Mennyire szigorú?

Ahogy egyre több cukorbeteget ismerek, egyre több orvosról hallok történeteket. Hogy kit hogyan kezelnek, melyik orvos bunkó, melyik orvos mit hogyan kezel.

Én egy orvosnál vagyok lassan 8 éve, és reményeim szerint nála is maradok, amíg lehet.

Nekem még mindig fura, hogy van olyan, aki nem vezet vércukornaplót. Az én dokimnak villámlana kb. a szeme, ha ilyet megtennék. Hiszen abból látja mikor milyen az eredmény. Nah meg akkor legalább ellenőrzöm az egészet. Egyszer magas vércukrokra adtam plusz inzulint, és nem írtam be, nah itt is kaptam áldást, hogy akkor most ő hogyan segíteni beállítani ilyen esetben a plusz kezelést. Mert a magas vércukor nem akart lemenni. Ahogy magamat ismerem, ha azt mondanák nekem, hogy néha mérjél, oszt annyi, akkor simán ellenék hetekig, mint a befőtt, és nem mérnék.

Szóval a vércukornapló alap.

A kontroll betartása alap. Egyszer közbejött valami és a megbeszélt 2 hónap helyett 3 hónapra mentem. Nah ott is volt fejmosás. Hogy ez az én érdekem, nem viccből hívott vissza 2 hónapra stb...

Szeretem a dokimban, hogy nem ordít, nem borul ki, nem fenyeget, nem mondja, hogy lefogják vágni a lábamat, ha elrontom. Hanem ha baj van, akkor azt mondja megoldjuk. Hogy akkor több kontroll, több vizsgálat, de meglesz az, előbb-utóbb. Olyan hangsúllyal tud "szidni", hogy igenis erőt veszek magamon, és megcsinálom.

Mert bár állítólag én vagyok a minta, akinek szerencséje van, és nincs 20 feletti cukra, aki inkább a hypokkal folytat küzdelmeket, mint a hyperekkel, de néha én is hagynám a fenébe ezt az egészet. Mert  a hypo nem roncsolja az ereket, de baromi kellemetlen tud lenni, még az enyhe is.

Pluszban: Lett étkezés után 1,5 órával pár darab 12-13 körüli cukrom. Sok orvos csak legyint rá, ő meg azt mondta, hogy hát ez így nem jó. Amíg 1-2 becsúszik, addig oké, de figyeljek rá nagyon. Ha csak legyintett volna rá, akkor bejönne a 12-es cukor, és csak mondanám, hogy jól van az. Így meg elkezdek rajta gondolkodni, hogy mitől lehet ez.

Szeretem a dokimban, hogy tudom a magánszámát, hogy nyugodtan zaklathatom, ha kell. Hogy mindent megoldunk, hogy nagyon tud hatni rám, de nem úgy, hogy magamat hibáztassam bármiért, hanem hogy szedjem össze magamat, és meg tudom csinálni. Hogy ő nem úgy van, hogy rendelési idő vége, ott van még x beteg és elmegy, hanem marad, mert ők a betegei.

Hogy figyel a kontrollokra, velem örül, ha minden rendben, megdicsér minden alkalommal, ha jó az eredmény, és biztat, hogy csak így tovább.

  

Mert kell egy irányadó, aki ért hozzá, aki segít, aki támogat, akibe bízhatok.

A végére:

A szemem csudajó, a látásam se romlott, és szövődményem sincs :)

Pluszban kaptam 4 hónap kimenőt a dokitól, tehát március végig nem teszem be a lábamat a kórházba.

(Az más dolog, hogy kell kettő vérvétel SZTK-ban, de az már apróság.)

http://instagram.com/p/weQvADhTEU/