Új év

Hamarosan itt van 2013. Nem szoktam fogadkozni, csak most pont egybe esik az új év az új dolgokkal. A vércukorszint szinten tartása már pipa, tökéletes eredményeim vannak.
Most hogy végre lassan sikerül a hormonjaimat megrendszabályozni, nekiállhatok új életmódnak, hogy lemenjenek rólam plusz kilók. Amint abbahagytam fogamzásgátlót feljött rám plusz 5 kiló, pedig nem ettem máshogy, nem mozogtam máshogy. Nem ettem többet, mégis...
Most viszont elértem oda, hogy normalizálódott a hormonrendszerem annyira, hogy elkezdhetem eredményesen. Eddig szörnyű volt, a hajam állandóan zsíros lett, kétnaponta mostam, a bőröm pattanásos. Most már "csak" sok kicsi pattanásom van, nem sok nagy gyulladt, és végre visszatérhettem a heti 2x hajmosáshoz. Megy ez, szépen lassan. Egy biztos: SOHA többé fogamzásgátló tabletta, ennyit nem ér az egész.

A fő alapelveim:
heti minimum 3x mozgás, de inkább többször
köret zöldség, krumpli, tészta helyett (persze nem lehet mindenhez zöldséget enni, akkor tudok házilag durum lisztes tésztát készíteni)
reggelire gabonapehely helyett zabpehely
vacsora lefekvés előtt 2-4 órával (mivel általában éjfél körül fekszek, 8 óra tökéletes lesz vacsinak)
sok-sok folyadék (fő a tisztítás)

Nézegettem a tisztítókúrákat is, de hát cukorbetegnek az nem egyszerű megcsinálni, inkább lemondok róla.
180 gr szénhidrátos étrend megvan, csak hát nem mindegy, hogy miből.
Kalória...azt nem is tudom, szoktam nézegeti őket, de így ennyi. Lehet azt is számolgatni kéne.


Legnagyobb dolog lesz befejezni esti még egy kis ezt, meg azt. Főleg, ha párom hozza a boltból a finomságokat, hiszen azon rengeteg múlik.

Kirepülős

Gyakorlatilag 18 éves korom óta nem élek együtt szüleimmel. Akkor kezdtem el kollégiumi életemet, mivel iskola mellett dolgoztam, így elég nehéz volt minimum 2 hetente még haza is menni. Aztán jött utolsó évben a nagy szerelem (ami még mindig tart), akkor már minden 2. hetem hétvégéje az övé volt, hiszen 320 km-re voltunk egymástól. Letelt a 3 év kollégium, sulit befejeztem, és összeköltöztünk. Azóta eltelt több mint 2 év.
Szóval 2 éve végérvényesen kirepültem. Bevallom néha jó lenne a régi élet, hiszen hiába van olyan, hogy megyek egy hétre, mégse 100%-ig olyan, mint régen.
Furcsa dolog ez. Néha nagyon jó lenne, hogy ne kelljen főznöm, mosnom, takarítanom, bevásárolnom, hanem más megtenné helyettem. (Mivel jelenleg nincs munkám, így nagyjából rám marad). Ha csak egész nap semmit se kéne csinálni.

Végérvényesen felnőttem. 

Most már gyakorlatilag 2 családom van, mindkettővel törődni kell, a távolság meg nagy.
Nah meg ott van az a bizonyos tudat, amit mindenki régóta tud, hogy egyszer a szüleink meghalnak, ha nem akarjuk, ha nem, ezért minden lopott boldog pillanatot ki kell élvezni, amit velük lehet tölteni. Hiszen apu már 56 lesz hamarosan, tudom az még semmi, de azért csak ott van a tudat...
Körülbelül 2 havonta járunk haza, sűrűbben nem tudunk, nekünk is kell hétvégi pihenés, programok, dolgunk van rengeteg, egymásra is, másra is.
Szeretném, ha szülők láthatnák unokáikat felnőni, teperünk, spórolunk saját lakásra, esküvőre, majd egyszer gyerekre. Lassan odaérek a tinédzserként álmodott korig, hogy majd 25 évesen szülők. Az is marad csak álom. Aztán ott van a nagy HA, hogy ha minden összejön, akkor meg a természet szólhat bele, hogy nem jön össze a baba.
Mindegy, az majd a jövő zenéje, addig még rengeteg dolgunk van.

