Unom

 Nem égtem ki, hanem UNOM

Unom, hogy vércukrot kell mérni

Unom, hogy enni kell

Unom, hogy szúrni kell

Unom, hogy nem tudok elmenni edzeni úgy, hogy ne mérjek előtte, utána, még utána

Unom a müzliszeleteket

Unom a tesztcsíkokat

Unom az inzulin szagát

Unom a kék foltokat

Unom az állandó időzítést

Unom a mestereséges édesítőszer ízét

Unom az aggódást

Unom a tervezést

Unom az állandó főzést

Unom a kajás dobozokba pakolást

Unom a kontrollokat

Unom a vérvételt

Unom a vizelet leadást

Unom az öregeket az SZTK-ban

Unom az aggódást lesz e szövődményem

Unom a szövődményszűrést

Unom az időt, amit kivárok, amikor magas a cukrom

Unom, hogy nincs fix terápiára, nem csak napra, hanem órára sem néha

Unom, hogy sajnálnak az emberek

Unom, hogy beleszólnak mit ehetek

Unom a hypokat

Unom a szőlőcukrot

Unom, hogy sebesek az ujjbegyeim