Kedves Diabeteszem!
Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni?
Meséld el, mi a gondod? Mostanában mintha felültél volna egy hullámvasútra, stabilitás el van felejtve?
Tudom, hogy jövőre 18 leszel, ideje lenne már felnőni és normálisan viselkedni. Nekem se könnyű veled élni, de sajnálom, nem tudlak elküldeni. Te nem fogsz kiköltözni, amint nagykorú leszel, velem leszel életem végéig.
Tudom hogy sokszor bekuckozol, és nem törődsz velem, tudom hogy valamikor én sem tőrödök veled. De nem tudok ez ellen mit tenni, muszáj együtt élnünk.
Kérlek segíts nekem élni az életemet, aludni, enni, inni, szeretni, élni, vizsgázni, vezetni, sétálni, úszni, kádban ázni, nem aggódni.
Én is segítek neked, kicsit megpihenni, nem hullámvasutazni, nyugton maradni.
Kérlek ne akarj csokikat, ne akarj sok kalóriát, ne akard az ellenkezőjét, hogy nem tudok enni, mert már a felhők között jársz a magasban. Ne akard, hogy nehezen koncentráljak, hogy ne tudjak menni úszni.
Tudom hogy szeretsz velem kiabálni, szeretsz előlem elbújni, szeretsz rám nyelvet ölteni, szeretsz nekem bemutatni, de hidd el, nekem se könnyű.
Mindkettőnknek jobb, ha békét kötünk.
Köszönettel:
ÉN
