Ma van a 8. diabszületésnapom

Ma 8 éve kaptam meg az első inzulin injekciómat. Ez a születésnap fontosabb, mint a "sima" születésnap, hiszen 8 évvel ezelőtt megváltozott nagyon sok minden, kaptam jó sok házi feladatot, aminél a jutalom  a szövődménymentesség.

Itt vagyok, 8 év tapasztalattal, mindent csinálok, amit nem cukorbetegként, csak sokkal-sokkal jobban megtervezve mindent. Mindig van nálam szőlőcukor, vércukormérő, nagyon jól tudom, hol tudok ételt szerezni, mint az ősemberek. Mert enni kell, mérni kell, élni kell.

Az elején nehéz volt, főleg a környezet miatt, mindenhol öregek, sajnálkoztak és azzal riogattak, hogy "mertacukrossemmitseehet". Aztán rájöttem, hogy dehogynem. Persze kinek hogy tolerálja a szervezete. Számolok, mérek, adok, néha elrontom, de korrigálni mindig lehet.

Sportolok, megtanultam hogyan kell, de így is van olyan, hogy hazaballagtam, mert a vércukrom nem akart sportolni.

És iszok, igen iszok, ALKOHOLT, és nem a nagykönyvben megírt 2 deci száraz fehéret, azt is csak az esküvőmön, sehol máshol.

Mert ezt is meg lehet tanulni, hogy kinek hogy reagál a szervezete. Én például tudom, hogy a tömények nem játszanak, mert hullámvasútaztatják a vércukromat, másnál meg teljesen jó.

Lehet ezt úgy csinálni, hogy egész életemben sajnáltatom magam, és csak azon kattogok, hogy beteg vagyok. Mert hiába mondják, hogy csak állapot, ez egy kezelt betegség.
De nem érdemes sajnáltatni magamat, hiszen attól én se leszek jobban, a környezetem meg még inkább nem.
Viszont ha jól kezelem, és jól fogom fel, és tudom, hogy nem minden jó, vannak harcok, de eddig mindig győzedelmeskedtem, akkor jó példa is lehetek másnak, és a pozítiv visszajelzések még több pozítiv élményt szülnek. 

Itt vagyok, 8 év után, teljesen szövődménymentesen, mert lehet élni cukorbetegséggel, a sajnálkozás helyett sok örömmel :)