Küzdés

Mindennap megküzdök az egésszel. Már annyira mindennapos, hogy szinte fáj. Felkelni, mérni, inzulin, enni, újra mérni. (vagy ebédnél, vagy vacsoránál)
Mozogni, figyelni, eljárni.
Ha meg nem össze, akkor sírni, magamba roskadni, gyűlölni. Remegő gyomorral várni a labor eredményt.
Az internetnek nagy hatalma van, és ez a hatalom jó, meg rossz is nekem. Jó, mert "találkozok" sorstársakkal, rossz mert annyi soseigaz dolgot lehet olvasni, hallani.
Főleg olyan emberektől, akik semmit se értenek, csak okoskodnak.
Tényleg fejlődni fog az orvostudomány annyira, hogy ne legyen több diabetes? Hiszen 200 éve még bőven belehaltak, most meg normális állapotban tartható.
Azt mondják ez állapot, nem betegség.
Annyira nem érzem állapotnak, amikor várom, hogy csituljon a szívem zakatolása a 2,7-s cukorértéknél, várva, hogy hasson a szőlőcukor. Addig meg gondoljak valami másra, valami szebbre, jobbra.
Rengeteget tanultam mindenről, mégis mindig van egy HA, hogy ha nem ér semmit se az egész. Hiszen olyan kutatás is van, hogy a szövődmények jönnek, ha arra hajlamos vagyok.
Van e jutalom, hogy jól végzem a munkámat? Kapok e dicséretet a jó HbA1c-re? (Tudom, dobozdíjas inzulin jár érte *hurrá*)
Oh, nagyon tudnak fájni a lelkemnek a szúrás kék nyomai, a ujjbegyemen lévő apró pöttyök.
Csak egy kicsit szeretnék jobban élni.

Fogorvosnál

Tegnap fogorvosnál leesett a vércukrom hirtelen. Hirtelen vércukor leesésem nem volt évek óta. Valószínűleg az játszott közre, hogy most csak oktatásra mentem, hiszen ha beavatkozásra megyek, akkor még mindig van bennem egy félsz, amitől automatikusan felmegy a cukrom. Most nem kellett félni, így leesett. Rögtön 5 frissdiplomás fogorvos vett körül és ott babusgattak :) Szőlőcukor, ablak nyitás, szék ledöntése, jó dolog, hogy ilyen hamar reagáltak.

Az edzés 1 hetet késik, a vágány mellett kérjük vigyázzanak

Persze, hogy nem sikerült terv szerint elkezdeni az edzést. Kivételesen nem az én hibám volt. Kezdődött egy aranyos fogínygyulladással, teli fájdalom csillapítóval senkinek nincs kedve, ereje edzeni. Aztán leesett a hó, és akkorát estem, hogy mindkét térdem kékben, zöldben, pirosban játszik. Utána nap kb. alig tudtam ráállni, tehát edzés megint kilőve. Nah majd jövőhéten (most már tényleg).

Karácsony cukorbetegen

Mostanra elértünk oda, hogy a többiek túl vannak a mákos bejgli hason, és a sütizabáláson. Bevallom őszintén nekem nem hiányoznak a zabapartik, és nem is érzek hiányt arra, hogy annyit egyek, mint a többiek. Ilyenkor nagy szerencsém a cukorbetegség, hiszen minden vendégségben már tudják, hogy én tudom mikor mit ehetek, így nincs tukmálás, nincs sajnálkozás. Így amíg az emberek többsége azon töri a fejét, hogy milyen tisztítókúrát csináljon, meg hogyan adja le az ünnepek alatt feljött kilókat, addig én kevesebb kiló vagyok, mint voltam. És mégis ettem sütit, szépen beosztva, meg mindenféle ünnepi ételt, csak tudom hol a határ, miből lehet többet, kevesebbet.
Az Új évet 5,2-es éhgyomri cukorral kezdtem, mi kéne még? :)