Régről

 18 évesen egyszerűen fel kellett nőnöm. Amikor kimondták, hogy cukorbeteg vagyok, az egész hercehurca alatt egyetlen egyszer sírtam, de akkor a párnát ölelgettem és teljesen átázott. Kórházból mentem érettségizni, 2 vérvétel között tanultam, sikerült letenni az érettségit. 

A mai napig nem tudom hogy tudom ezt csinálni. Naponta 4x magamba szúrni a tűt, bezzeg ha mást látok ilyet csinálni, rossz nézni. Az elején még figyelmeztettem embereket, hogy mit fogok csinálni, meg figyeltem reakciókat, most már nem érdekel, aki nem fogadja el elmehet a fenébe. A legrosszabb, hogy sokan nem tudják mi történik, és azt hiszik drogozok. Egyszer hypo miatt leültem a lépcsőre, és részegnek néztek. Köszönöm emberek, nagyon kedvesek vagytok. Mindig van nálam cukorbeteg kártya, egy irataim között, egy pénztárcámban, egyik legnagyobb rémálmom, hogy elájulok és nem tudják mitől. 

Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek? 

Persze, amikor elkezdődött, akkor is a kisebb problémákat néztem, a csontsányságom 70 kilóját, a megőszülő!!! hajamat (azóta visszabarnultam), és azt, hogy jön az érettségi. 

Néha úgy érzem lehetetlen az egész dolog. Milyen is volt annyi édességet enni, hogy rosszul lettél tőle? Annyi cukros colát inni? 

Gyakorlatilag megköszönhettem a betegségnek, így egészségesebb lettem. De mégis beteg...

A csoda

Kórháztúra

Nah ilyen se volt még, egy délelőtt alatt 3 szakrendelést rendeztem le.
Indultam a szemészeti klinikán, az éves szemészeti ellenőrzésre, persze ott is kaptam apait-anyait öregasszonyoktól, mert ők 1,5 órája várnak, nekem meg "csak" egyet kellett. Nem én döntöm el, ki hogy megy a sorba... Minden rendben van, lassan vissza is áll a pupillám :)

Aztán mentem vissza diabdokihoz, mert mondta hogy a biztonság kedvéért mutassam meg leletet. 3 hónap múlva kell visszamennem, vérvétel nem kell, azt mondta olyan jók eredmények, hogy felesleges.

A harmadik szakrendeléshez annyit, hogy eddig vidékre jártam nőgyógyászhoz, és vissza is jártam oda, hiába költöztem el. Csak hát egyre nehezebben bírtam időt szakítani rá, hiszen 50 km, csak 50 km. Ma a nőgyógyászati klinika előtt vettem egy nagy levegőt és bementem érdeklődni, hogy mit kell csinálnom, hogy ha ide akarok járni, erre rögtön fogadtak. Hát emberek, én voltam a nagy-nagy szóvivője annak, hogy a nőgyógyásznak nem a nemétől függ a szakértelme.  Még mindig így tartom, viszont a klinikán csak nők voltak a dokik, és valami csodálatos biztonságot éreztem mellettük. Például, hogy megdicsérték, hogy évente eljárok rákszűrésre. Mindenki segítőkész és kedves volt. Meg mivel fél éve tettem le fogamzásgátlót, így nem rendszereződött a menstruációm, így rögtön elküldtek pisilni, hogy csinálnak terhességi tesztet, nehogy baja legyen a gyereknek, ha véletlenül lenne. Nem vagyok terhes :). Ehhez képest egyik régi dokimnál az ilyen tesztnél kb. kiabáltak velem, hogy de hülye vagyok, hogy ilyen tesztre megyek, mert a terhességi tesztben nem bízok, vagy mifene...
A vizsgálat meg fájdalommentes volt, sőt még bocsánatot is kért a doktornő, hogy kellemetlen. (Mert hát valljuk be nem egy hawai utazás).
Szóval most ismét hormont szedhetek, de csak 10 napig, az meghozza a piros hadsereget. Állítólag utána minden helyrejön, ha mégse, akkor már boldogan megyek oda.

