Sose írom ki a homlokomra, hogy cukorbeteg vagyok, de ha valaki megkérdezi sose tagadom le.
Viszont a környezet sokszor nem tudja, hogy mit is reagáljon. Mindenki hallott egyet, s mást a cukorbetegségről, általában azt, hogy biztos túl sok cukrot ettem. *kac-kac*
Általában ilyenkor szoktak jönni a cukorbeteg ismerősökkel, akinél látják, hogy mikor mit eszik, iszik, és úgy gondolja ő mindent tud. Ezért sokan szinte kioktatnak, volt olyan, hogy még az iskolában rám szóltak, hogy miért iszok málnaszörpöt (talán mert édesítőszeres???) meg hogy miért nem eszek többet, de hát nekem enni kell, itt és most, mert ő úgy gondolja.
Sokan azt hiszik, hogy ez egy hatalmasan kellemetlen dolog, aztán ha látnak igaziból egy inzulin beadást, csodálkoznak szájtátva, hogy tényleg csak ennyi az egész?
A fontos dolog:
Minden kezelés más! Még sokszor egy kezelésen belül is mások a napok!
Pl. egy futós napon edzés közben pluszban eszek, müzlit, kekszet, akármit, mert kell!
A cukorbetegség nem úgy néz ki, hogy nem eszek cukrot, aztán voáááláá minden rendben van.
Állandó fegyelem az egész. Agyban eldönteni, hogy nem kell az az étel most, hanem majd holnap reggelire jó lesz az. Akkor se plusz inzulin, se hajtépés, hogy mi lesz.
Sok emberrel találkoztam, aki azt hiszi, hogy ez úgy műkődik, hogy beadom az inzulint és minden oké. Tökéletes vércukorszint. Bárcsak úgy lenne, de az inzulin nem így műkődik. Amíg a nem cukorbetegnél a szervezet pontosan tudja hány egység kell mennyi ételhez. Amíg az idesség miatt felmegy a vércukor, amikor meg túl alacsony, akkor a nem cukorbetegnél a szervezet végzi a feladatát, és feljebb viszi.
Én ezt próbálom utánozni, helyette dolgozni. Csak hát nem csak a szénhidrát és az inzulin létezik. Hanem az idesség, a front, a ciklus, a sport, kb. bármi.
Tehát kérdezz, ha valamire kiváncsi vagy, de könyörgöm ne oktass ki!
