Sziasztok, Kriszti vagyok, szeretnék ordítani, szeretnék sírni, szeretném letenni.
November van, 1 éve járok gyulladási magas értékek miatt orvostól orvosig, nem találnak semmit, a reggeli cukrom az egekben. Már lassan mindent megnéztek, nem találtak semmit.
A doki rámnéz, közli magas a BMI-m, mert csak az létezik, biztos sokat eszek és nem mozgok. Mindjárt bőgök, szarul alszom, nem találnak megoldást. Szenzort ígérnek, de hatalmas a várólista, mert nem vagyok gyerek.
Sziasztok, Kriszti vagyok, naponta 6000-8000 lépés, állandóan pörgő üzemet vezetek, heti 2x uszós edzésre járok, nem zabálok.
Sziasztok, Kriszti vagyok, megint úgy ébredtem mint a mosott szar, 11-es a cukrom,inzulin, eltalál egy kiseret, vérzik, a szívem is vérzik, sosem lesz vége? Nem eszek 2 órán kereszül, csak iszom, mire helyreáll. Nem bírom.
Sziasztok, Kriszti vagyok, hullik a hajam, ronda vagyok.
Sziasztok, Kriszti vagyok, senki sem tökéletes, vállalom. Valamikor több szénhidrátot eszek, mint kéne, vállalom. De ez nem indokolja az egészet.
Sziasztok, Kriszti vagyok, inkubátor. Úgy érzem van rajtam egy lény, aki csak elszívja az energiáma, és hiába etetem inzulinnal, nem akar együtt műkődni.
Sziasztok, Kriszti vagyok, megpihennék. Fájnak az ujjaim a sok méréstől, tele vagyok kék-zöld foltokkal a sok szúrástól, fáj a lelkem.