A mai nap második nagy meglepetése, hogy várok diabdokinál, amikor jön egy nővérke, hogy ki inzulinos cukorbeteg, mivel adományoztak kórháznak vércukormérőt és ingyen adják inzulinosoknak. Csak néztem :D Szóval most van egy One Touch Select Minim teljesen ingyen. Ráadásul a tesztcsík hozzá ugyanannyi, mint a másikba :)

A bejegyzés címe

Nagyon-nagyon izomlázam van, nem emlékeztem arra, hogy ilyen nehéz ez az edzés :D:D

Az új edzés...

...nem vált be, így a tavalyit csinálom újra, azt legalább végig tudtam vinni és tökéletes volt. Tehát Insanity újra :)

A pénz, a pénz...

...az a nyomorult pénzt. Nemrég fizettem ki a negyed éves gyógyszereimet, és még hiányzik 50 tű, igaz az csak plusz 300 ft lesz.
Végeredmény: fizettem 6932 ft-ot, támogatás: 46918 ft.
Mi lenne, ha lenne TB-m? O.o

HbA1c

6,3% HbA1c ^^

Érzékenység

Vannak napok, amikor minden teljesen rendben megy, semmi se fáj, semmi se kékül, semmi bug nincs.
Aztán vannak a napok, amikor semmi se jó. Az újonnan cserélt tűvel való szúrás rögtön fáj, nem találok egy helyet, ahol nem fájna, bekékül, púposodik, minden baja van. A vércukormérő nem akar mérni, Lo van, vagy kevés a vér, vagy túl folyékony, áh...semmi se jó.

vérvétel után

Mézes-tejes kávé, ez kell a lelkemnek.

Új edzés

Meguntam a régi edzésemet, egyszerűen ránéztem edzésnaptárra és semmi kedvem nem volt hozzá. Nah itt lett karrierünk vége, áttértem másikra, ma tesztelem első napot. Ugyanúgy BeachBody, RevAbs része, hát kíváncsi leszek. A másik már nem elégítette ki a mozgás igényemet, a hideg meg itt van....Sokan mondják, hogy kocabiciklis vagyok, mert most ez a divat, hogy mindenkit lenézni, miközben hiába öltözök fel rendesen, a hidegben való sportot nem bírja a torkom. Rögtön torokgyulladást kapok, akárhogy be vagyok bugyolálva. Nem hiába hordok kendőt/sálat már kora ősztől késő tavaszig. Ez van...

Egy csepp világnap

5 éve ki akarok menni az Egy csepp világnapra, idén is majdnem nem sikerült menni, de akaratos voltam.
A hangulat nagyon jó volt, mindenki kedves volt, mindenre válaszolták, igaz korán is mentem, akkor még nem volt mindenki lefáradva. A negatívum a sok öreglány, akiknek nem elég, hogy a rendezvény ingyen van, rengeteg kóstoló ingyen van, a szűrővizsgálatok ingyen vannak, nekik az nem volt elég. Szó szerint csapkodták a torta szeleteket, hogy mi az, hogy csak ennyit adnak.
Megnézettem a lábamat, mivel 5 és fél éve betegség kezdetén nézték meg legutóbb, mivel tünetem nincs. Szerencsére minden rendben van vele.
Testzsír mérésen is voltam, le akarok adni minimum 10 kilót, azt mondták nem is állok rosszul és a testzsírom alapján lehet még sok is lesz az a mínusz 1 kiló. Most keresek új mozgásformát, még nem találtam meg, hogy télre mit kéne mozogni.
Van egy edzőterem Zuglóban, ahol cukorbetegek ingyen edzhetnek, de akkor be kéne fektetni egy bérletbe. Nah meg itthon szeretem, hogy bármiben sportolhatok, és nem kell érte buszra/villamosra/metrora szállni.
Kint volt egy ékszeres csaj, árulta a figyelmeztető karkötőket, nyakláncokat, mindig is akartam ilyet, de szerintem kicsit sértő, hogy ő azt írja rá, hogy "cukros vagyok" mintha kiírnak  hogy leprás vagyok. Külföldön kaphatóak normálisak, ráírva, hogy diabetes, egyszerű disegn-al. Hónapok óta csorgatom rá a nyálamat, nah majd egyszer. Főleg, hogy legnagyobb félelmem, hogy elájulok alacsony cukor miatt, és nem tudják mi bajom van, hiába a két cukorbeteg kártya. Így is egyszer részegnek néztek, miközben majdnem elájultam...Ennyit az emberekről.

Beszereztem egy csomó ajándékot, cukorbeteg újságot (elő is fizettem rá tegnap este, mivel amire eddig fizettem, nemrég küldték az új csekket, és hát mit ne mondjak, eléggé elavult és unalmas lett a nap, így leváltottam).
Nyertem láthatósági mellényt :D a szemészeti részen kaptam szemüvegtörlőt, meg kupont. Kedvezményes kupon főzőtanfolyamra.
Vettem csokis kekszet, nagyon finom volt, és nagy pozitívum  hogy kávé mellé nyírfacukrot adtak (egyet pluszban el is vettem kicsi párocskámnak, nagyon lelkes az újdonságok iránt).

Inni?

A megfelelő folyadékbevitel manapság nagyon fontos. Amikor még általános iskolás voltam, kiröhögtek az 1 literes teás üvegemmel, manapság meg már mindenki 1,5 literes palackokkal mászkál. Változik a világ.
Az okosok azt mondják, hogy 20 (vagy 30?) kg-ként kell 1 litert inni. Persze ebbe nem csak a kész ital tartozik bele, hanem a levesek, gyümölcsök, stb...
Az ivásról mindig könnyen elfelejtkezünk, így nekem van sok-sok fél literes erős műanyag poharam, abba mindig van innivaló. A teát nagyon szeretem, általában 1x-2x megfőzök 1 litert egy nap alatt és azt megiszom. Persze nyáron többet...
De mire is jó a folyadék?
Az ember nagy része víz, ezt mindenki tudja. Így a folyadék fontos, mivel anélkül nincs élet. Pluszban edzés alatt távoznak a felesleges anyagok, a víz segíti ezeket eljuttatni a megfelelő helyre.
Szóval igyunk :)

3 hónap

3 hónap, 401 mérés...

Azt hinné az ember...

...hogy holnap jobb lesz, hogy jobbak lesznek az értékek. Aztán jön egy fronthatás és oda az egész, már nem mersz több inzulint adni, mert akkor jön a hypo, így meg 11-en van az értéked, aztán majd lemegy, ha úgy gondolja magát. Mindennap küzdök. 4 tűszúrás minimum, napi 3 mérés, egy héten egyszer 10. És ez a minimum, a maximum fent van a csillagos égen, ott nézegeti egy csillagtehén.
Van e értelme folytatni az egészet? Szúrni, mérni, enni, szúrni, mérni enni. Aztán vérvételre menni, majd gyomorgörccsel várni, hogy vajon elveszik e a támogatást, mint ha valami bűntevő lennék. Büntetnek a rossz értékért. Máshol megbecsülik a cukorbetegeket, ingyen jár nekik minden, segítenek nekik mindenben, itt meg...
Volt olyan, hogy rám szóltak a villamoson, hogy miért drogozok, amikor belőttem az inzulint. Undorodva nézik a vércukormérést, látom az arcukon, legszívesebben elüldöznének.
De persze vannak kivételek, a kicsi családom, ők már észre se veszik az egészet, nekik már ez a természetes.
Egyszer úgy volt, hogy megyek volt osztálytárshoz. Középiskola végén lettem cukorbeteg, így neki nem kellett élőben szembesülni vele (mintha valami gyilkos lennék), akkor döntöttem el, hogy nem megyek hozzá, amikor megkérdezte, hogy ugye náluk nem fogom magamat belőni. Ennyit az együttérzésről...

