Kriszti vagyok, jelenleg 24 éves vagyok, 18 éves korom óta I.-es típusú cukorbeteg. Vírusfertőzés miatt kórházba kerültem és ott derült ki labor eredmények alapján, hogy valami gond van a cukorral. Először próbálták, hogy diétázzak, majd azt se használt. Így megint kórházba kerültem, de most már a cukorral.
Pont a szóbeli érettségi közepén történt, most már vicces volt, hogy szerdán terheléses cukormérés, csütörtökön diéta kezdete, figyelése, pénteken szóbeli, vasárnap bankett, vasárnap vissza a kórházba. Igazából nem volt időm megélni, hiszen annyi minden történt, így inkább testi tünetek jelentkeztek. Például néhány hajszálam egyszerűen megőszült (szerencsére azóta újra barna). Csak egyszer sírtam miatta. Persze végig jártam én is a gyász lépcsőit, a miért korszak, majd biztos meggyógyulok korszak és a többiek. De már rég megnyugodtam. Néha kiborulok, amikor minden igyekezetem ellenére se megy az egész, és magasak a cukraim.
Néhány hónapja elkezdtünk összejárni, mi cukorbeteg fiatalok, és ez nagyon jót tesz a lelkemnek. Hogy nem vagyok egyedül. Az orvosom nagyon szigorú, de egyben engedékeny is. Pont ezért szinte mindig jók az eredményeim. Próbálok mindent megtenni azért, hogy elkerüljem a szövődményeket. Sportolok, figyelek, eljárok ellenőrzésekre. Egyik legnagyobb álmom, hogy cukorbetegekkel foglalkozzak a munkám során. Sajnos erre általában csak akkor van lehetőség, ha orvos/nővér az ember.
Igazából már el se tudom képzelni hogyan tudtam enélkül élni 18 évig, hiszen most már ez a mindennapos. Azóta sokkal egészségesebb vagyok, hiszen odafigyelek az étkezésre, a sportra, a kontrollvizsgálatokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése