2014. augusztus 14., csütörtök

Centik

Aki követi a blogot, tudja, hogy tavaly volt az a mélypont, amikor már sportoltam, ugyanúgy számoltam a ch-kat, és hoppá felment 5-8 kiló simán, az eddig amúgy se kevéshez.
Aztán más tünetek is mutatkoztak, így a doki beutalt hormonvizsgálatra, ahol az egekben volt minden, aminek nem kellett volna. Pluszban számomra rengeteg inzulint adtam: reggel, délben, este 12 egység gyorsat, éjszakára 30 lassút, ez 66 egység!!

Miután kb. minden héten ott üldögéltem a rendelőben és hosszú vizsgálatok után minden kiderült, mondta a doki, hogy annyira nem vészes, de próbáljuk meg a ch csökkentést, hátha megy lefele az inzulin, hátha a hormonok normálisak lesznek.

Mostanra kijelenthetem, hogy sikerült, hosszú út során a 12 egységből 6 lett, a 30-ból 22 (15, ha napnyugta fele megyek futni). Ebben közreműkődött a ch csökkentés és a sport, a sport, a sport. Az eddigi jól van majd megyek helyett edzéstervet kezdtem, erősíteni is kezdtem, a bicaj az ugye fix dolog.

És most már kijelenthetem, hogy a hormonjaim is normálisak úgy néz ki.
És a legjobb, hogy 1 év alatt:
- fogytam 9 kilót
- a derékbőségem 20!! centit csökkent (ha hízok, nagyon hasra hízok, nem egyszer terhesnek néztek)
- a csípőbőségem 11 centit csökkent

Ezért nemrég voltam ruhákat venni és fantasztikus érzés, hogy amiket kiválasztottam nemcsak jók voltak rám, de jópárat be is szabtam itthon. Sőt volt egy, amit visszaraktam, mert annyira nagy volt rám, hogy lehetettlen lett volna nekem beszabni. 


Az egésznek nincs vége, sohase lesz vége, de már idejét se tudom hogy például mióta nem voltam megfázva.

(Más dolog, hogy a sport vashiányt idézett elő, de ez legyen a legkisebb gondom.)

2 megjegyzés:

Fiktív levél

 Kedves Diabeteszem! Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni? Meséld el, mi a gondod...