Szemesnek áll a világ

A tél mindig kíhivásokkal van tele. Egyrészt nehezebb  CH-t számítani, másrészt a bicaj, futócipő pihenget. Múlt héten még tudtam tekerni, most már havazik. 10 fok a tűréshatárom. Ennyi. Aerobikozni szoktam régebben ilyenkor, de attól már herotom van. Ajjmá. Szóval hiányzik a sport, de egy tüdőgyulladás annyira nem.
Mostanában eléggé elvesztem, volt olyan, hogy nem követtem azt, hogy mikor kéne mérni. Meg hagytam hadd menjen magától az egész. Elkezdtem beszerezni cukorbeteg könyveket. Megvettem az Áttörés című könyvet, és az Élet cukrosan című könyvet (ami egy 20 éves könyv, egy alapítványi kiadás, rukkolán szereztem meg).
Előkarácsonyi ajándékként készítettem új szemüveget. Kiderült, hogy 3 év alatt -1-et romlott a szemem. Ez nagyon meglepett, talán a kontaktlencsében, hogy jó dioptriám van, a szemüvegben meg féllel kisebb volt, és az okozta? Annak nem kéne ezt okoznia! Szövődmény nem lehet, mert előtte hétfőn voltam szemészeten. Azt mondták optikában, hogy valószínűleg 24 évesen már beáll a végleges dioptria, és ez egy utolsó löket, hát...nagyon remélem.
Direkt váltottam az első lencse után nagy oxigén áteresztőségűre, hogy ne legyen baj, erre itt tartok.

A savvio pent meg imádom. Nagyon okos, pl. tudja hány egység van a penben, és csak addig engedi tekerni, amennyi van benne. Lesz ez még jobb is, talán egyszer letehetem ezt az egészet.
Jövőhét csütörtökön megyek a vérvétel eredményéért. 3 hétig tart, mivel elromlott a központi labor gépe, ez is hipp-hipp-hurrá.