Mire tanított meg a diabetes?

A diabetes megváltoztat, mind lelkiekben, mind testiekben, és a legtöbb módon; életmódban.

A "rosszban" keresni kell a jót. Sokszor emlegetem, hogy én már azt nem tudom, hogy 18 évig hogy tudtam úgy élni, hogy se ch számolás, se napi 5x étkezés, se figyelés. Ugye a nem cukorbeteg lét tulajdonsága, hogy nem figyeltem erre, mert nem kellett. Bármikor ettem, ittam, cukros colát, bármit.

Mire is tanított meg a diabetes?
- a vércukor sose állandó
Ugye a legtöbben ha tudják, akkor annyit tudnak, hogy 6,2 a határ és szörnyülködnek a 7,4-es eredménynél,  pedig az étkezés után van 1,5 órával és teljesen jó. Más az érték éhgyomorral, étkezés előtt, utána 1,5 órával, utána 2 órával, lefekvés előtt, hajnalban.

- az ételeknek van igazi íze, nálam semmi sincs túlcukrozva, túlsózva (nah jó, néha), rájöttem hogy a hagyma édes, a répa édes, a káposzta jóság, és még sorolhatnám

- ételek szénhidrát tartalma, GI index, szemre mérlegelés ételnél
Ugye elején még mérleggel mászkáltam kb., aztán megtanultam hogy mi mennyi, és csak néha lővök mellé.

- arra, hogy tanuljak meg nemet mondani
Egyrészt a plusz szénhidrátra ha már nem lehet (vagy plusz inzulinozni, de ugye azzal meg át lehet esni a paci másik oldalára, ha túl sokszor csinája az ember). Másrészt, hogy nem iszok colát, mert fél literben benne van az ebédem ch-ja. (csak cukormenteset), se fantát, se cappy-t.

- Megtanultam arrébb tolni az ételeket.
 Ezt értsd szó szerint. Megtanultam, hogy ez most nem fér bele az étkezésbe, akkor megy a következőhöz. Se plusz inzulin, se lelkifurdalás, és milyen jól tud esni a következő étkezéskor, hogy még van.

- Normálisan alkoholizálni (igen, tudom max 2 dl bor, az se édes, de ezen legyünk túl)
Megtanultam, hogy kevés vacsora után keveset iszok (vagy vinni kaját, vagy ott rendelni valamit, ha lehet), megtanultam, hogy enni kell mellette, hazaérve ellenőrizni, akkor is enni és inzulinozni. Megtanultam, hogy egy-egy pohár víz segíti a felszívódást. Megtanultam, hogy mennyi szünetet kell tartani 2 sör között. Megtanultam, hogy ha a szervezetem jelez, hogy neki nem kell több, akkor átterek cukormentes üdítőre/vízre/almafröccsre.


- A magamért tevést
Megtanultam, hogy az orvos nem azért cseszeget, mert neki jó, hanem azért, hogy nekem ne legyenek szövődményeim. Hogy nem azért kapom a lelki suhintásokat, hogy többet üldögéljek a rendelőben, hanem értem teszi.
Megtanultam, hogy az orvos csak kellék az egészben, ha én nem műkődik együtt, ha én nem csinálok semmit, akkor sincs csodaszer még, ami meggyógyít. Szinte minden rajtam múlik, persze ehhez kell egy támogató orvos, aki nekem szerencsére van.

- A sport örömét újra
Bár világéletemben jártam valahova mozogni, igazi rendszeres sport csak időközönként volt az életemben. Mióta újra elkezdtem, az inzulin igényem csökkent, a kilóim is, az utóbbi vírust leszámítva évek óta nem voltam beteg, a menstruációm már nem fájdalmas és rendeződött. A közérzetem jobb lett, lettek izmaim :D

- Az éhségérzet elnyomása
Ugye valamikor egy nő bármit megenne, nah nálunk ez nem műkődik. Akkor jön a darabolt répa, az alma, a sajt, a sok teaivás, bármi csak ne egyek, mert még nincs itt az ideje.

- Matematika
Jóóóó, alapszint. De mindig fejben kattogok, hogy akkor most mértem, akkor 1,5 óra múlva újra kell. Ha most beadtam a gyorsat, az kb. 3 óráig hat ki, de hoznak szülinapi tortát, az 20 gr ch, de még hat a gyors, akkor beadok x egység gyorsat, akkor összeadódik még az előző gyorssal...és így tovább.

- Hypoglikémia kezelését
Szerencsére már 4-nél érzem, hogy valami nem oké, de a majdnem ájulós rosszullétem óta nagyon-nagyon-nagyon sokat dolgoztam azon, hogy a hypot pozítivan fogjam fel. Persze szörnyű érzés, mintha centrifugában ülnél. De megtanultam, hogy igenis uralom a testemet, és a testembe bevittem a megfelelő szénhidrátot, és mindjárt hasznosítja. Ha mindjárt bőgök eközben, vagy ha nyugodtan várom, attól még nem lesz se lassabb, se gyorsabb.

Hiszek abban, hogy bár a nénik a levágják a lábaddal riogatnak, DE ha odafigyelünk a jó vércukorértékre, a szövődmények elkerülhetők! Hiszen mi állandó felügyelet alatt vagyunk, ha bármi baj van, már a kontrollon kiderül. És én szorgos lányként el is járok az ellenőrzésekre (nah meg a lelkiismeretes dokim nem is hagyná, hogy ellógjam ezeket)

Végszóként: legfőképpen azt tanultam meg, hogy ez az állapot irányítható, ura vagyok a testemnek, megtanultam a folyamatokat, tudom hogy mi miért történik. Tudom, hogy ezt mindet magamért teszem, hogy ne legyenek szövődményeim.