Diabos találkozokról

Sose hittem volna, hogy ideáig jutunk el. Tavaly ilyenkor még csak halvány terv volt, hogy össze kéne hozni egy fiatal diabosokból álló közösséget. Meguntuk, hogy mindenhol az öregek vannak, meg csak azt hallgatjuk, hogy levágják a lábadat, megvakulsz, ha krumplis tésztát eszel, akkor meghalsz.

A diabetes sose volt egyszerű, azt szögezzük le, de hamar rutinná válhat az egész, de vannak kudarcok is. Amiket nem egyszerű feldolgozni. Vannak segélykiáltások, tűnődések, nem tudások, kétségbeesések, a legszívesebben a takaró alá bújás és ottmaradás.
De persze van rengeteg öröm, siker, cél, megvalósítás :)
A dokik jók, de nincs tengernyi idejük, nah meg 3 havonta látjuk őket. Így kell/kellenek valaki/valakik  akikkel meg lehet beszélni a dolgokat. Legyen szó akár alkoholról, akár vércukormérésről, beadásról, frontokról, elfogadásról, helyzeteről, sportról, szúrási helyekről, krémekről az ujjbegyekre.


Mára a "mozgalmunk" naggyá nőtte ki magát, rengetegen csatlakoztak, mindig vannak új arcok, de van a kemény mag is :) Már a törzshelyünk is meglett, sok cukrászdát megjártunk. Amikor meg nem találkozunk, akkor neten segítünk.

Igazából már párszor leírtam, de nekem sokáig gondom volt a nyilvános vércukorméréssel, inzulin beadással. Ebben a csoport RENGETEGET segített, nem csak maga az érzés, hogy ott van a másik is, ő is fiatal, ő is ezt éli meg, és mégis vércukrot mér, inzulint ad be. Sokszor inkább elbújtam bárhova, csak ne lássák.
Szóval mára eljutottam oda, pont a múltkori diabos találkozó után, hogy egy ismerősöm előtt zavartanul beadtam az inzulint, és annyira természetesnek vettem, hogy észre se vette, mert közben beszélgettünk, és semmi furcsa pillantást nem kaptam, amiket sokszor szoktam.

Tehát köszönöm mindenkinek, aki hozzásegít ehhez :)

UPDATE:
Közben még eszembe jutottak dolgok, hogy jó hogy ők nem csak fogalmilag tudják a Hba1c szintet, hanem értik, hogy hány százalék mit jelent.
Ugyanez van a vércukrokkal is.

Diabtalálka

Idén először találkoztunk, és nagyon jó volt :) Úgy látszik meglett a törzshelyünk is: La Delizia.
 Itt van rengeteg pozítiv tapasztalatunk, mindig kedvesek voltak, a szénhidrátot kiszámolták, a süti és a kávé finom. Tegnap meg zárás után 45 perccel szóltak, hogy hát bocsi már mindent összepakoltunk, mennénk haza. Észre se vettük, hogy már csak mi vagyunk :D Sőt, tőlünk kérnek tanácsot, hogy hogyan alakítsák a sütiket, hogy a cukorbetegeknek minél jobb legyen. Ez a helyes felfogás :)

Mi meg beszélgetünk, rengeteget, nem fogytunk ki a témából, nah persze vércukrot mértünk, inzulint adtunk be, sütiztünk, kávéztunk.
Megtudtam a napok óta tartó kérdésemre a választ, hogy az inzulinpumpát hogy veszik le pl. fürdéshez. Kiderült, hogy le lehet cuppantani, valahogy azt képzeltem, hogy mindig újra kell szúrni. Még mindig nagy dillema ez a pumpa dolog, igazából én már "túl jó" vagyok az értékeimet tekintve. 

Bár a mostani HbA1c szintemre kiváncsi leszek, mivel volt a sürgősségis eset, az gyulladás, napokig 8-10 között volt a cukrom, aztán a foggyulladás, akkor is ugyanaz volt, mert nem ehettem órákig. 

10.-n megyek a kétévenkénti kardiológiai kontrollra, kiváncsi leszek. Megkérdezem majd, hogy a futás dolgot meddig lehet húzni. Azt tudom, hogy túlterhelni nem lehet a szívemet, de nem is iramfutó akarok lenni, de azért idén egy 7 km-es táv normális lefutása a cél. Valahogy versenyeken nem érzem jól magamat, mindig többet akarok kihozni, pedig ott van bennem, hogy nem kell. De hát mindenki ott fut, gyorsabbak, lassabbak, hajt a tömeg. Azt mondják pont azért gyorsabban fut az ember, én pont azért fáradok ki hamar. Ezt kell legyőznöm, hogy a versenyen is ugyanúgy edzéstempot tartsak, és akkor nem lesz gond. 

Idén a pulzuskontrollt fogom gyakorolni, kiváncsi leszek az eredményre, kb. 1 hónap és már lehet menni lassan :) (ha nem lesz márciusban hó :D) Tavaly már áprilisban futottam.

front?

Valószínűleg front van, mert napok óta nappal pont a határ, este meg szétesik a vércukrom. Hihetetlen módon nem akar 8 alá menni egészen reggelig. Reggelre viszont lemegye 5-6 közöttre. Próbáltam én már mindent, kevesebb vacsi, több gyorshatású inzulin, több lassúhatású. Mit ne mondjak, bármit megadnék egy hypo-ért. Ma csinálok egy vércukor profilt, hátha valami kiderül.

Hypohelyzet

A foghelyem rendben van, bár őrült módon kívánom a tejet, még 5 nap és lehet, addig fél lábon is kíbirom. Ha nagyon akarom, akkor arra gondolok, hogy milyen pompás lesz gyulladt foggal visszamenni a fogászatra, és meggondolom magamat.
A héten meg zűrzavar volt a vércukraimban, amíg a fogászaton vártam mindig felment, mert hiába tudtam, hogy csak csíkcserére mentem, akkor is azért az egész épület, a zajok, a dokik. Nah hát tudjátok.
Vártam változó órákat, addig nem ettem, mert azért kajadarabokkal nem ülünk be fogászati székben, utána a csík miatt 1 óráig nem ehettem. Akkor meg vagy felment, vagy le, ahogy gondolta magát, nah szép :D
Mióta megvolt a foghúzás, és nem ehetek semmiféle tejes dolgot, azóta meg hypo és hypo és hypo. Már csökkentettem az inzulint, mert őrület. Tegnap ebéd után 1 órával már hypoztam, és hajnalban is hypoztam, sőt hajnalban alig akart felmenni. Úgy látszik a tejes dolgok szinten tartották az egészet.

Szerencsére megúsztam az egészet fájdalom, duzzanat nélkül. Azért érzem a helyét, de ennyi. A szabályokat betartom, hamarosan a sebet is kezelhetem.
Addig meg próbálok változatosan enni, a fene gondolta volna, hogy ennyi mindenben van tejes dolog. Akartam venni párizsit, erre amit szoktam enni, az sajtos-zöldséges. A pizzán sajt van, a joghurt, tejföl, tejszín kizárva. Se puding, se húsos tészta, se lasagne, se milánói, kb. semmi. Jó persze lehetne mással pótolni őket, de ezt az 5 napot már kíbirom.

Addig meg eszek ilyen jóságot husival :)

Fogas bejegyzés

Decemberben úgy indultam karácsonyozni, hogy februárig nem látok kórházat. Erre karácsonykor sürgősségi, aztán mire tudtam enni rendesen, begyulladt a bölcsességfogam. Részleges szájzárat kaptam, persze péntek este kezdődött, mikor máskor?? Szereztek nekem csecsemőknek való fogzáskönnyítőt :D meg fájdalomcsillapítót, de nem enyhült.
Szóval egész héten a fogászaton voltam minden egyes nap. Gyógycsíkot kaptam, hogy szűnjön a szájzár, majd a röntgen után közölték, hogy ezt ki kell húzni, mert rosszul nő, azért gyulladt be.
Szóval ma végre kihúzták, egy minimális szájzáram volt még, de a fogó már befért. Most már nem tudom miért paráztam annyira tőle, túl sok foghúzós sztorit olvastam előtte a neten. Meg a váróban is hallgattam eleget, hogy kinek hogy törték le, hogy húzták fél óráig.
Erre én rászántam magamat, beszúrtak két érzéstelenítőt (egyet a szájpadlásba, nah az brrrr volt), aztán a műtőben a doki 1 perc alatt kiszedte, csak azt hallottam, hogy ropog és ennyi.
Eddig semmi tünet nincs, kicsit sajog, de még bőven bennem van az érzéstelenítő, szóval majd kiderül. Azért a jég, és a fájdalomcsillapító elő van készítve.
A másik, hogy az alsót meg majd ki kell műteni. Még ki se jött, de már nyomja a másik fogat, és ferdén nő. Nah az nem lesz ilyen egyszerű, ahhoz vágni kell, kikotorni, varrni. De azt majd később :)

"ebéd" gyanánt vettem Kubut, mivel inni lehet, enni nem. Folyékony cukor kb. és ezt itatják a gyerekkel, mint egészséges ital, mert van benne répa, és vitamin, hát...ö....