Házidokis okoskodás

A házi dokimmal nagyon jól el lehet beszélgetni, de ha meg betegség van, akkor megkapom az Algopyrint, meg  a méregdrága gyógyszerügynökös cuccokat (amiket nem váltok ki *muhahaha*)
Ma meg kellett látogatnom, mivel inzulinom fogytán, tesztcsíkkal már spórolgattam, így jött ki a lépés. Diabdoki el szabira, kezemben szakorvosi javaslat, ambuláns kezelőlap és start. Előttem nem volt senki, utánam 1 ember, így volt időnk. Ő belgyógyász is hivatalosan, így sok mindent tud a témáról.
Érdekes dolgot osztott meg velem. Mondtam neki hogy aggódok az esti inzulinon, hogy egyre többet kell adnom, és ez eléggé frusztrál. Ajánlott egy tippet, hogy azt csökkentsem, mert könnyen lehet, hogy túl sok a szervezetnek, hajnalban enyhe hypot kapok, ami után jön a somogyi hatás, majd reggelre magas lesz. Ezt ki is fogom próbálni, hátha.
Kiemelte, hogy fontos a minél kevesebb inzulin, hiszen attól, hogy valaki cukorbeteg, az IR még kialakulhat.
A másik meg, már rákérdeztem, hogy mi ez a csodálatos kavarás, hogy egyes dolgokat külön hónapokra írhatnak fel, másokat 1 receptre. Kiderült, hogy csak a szokásos a pénz, a pénz nah meg a pénz.
Például a házi orvos nem írhatja fel az inzulint 3 hónapra, mert akkor OEP-nek az én 4 dobozom túl sok pénz kiesést gyártana, mert persze elég pénz nincs. Pont ezért volt a csodás 8%-os törvény is, hátha kevesebbet kell fizetni az OEP-nek. Így is 3 hónapra 7000 körül van az egész. Más országokban szinte mindent ingyen adnak, itt meg mindig azon gondolkoznak honnan lehetne elvenni.
Nekem diabdoki mindig felírja 1 receptre a 3 havi adagot, kivéve a tűket, azt 2x50-re, mert abból sose adnak ki 100-at. Még sose volt gond a gyógyszertárban ezzel.

Ezt neked diabetes

"hány éve vagy már nekem
az idejét sem tudom
cipellek magamban
a testemen ott vannak a nyomok
egyszer kiűzlek téged
engedj hadd repüljek
hagyj egy kicsit magamra
nem akarok küzdeni minden egyes nap veled
tovább már nem megy
összegyűrnélek
kidobnálak
el a fenébe
boldogíts mást
én már
belefáradtam
ebbe a létbe"

Forrás: http://csakenvagyokitt.blogspot.hu/2013/05/ezt-neked-diabetes.html

Fiatalok és betegség

Ma beszélgettem egyik barátnőmmel. Térdműtéte volt, a mai napig lábadozik belőle, és nem egyszer került olyan helyzetben, hogy az öregek elmondták egy semmirekellőnek, mert nem adta át a helyét. Arról ne ejtsünk szót, hogy kinek kéne átadni a helyet, az örök vita marad. De miért kell szitkokat szórni egy fiatalra, ha nem adja át a helyét? Ő nem lehet beteg? Lehet térdműtétből lábadozik, lehet hypozik, vagy egyszerűen csak vércukrot akar mérni, vagy éppen a nagy melegtől majd összeesik. A fiatalok is lehetnek betegek, sőt egyre többen azok, sok nem látványos, ezért is kapjuk a szitkokat. A másik meg, hogy az ember azért állja végig az utat (én általában fél órát metrozok, tehát nem keveset), hogy hátha valaki le akar ülni. Aztán állva meg összenyomják, nekimennek, a nyakába lihegnek.

Szóval mindenki magába szállhatna, mert lehet, hogy akire morog, mert üldögél, az okkal ül.

Pánikmérés stop

Mostanában rászoktam a pánikmérésekre. Amikor nem is kéne mérnem, mérek. Mert azt hiszem hypozok, azt hiszem rosszul vagyok, azt hiszem nincs valami rendben. Így nem csak a tesztcsíkom fogy őrületes tempóban, de a helyzettől még fel is megy a cukrom. Szóval STOP, mostantól a napi meghatározott, pluszban sport előtt, után és kész.

Látványos e a diabetes?

Oh, én ember, minek akarok én bármit írni, ha úgyis lesznek olyanok, akik szinte megtámadnak miatta?
Az előző bejegyzésben írtam, hogy elküldtem történetemet cukkerberg-re. Örültem neki, reméltem, hogy biztatást adok a "frisseknek", sőt a "régieknek" is. Úgy látszik annyira nem. Mivel facebookra is felrakták, és írták küldenek e valamilyen tanácsot. Erre megkaptam kb. hogy vannak sokkal rosszabbak, örüljek, hogy "csak" ez van. (Jahm meg velem született szívbetegség, PCO, túl epeműtéten). És hogy ez nem látványos. Erre én balga visszaírtam, hogy dehogynem látványos, hiszen nem lehet egész nap itthon ülni, kint a világban is kell cukrot mérni, lőni magamat, nem egyszer hypoztam. Erre megkaptam, hogy ha rendesen kezelem magamat, akkor rögtön megérezném a hypot, és nem néznének részegnek. A belövés meg 2 mp.  Hát köszönöm, valakinél lehet így működik, nálam nem. Én folyamatosan kapom a rosszalló tekinteteket, hiszen sokan nem tudják mi ez. Volt olyan, hogy be is szóltak, hogy miért drogozok fényes nappal. Vércukormérésnél úgy néznek rám, mintha kinőtt volna a 3. karom. Észre veszik, és látványos. Csak az ember be akarja beszélni magának, hogy nem az.
Igazából nem a diabetes a rossz, hanem az emberek hozzáállása. Főleg, hogy érintett a hozzászóló is.
Diabetessel élhető az élet, de nem könnyű, sose volt az, egyszer talán az lesz.

Önvallomásom cukkerbergen

http://cukkerberg.blog.hu/2013/05/11/a_diagnozis_cukorbetegseg

Kriszti vagyok, jelenleg 24 éves vagyok, 18 éves korom óta I.-es típusú cukorbeteg. Vírusfertőzés miatt kórházba kerültem és ott derült ki labor eredmények alapján, hogy valami gond van a cukorral. Először próbálták, hogy diétázzak, majd azt se használt. Így megint kórházba kerültem, de most már a cukorral.

Pont a szóbeli érettségi közepén történt, most már vicces volt, hogy szerdán terheléses cukormérés, csütörtökön diéta kezdete, figyelése, pénteken szóbeli, vasárnap bankett, vasárnap vissza a kórházba. Igazából nem volt időm megélni, hiszen annyi minden történt, így inkább testi tünetek jelentkeztek. Például néhány hajszálam egyszerűen megőszült (szerencsére azóta újra barna). Csak egyszer sírtam miatta. Persze végig jártam én is a gyász lépcsőit, a miért korszak, majd biztos meggyógyulok korszak és a többiek. De már rég megnyugodtam. Néha kiborulok, amikor minden igyekezetem ellenére se megy az egész, és magasak a cukraim.

Néhány hónapja elkezdtünk összejárni, mi cukorbeteg fiatalok, és ez nagyon jót tesz a lelkemnek. Hogy nem vagyok egyedül. Az orvosom nagyon szigorú, de egyben engedékeny is. Pont ezért szinte mindig jók az eredményeim. Próbálok mindent megtenni azért, hogy elkerüljem a szövődményeket. Sportolok, figyelek, eljárok ellenőrzésekre. Egyik legnagyobb álmom, hogy cukorbetegekkel foglalkozzak a munkám során. Sajnos erre általában csak akkor van lehetőség, ha orvos/nővér az ember.

Igazából már el se tudom képzelni hogyan tudtam enélkül élni 18 évig, hiszen most már ez a mindennapos. Azóta sokkal egészségesebb vagyok, hiszen odafigyelek az étkezésre, a sportra, a kontrollvizsgálatokra.

Sportos tanulós cukorbeteg

Megjártam a Hogyan sportoljunk cukorbeteg? előadást a SOTE I. számú Gyermekklinikáján. Gondoltam, ha már sport, akkor megyek bicajjal, sikerült el is áznom egy kicsit. Legnagyobb fájdalmam, hogy biciklitároló sehol. Végül a Heim Pálnál tettem le, ahol önkénteskedek. (Később kiderült, hogy épület bejáratánál lépcsőnél korlátra be lehetett volna tenni, nah majd legközelebb).
A plakát itten található:
https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/945335_526166777429339_2068734314_n.jpg
Engem teljesen lefoglaltak ezek az előadások, érdekesek voltak, és végre nem azt hallgattam, ami egy több éve cukorbetegnek teljesen egyértelmű. Az előadó miatt meg úgy éreztem magam, mintha újra iskolában ülnék.
Sok mindent megtudtam új felfedezésekről, és a lényegről hogyan sportoljunk cukorbetegen. Bár sok mindent már kitapasztaltam, azért mégis tanul újat az ember. Klubtag is lettem :)

És ha már sport; összejött bicajjal 29 km összesen. (Két részletben) Rég voltam ilyen hosszú távon. Pont tegnap történt meg az, amiről eddig csak hallottam, hogy ha nem iszik eleget az ember, akkor felmegy a vércukorszint. Hát nekem egyszerűen megállt 8,2-nél és puff. Mivel tegnap tekertem 8 km-t, előtte 8,2 volt, utána 8,2, 3 óra üldögélés után is, majd otthon is újabb 8 km után. Aztán megittam 1 liter vizet és helyreállt.
A mairól meg: reggel csodálatos volt, mivel alig voltak az utakon, így egy csomó zöldhullámot kaptam, tudtam rendesen menni. Hazafele már túl meleg volt, elfogyott a teám, így az utolsó 3-4 km előtt eldőlt bennem a boci, éhes voltam, szomjas voltam, fáradt voltam, a lábam görcsölt, mindenhol kutat kerestem, persze sehol se volt, így az utolsó 2 km-nél megálltam egy pékségnél vizet venni. Akkor az mindet ki is izzadtam, de legalább a boci visszaállt :)
Itthon 6,4 lett a cukrom, indulás előtt megettem 2 szőlőcukrot, mivel keveset ebédeltem, nah meg tudtam hány km vár rám.

Az eredmény:

Sok tanulás

29 km

2 átizzadt felső

1 kis lepirulás

Ma már nem megyek futni, úgy érzem mára elég volt a mozgás.

Várom a legközelebbit :)

Banános-zabpelyhes palacsinta

Még mindig van itthon egy csomó zabpelyhem. A zabkása már nagyon unalmas, nyersen nem szeretem. Akkor mi legyen vele?
Aztán megtaláltam ezt a receptet:
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/zabpelyhes-bananos-palacsinta/
Én 3 banánból készítettem, így lett olyan 15-18 db. Meg kicsit több lett, mivel úgy látszik a tojások nálam nagyobbak voltak, így még kevertem hozzá zabpelyhet. A zabpelyhet meg nagyon szeretjük, mivel megdagad (a CH-t száraz mennyiségből kell számolni) akár duplájára is, és eltelít. Kevés a GI-je.
Nagy szerencsém, hogy van nékem egy egytojásos serpenyőm :) Ehhez tökéletes volt, miután az első hármat sima serpenyőbe raktam, aztán dobhattam ki, mert nem sikerült. Így legalább ha elrontom, akkor egyet rontok. Persze utána már nem rontottam (annyira). Vaj helyet olajat használtam.
Végül az 1 evőkanálnyi mennyiség volt be a legjobban. Bár a 2 evőkanálnyi is jó lett, viszont azt nagyon nehéz volt átfordítani.
Az átfordítás volt a legnehezebb, próbálkoztam széles fakanállal, késsel, mindenfélével. Igazából egy jó széles lapátféle lett volna a legjobb, de olyanom meg nincs. Így rondák, de finomak lettek :)
Nagy előnye, hogy egyáltalán nincs benne se liszt, se cukor :)

Lábápolás mókásan

Avagy egy láb, aminek lába és keze van. Azoknak, akik nem voltak a Civil Fórumon, kaptam ilyen lábápolási tanácsok lapot :)

Önkényeskedő önkénteskedő

Ebben a hónapban 1 éve, hogy járok önkénteskedni. Miután már jó ideje nem volt munkám, így kerestem valamit, ami nem igényel sok elfoglaltságot, viszont rendszeres. Így kötöttem ki a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítványnál. Fél évig a Heim Pál belgyógyászaton voltam, teljesen véletlenül. Igaz a legtöbb gyerek asztmás volt, néhány cukorbeteg. Aztán a csoportot nem tudtam összetartani úgy, hogy nem én voltam a mentor, mégis a végén rám hárult az egész. Így váltottam, egy épülettel arrébb egy csuda aranyos csoporttal, az ortopédián. Mind fiatalok vagyunk (pont ma jön hozzánk egy néni, de állítólag nagyon pörgős). Én sose akartam megváltani a világot, sokan úgy mennek az alapítványhoz, hogy az onkológiára akarnak menni, én bárhova akartam, csak oda nem. Hiszen itt is vannak visszajáró betegek, hozzájuk is akarva-akaratlan kötődünk, de legalább nem haldokolnak. Nem kértem ezt a plusz terhet, valakink pedig pont az onkológia kell.
Igazából elmondhatatlan az egész, a gyerekek várnak minket, szeretnek minket, a kicsik sokszor megölelgetnek, a nagyobbak meg szerelmes levelet írnak nekünk :)
Legrosszabb esetben mi festegetünk, meg játszunk. Amikor meg influenza járvány volt, akkor meg beültünk a Zöld Macskában kakaózni, mint  a nagyok :)

Új jelenség

Mindig is furcsáltam, amikor a többiek mondták, hogy nem mernek lefeküdni 9-10 alatt, mert akkor hypoznak hajnalban. Nálam pont fordítva volt 180 CH mellett, akkor ha ennyivel feküdtem le, akkor alig ment le, vagy egyáltalán nem. Mióta 150 CH-n vagyok, azóta engem is utolért ez a "jelenség". Ha 5 vagy 6 körül fekszek le, akkor jön a hypo. Így 8-9-10-nél ha lefekszek, akkor hajnalra, reggelre szépen beáll optimálisra. Csak a dokinak nem fog ez tetszeni.
A képeken tökéletesen látszik ez. Lefekvéskor 8, 10 esetleg 11, hajnalban/reggelre már 6.

A következő

https://www.facebook.com/events/140469062794154/
Hogyan sportoljunk cukorbetegen? címmel előadások SOTE I. Gyermekklinika. Ha már múltkor nem kaptam meg az áhított eladást erről :)

IV. Civil Fórum

Megjártuk a Civil Fórumot is. Jó volt, szép volt, de bőven nyugdíjas klub szagmintája volt.
Az emberek nagyon kedvesek, aranyosak voltak, tele ettük magunkat diab sütikkel. Fanni még egy vércukormérőt is kapott :)

A Fórumról: Lényege a páciensoktatás. Az előadások rövidek, lényegre törőek. Regisztrációt igényel, de azt akár a helyszínen, akár e-mailben meg lehet tenni.

A program részletesen:

A Diabetes betegtájékoztató lap és az Alapítvány a Cukorbetegekért a Tudomány Kiadó szervezésében – a korábbi évek sikerére, a program növekvő népszerűségére tekintettel – idén megrendezi a IV. Civil Fórumot. A rendezvény időpontja: 2013. május 4., szombat Helyszíne: Fonó Budai Zeneház (1116 Budapest, Sztregova u. 3.) 9.00–10.15 Regisztráció 10.15–10.30 Megnyitó Reichardt Béláné, az Alapítvány a Cukorbetegekért kuratóriumának képviselője Dr. Vándorfi Győző, a Diabetes lap alapítója, szerkesztőbizottságának elnöke 10.30–11.20 Előadások 10.30–10.45 A cukorbeteggel kapcsolatos jogi szabályok és lehetőségek – Dr. Strényer Ferenc 10.45–11.00 A hipoglikémia megelőzése és kezelése – Dr. Rakk Erika 11.00–11.15 A cukorbeteg férfi, speciális problémák – Dr. Havasi Anett 11.20–11.50 Szünet 11.50–13.00 Előadások 11.50–12.05 A háziorvos tanácsai – Dr. Oláh Ilona 12.05–12.20 Mikor alkalmazzunk inzulinkezelést 2-es típusú cukorbetegségben? – Dr. Vándorfi Győző 12.20–12.35 Mit tegyek, hogy jól egyek? – Kicsák Marian 12.35–12.50 Hogyan csökkenthető szépkorban a szív-érrendszeri halálozás? – Dr. Ferencz Viktória 12.50–13.00 Egy kis mozgás ebéd előtt – Ryan Phillips 13.00–14.00 Ebéd 14.00–14.15 Sport és cukorbetegség – Enyedi Nóra 14.15–14.25 Gyakorlati tanácsok a diabeteses láb ápolására – Roth Éva 14.25–14.35 Bemutatkozik a Diabétesz Láb Szövetség – Rising Károlyné 14.35–14.50 Civil szervezetek pályázati lehetőségei – Szabó Károlyné 14.50–15.05 Az IDF Joslin-érmeit átadja Herth Viktória 15.05–15.15 A Lang Gusztáv-díjakat átadja Reichardt Béláné 15.15–15.30 Zárszó: Herth Viktória, Guti Péter 14:35-kor mi leléptünk, onnantól nem érdekelt minket. Addig az összes program jó volt, főleg Ryan Philips, vele még tornáztunk is egy kicsit. Akit bővebben érdekel az itt hamarosan megnézheti az előadásokat. Legjobban a Sport és cukorbetegséget vártam, hiszen hogy újra futok érintett vagyok a témában. Ehhez képest elmondta, hogy sokat hypozott pennel,majd lett inzulinpumpája, ami jó, aztán ecsetelte a sikereit, ez inkább önmarketing volt. Nah de majd 1 hét múlva lesz SOTE I.-n egész napos előadás a sportról és a diabetészről :) Vettem diab termékeket, arról majd a következő bejegyzésben. Kaptunk ingyen kávét, üdítőt és szendvicset. Legalább egy magos kenyeret hozzánk vághattak volna, erre fehér kenyér volt. Viszont legalább rendesen megkenve, feldíszítve. A másik meg, hogy például volt diab cappucino, amikor meg kérdeztem, hogy mennyi szénhidrát, néztek rám, mint borjú az új kapura, majd kezembe nyomták a dobozát, hogy keressem meg, hát köszi. Rengeteg nyugdíjas volt, és rengeteg ingyen kaját megettek (igaz mi is, de azért legalább egyesével vettük el, nem egy marokkal :D) Azt hiszem elmondhatom, hogy Diabgirl által "híresek" lettünk. Odajött hozzánk egy aranyos csajszi, hogy így ismeretlenül megszólít minket, mert látott minket a Diabgirl-ön, hogy összejárunk és egyebek :) Rögtön visongtam, hogy úristen híresek lettünk :D Mint kiderült, ő volt Szilvi :) (bocsi, rossz a névmemóriám) Ilyenkor érzem úgy, hogy érdemes csinálni ezt az egészet, hogy a szavunk eljut másokhoz is, és megértik, hogy nincsenek egyedül, és betegen is lehet egészségesen élni :)

Margit-szigeti hepajparti

Április 30.-n megvalósítottunk egy Margit-szigeti találkozót. A szúnyogoktól kaptunk egy alapos vércserét, de ez hozzátartozik a meleghez.
Egyre többen vagyunk, ennek nagyon tudok örülni :)
Ott volt az "alap" csapat (mi 4-en), ezen kívül Lilla Németországból, Édes Szívem csapat, Csenge és Sándor is megjelent. Nagy örömömre velem együtt sokan bicajjal érkeztek.
Végül a Wndrlnd-be mentünk. A kínálat a nagy semmi volt, szinte minden szénhidrát, minden cukros. Én málnás-mentás limonádét kértem cukor nélkül. (3 dl 600 ft) Hát...A cukor nélkül annyit jelentette náluk, hogy plusz cukrot nem raknak bele, de beleraktak valami málnás lötyit. Csak itthon mértem, de még akkor is 8 volt, tehát abban volt bőven cukor. A pincérfiú meg állandóan megzavarta a beszélgetést, hogy elkérje az üres poharakat/üvegeket. Bezzeg rendelni nem lehetett tőle (pedig nagyon unatkozott).
Lilla mindenáron lepényt akart enni, így kapott egy gyros félét, öröm volt nézni, ahogy jó étvággyal eszi :):) Nah meg hozott nekünk cukormentes innivalókat. Hitetlen  hogy külföldön mennyi mindenből gyártanak cukormentest. Pl. Lift italból, Sprite-ból. Itthon alig lehet valamiből választani, ami még van is, abban meg általában szörnyű édesítő van.
Volt ott torta az Álomsütitől, amiből 2 nálam végezte, mivel addigra eljutottam a fogorvos után, hogy éhes lettem, és tudtam is enni.
Mindenki nevében elmondhatom, hogy fantasztikusok ezek a találkozók. Gondolom mindenki megjárta már a kórházi előadásokat, ahol az ember kiejt a száján olyat, amit nem lehetne, már vasvillával böködnek. Itt meg mindent meg lehet beszélni, például az alkoholfogyasztást is.
Most nem a sütin volt a hangsúly, hanem a társaságon. Remélem nem lesz kakukktojás ez a bejegyzés, de fontosnak tartom minden találkozó megírását.
Lilla megmutatta az Omnipodját, engem teljesen elvarázsolt. Teljesen meg vagyok zakkanva, hogy legalább egy pumpa kell, hiszen ha lehet kényelmesebb a kezelés, miért ne?
Jót tesz a lelkemnek, hogy nem vagyok egyedül, és más is tud együtt élni az egésszel. Hiszen egy nem cukorbeteg hiába tanulja meg, nem ugyanaz, mint átélni.
Én nagyon boldogan mentem haza, mindig örülök neki, hogy itt senki nem néz furán, ha az ember vércukrot vér, belövi magát, vagy azt mondja, hogy CH.
Szombaton Civil Fórum, arról is lesz beszámoló :)
Végül egy kis önreklám: Itt a Diabgirl oldalon megtaláltok minket, ha esetleg találkozni akartok velünk, vagy csak informálódni :)

Vicces

Mindig viccesnek tartom, amikor egy erősen túlsúlyos, mindent összezabáló, nem sportoló, dohányzó ember magyaráz nekem arról, hogy ne igyak málnaszörpöt (még jó, hogy diabetikus), és vigyázzak magamra, mert ha nem, akkor levágják a lábamat.

Futás+vacsi

A futásnál eljutottam az 5 perces futásokig, így már 5x4 percet tudok futni. (Igaz minden körnél megálltam nyújtani, mert belement a lábamba az Iszonyat). Viszont tüdővel egész jól bírom, csak elindulni nehéz, onnantól már megy, szóval hajrá :)
A párom meg mire hazaértem, csodafinom vacsorát készített nekünk. Sült disznócombot, szalonnával, kenyérrel és újhagymával.
Futás előtt nem szeretek enni, mivel utána mindig olyan jól esik enni :)
A mérlegre inkább nem állok, majd hetek múlva, hiszen az ember akárhogy igyekszik, a súly mozdulásához idő kell, néha megáll, néha visszamegy, így bőven elég hetente 1x ráállni.

Megszokás

Ma reggel sikerült beadnom a 180 gr-os CH melletti inzulin adagomat. *ouch*