Egyik nap akarva-akaratlanul hallgattam egy beszélgetést a buszon. Egy párocska beszélt egyik barátjukról, aki a Mekiben inkább várt 5 percet az almás pitére a meggyes helyett, mert abban kevesebb a kalória. Ezen pattogtak hosszú ideig, hogy hogyan lehet ilyen egy ember. Aztán a srác felvetette, és ha beteg? A csaj meg rögtön rávágta; akkor ne egyen a Mekibe, mert az egészségtelen.
Mégis miért kéne önkínoznunk magunkat? Tehát aki nem beteg, az nyugodtan tömje magába, akár minden nap, azt a bizonyos kaját?: Bár lassan már semmin se csodálkozok, rengeteg mindent nem tudnak az emberek. Nem azt mondom, hogy az egész biosz könyvet be kell vágni, de legalább azt tudnák az emberek, hogy nem a sok cukortól lesz az I.-es diab, meg ilyen kis apróságok. Főleg, ha minket akarnak kritizálni. A másik oldalról mindig könnyebb.
Néha szoktam Mekibe menni, ott is lehet számolni, ott is lehet jól éreznie magát az embernek bűntudat nélkül.
Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek?
2013. augusztus 15., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Fiktív levél
Kedves Diabeteszem! Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni? Meséld el, mi a gondod...
-
16 éve közölték Ön cukorbeteg,de ez egy kezelhető állapot. Igazából én örültem hogy lezárultak a találgatások, hogy végre van megoldás. Ka...
-
Jó ideje nem jutottam el meditálni, vagy elutaztam, vagy beteg voltam, vagy mindkettő egyszerre. Minden közbejött, de múlt vasárnap végre el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése