OFF bejegyzés

Hazatértem, oda ahol születtem, és mégis oly fájó az udvar mellett lévő ház látványa. Ott éltem át az igazi gyermekkori szerelmet, ahol egy pusziig jutottunk csak el. De mégis oly tiszta és gyönyörű volt. A kerítés mászás volt a legfontosabb, titkos 1 forintosokat temettünk el a homokban, a kerítésen keresztül beszélgettünk. Volt jelünk, hogyan hívjuk a másikat, rossz időben a nagymamája házában bújocskáztunk. Ő volt a hős, aki megfogta a hatalmas kutyát.

Aztán mint mindennek, ennek is vége lett. Elköltözött, de néha fel-fel felbukkant a nagymamájánál. Örökre csak a gyerekkori emlék akart megmaradni bennem, de az élet nem válogat, elvitte a rák 25 évesen. Pár hónapja.

Ma megtaláltam a rózsaszín hajgumit, amit tőle kaptam. Emlékszem ki voltam akadva, hogy nekem rózsaszín, nem vagyok én rózsaszín lány. Ma feltettem a hajamba, és valahogy újra ott voltam, a kicsiny kis udvaron kincseket ásva.

Olyan fájó az a ház látványa, tudva hogy soha nem tér vissza. 

Tudom, hogy az élet megy tovább, és aki meghalt, nem jön vissza soha többé. Tudom, hogy azért vagyunk szomorúak, mert magunkat sajnáljuk, hogy soha többé nem lehet velünk. Remélem, hogy ő már ott van, ahol nincs fájdalom.

Az egy forintosok meg azóta is ott pihennek a homokban.