntdSH3PoPUaDIKIic28roraujGx95RcSFstd-BU6v-N11IIavefZyhRo2SSuKrqwE1E1RxAWZMY_Z3o4s3vqv3GJQMWHsGlgFlV90lEM0ZIIz7a8VnOW1jWgjMu/s1600/fot%C3%B3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4PnU3DbxYZDm4cFclhntdSH3PoPUaDIKIic28roraujGx95RcSFstd-BU6v-N11IIavefZyhRo2SSuKrqwE1E1RxAWZMY_Z3o4s3vqv3GJQMWHsGlgFlV90lEM0ZIIz7a8VnOW1jWgjMu/s1600/fot%C3%B3.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-48852039859123660892014-11-14T05:39:00.001-08:002014-11-14T05:39:35.610-08:00A testképrőlManapság nagy "divatja" van a testképzavarnak. Ugye a címlaplányok, a környezet, minden inspirál, vagy pont porba sújt.<br />
Nekem volt 3,5 évesen egy szívműtétem, addig nem fejlődtem rendesen, pici voltam, nagyon. Aztán műtét után meg szinte felhizlaltak. Nem akarok mutogatni, vádolni bárkit, tudom, hogy a felnőttek csak jót akartak. De elindították azt a folyamatot, hogy nemcsak sokat ettem, de sok édességet is kunyiztam. Az egyetlen pici lánynak meg senki se mondott nemet. Nah de gyerekként ki érti azt, hogy nem kéne, hiszen finom. Aztán így igazából sose voltam sovány olyan felsős évfolyamtól. Kezelés előtt csontsoványra fogytam, nem tőrödtem vele, gondoltam 17 évesen ideje már leadni a "kamaszhájat". Gyakorlatilag a monoig semmilyen tünetem nem volt. (Egyszer elájultam, vszeg behypoztam, de azt is ráfogták a kamaszkorra.) Aztán a mono miatt kórházba kerültem, és előtte alig tudtam enni, mégis amikor már megjött az étvágyam, soványabb voltam, mint a kórházi felvételnél.<br />
Akkor is a 180 centimhez 70 kilóval kövérnek láttam magam, pedig a képeket visszanézve, siralmas volt a helyzet. Ugye a cukorbetegek fogynak, de nagyon. Mégis az örökké való csúfolódás volt bennem, hogy én kövér vagyok, oszt kész. Nincs semmilyen más állapot.<br />
Nah de inzulinra átállítás után. Akkor megint ugyanott voltam, még a dokik is mondogatták, hogy nyugodtan több szénhidrát, mert vékony vagyok, nagyon.<br />
Valahogy a sport is elmaradt, a koliban semmi nem volt, se a közelben bármiféle zöld, akkor még utáltam is futni. Néha elmentünk túrázni a hegyekben és annyi. Pluszban suli mellett dolgoztam, nem volt egyszerű az egész. Sokszor inkább nem mentem be előadásra, mert tudtam, hogy délután munka van.<br />
Nah meg koliban spórol az ember.<br />
<br />
Így azt vettem észre, hogy igenis meghíztam. Nem kicsit, nagyon. Aztán próbálkoztam, torna, majd futás, szénhidrát visszaszorítás. De semmi, sőt híztam is. Aztán jött a cseszegetés dokitól, hogy deeee fogyjak, deee fogyjak. Aztán amikor 1 éve ez ment kb. és mondtam neki, hogy a ciklusom KO kb. Akkor rájött, hogy hoppá, lehet más a baj. Akkor jött a hetente üldögélés a váróban, és kattogni azon, hogy most mi lesz. Hormonzavar, ami akadályozta a fogyást.<br />
<br />Akkor volt, hogy váltottam. Az inzulint csökkentettem, a CH-t is, a kalóriákat is néztem, futni is elkezdtem rendszeresen, a biciklit sokszor használtam.<br />
<br />
Most ott tartok, hogy a doki szerint már inkább súlyt tartsak, de én még szeretnék leadni. Vasárnap megméretem a testzsíromat, mert hiába vagyok kilóban sok, látványban már inkább normál testsúlyú vagyok.<br />
<br />
De így is bele tudok zavarodni, simán el tudom hitetni magam, hogy a hasam hatalmas, a vádlim óriása, és biztos még tokám is van.<br />
A környezet visszajelzése sokat segít. A nagy felébredés akkor volt, amikor augusztusban elmentem ruhát venni, levettem a szokásos méreteket a polcról és HATALMASAK voltak rám. El se hittem. <br />