HbA1c

Avagy a csodálatos törvényről.
Mint már tudjuk nemrég törvénybe hozták, hogy ha  HbA1c szint 8% felett van, akkor fizessen a rosssssz cukorbeteg, hiszen elcseszi a kezelését.
Nah már most ez így hülyeség, mivel nem minden a kezelésen múlik, kb. 100 tényező befolyásolja még a vércukorszintet, a ciklus szakasza, az időjárás, a front, a sport, a nem étkezés, kb. bármi...
Így most negyed évente gyomor ideggel várhatom a vérvétel eredményét, hogy kell e több tíz ezreket odaadnom a gyógyszertárban, az eddigi "csak" 6000 helyett.
Köszönjük állam bácsi.

Mai tanulság

Amíg nem bizonyosodik meg az ember róla, hogy teljesen beszúrta  a tűt, ne kezdje el adagolni. Most van egy csodálatos huplim, olyan mintha egy bálna méretű darázs megcsípett volna :(

Édes méz

Régóta nagy dillemám, hogy reggelire nem szeretek húsos szendvicset enni. Vagyis szeretek, de csak akkor ha van hozzá rengeteg zöldség. Magában nem rajongok érte annyira, főleg reggel.
A gabonapelyhes reggelikről már írtam, de mostanában rászoktam a mézes kenyérre. Először azért sikerült így, mert elfogyott a többi kenyérre való. Aztán torokkaparósan ébredtem, így megelőzésképpen, majd harmadik nap már annyira megszoktam, hogy kellett, jó nagy betűkkel.

A méz szénhidrát tartalma nagy, de nagyon sok hasznos tulajdonsága van. Az én szervezetem számára jót tesz, eddig sose vitte fel a vércukromat pluszra (kivéve ha a a megengedettnél többet ettem, de akkor jót a jó öreg korrigálás).

Sokan azt hiszik, hogy aki cukorbeteg se cukor, se méz, se "sima" kenyér. Igaz jobb a teljes kiőrlés, a cukorpótlók, de ha valakinek nem esik jól, akkor minek kínozza magát? Én úgy vagyok, hogy inkább kevesebbet, de finomabbat eszek. Tudom mondani azt, hogy állj, majd pár óra múlva folytatom, amikor lehet. Nincs benne semmi ördöngösség.

Tej

A tejjel mindig gondjaim vannak. Egyszerűen mindig másképp reagál a szervezetem rá. A fő tanács a dokitól, hogy este lehetőleg ne igyak, mert akkor megmarad a magas cukor, ha meg reggel iszom, akkor lemegy. A probléma az, hogy ha nem jó az adag, akkor felmegy 10 fölé, majd fél óra múlva 4 alá...Decizni meg nem akarok, azt már rég elhagytam. Tudom fő az egészség. Csak én meg reggel nem szeretek szendvicset enni, inkább vacsira, így marad a müzli/gabonapehely/kukoricapehely tejjel. Valamikor meg nem kapok 10 feletti eredményt, hanem teljesen normálisat. Lemondani meg nem akarok róla.

http://www.youtube.com/watch?v=sEluyFCZm7c

Almachips

Kell valami nasi, amiben kevés szénhidrát van, mégis finom. Almachips a megoldás. A bolti nagyon-nagyon drága, és sokszor cukorral van megsütve. Így kipróbáltam a házit. Hát...szerintem förmedvény lett. Úgy látszik túl vékonyra szeltem, a fele nyers lett, a fele szinte megégett. Egy tepsi után leálltam, most a fűtőtesten aszalom a maradékot, hátha sikeresebb lesz a küzdelem vele.

Véletlen