A másik nagy ledöbbenés volt, amikor a Sparos futóverseny idei és tavalyi képét egymás mellé tettem. A kép <a href="http://tuszuras.blogspot.hu/2014/10/15-ev-tavlata.html">itt </a>található.<br />
<br />
Az ember testén mindig lesznek hibák, lehetnek olyan napok, amikor a picike háj hatalmasnak látszik, de ugye tudod, hogy mindenki a maga nemében tökéletes? :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw81ucXbi9Zx_3k4GyMyPhejmW_1YH-WbyXm2SSJqKu6fn5n0-T290p6WSNtXYoEtU5ZP2CpR2QFrA7LPz9K1G49BAYHWw9yz6YB0hWV7YmJ6keN8cOLBU-uZMVhJQXQsllA6devUBRUji/s1600/DSC06766.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw81ucXbi9Zx_3k4GyMyPhejmW_1YH-WbyXm2SSJqKu6fn5n0-T290p6WSNtXYoEtU5ZP2CpR2QFrA7LPz9K1G49BAYHWw9yz6YB0hWV7YmJ6keN8cOLBU-uZMVhJQXQsllA6devUBRUji/s1600/DSC06766.JPG" height="320" width="240" /></a></div>
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5660694101204090844.post-50531050702674146102014-11-10T12:04:00.002-08:002014-11-10T12:04:24.332-08:00ÚjrahasznosításMindig is figyeltem a környezetvédelemre, nah nem Greenpeace élén üvöltve tüntettem, hanem sose dobtam el szemetet például.<br />
A diabetes szemetet termel, nah de ezt nem tudjuk kikerülni. Ugye élni azt kell valahogy.<br />
De már egyre elérhetőbb az újrahasznosítás. Nálunk már vannak a lépcsőházban szelektív kukák. (EU-s törvény szerint mindenhova kötelező lesz biztosítani, szépen lassan megérkeznek. De ha nincs a háznál, már rengeteg nagy szelektív kuka van kihelyezve) Azóta lelkesen mosogatok, válogatok, külön gyűjtőm a megfelelő szemetet. Jót tenni jó érzés, arra gondolni, hogy ami eddig a szeméttelepre ment csak magában dünnyögni, az most újrahasznosulni valami széppé, valami jóvá.<br />
A tesztcsíkokokat, tűket elvileg kötelesek elfogadni a gyógyszertárakban, mint veszélyes hulladék. Nah tegye fel a kezét, aki gyűjtőgeti őket, és elviszi a gyógyszertárba? Ennyire nem vagyok lelkes.<br />
A tűvédő viszont más tészta, az mehet a műanyag/fém szelektívbe, ugyanígy a tesztcsík dobozka. Legalábbis az enyém tetejében nincs az az anyag, ami nem lenne újrahasznosítható.<br />
A papírba mehet a tesztcsíkos doboz, inzulinos doboz, tájékoztatók. (esetleg a vércukornaplók, ha valaki megválik tőlük) A tű alján lévő kis papírost is ide dobom.<br />
<br />
Ha már környezetvédelem, beszereztem néhány vászon zsebkendőt, ami alapból pfujcsi, de mivel futás közben rengeteget folyik az orrom, és annyira sajnáltam azt a rengeteg papír zsebkendőt elhasználni (meg kidobni útközben), hogy ehhez folyamodtam.<br />
<br />
Persze vannak dolgok, amik jók, és hiába sok-sok szemetet termelnek a kényelmünket szolgálják. (például léteznek mosható egészségügyi betétek, nah az már tényleg az a mivan? kategória) De azért, amire lehet figyeljünk. Kis apró dolgokkal tehetünk az egészért :)<br />
<br />
Baltazár is azt szeretné, ha védnéd a környezetet. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNznjGxw1tF628dEMCS1PpF_L2jOT3BcHvKySdkFXbRa3LM3cjJibk7-1GBGi4fhf0yh7s4GgcguEzYeShGFvq5Gsb7pK2fh2K1iFZDIIYG-GKoCKkXKtisBakHXpYF-7SrJa1UHNdPYkT/s1600/547658_10151501779001827_1505810410_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNznjGxw1tF628dEMCS1PpF_L2jOT3BcHvKySdkFXbRa3LM3cjJibk7-1GBGi4fhf0yh7s4GgcguEzYeShGFvq5Gsb7pK2fh2K1iFZDIIYG-GKoCKkXKtisBakHXpYF-7SrJa1UHNdPYkT/s1600/547658_10151501779001827_1505810410_n.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<br />Christinehttp://www.blogger.com/profile/04202178685707654847noreply@blogger.com0