Tudom, hogy sokan a zümmögéses izére gondolnak, de szó nincs erről.
Arról van szó, hogy van egy társaság, ahol mindenki elfogad mindenki, ahol senki se ítél, és mindenki segít. Aztán egy fél órát meditálunk, csak magunkkal foglalkozunk, belegondolunk az életünkbe, nekem ilyenkor rengeteg régi emlék előjön.
Ugye mint írtam rengeteget küzdöttem a hypo miatti félelmemben. Mivel igencsak szerencsés vagyok, és a legmagasabb mért értékem 18 volt, az is csak azért mert elrontottam a futóverseny előtti programot. Általában 5-10 között van a vércukrom.
Igen, tudom, hogy sokan irigyednek erre, de nem olyan móka, mint aminek látszik. Ugye a normál vércukorszinttől csak pár érték választ el az alacsony vércukortól. Amikor elromlott a mérőm, azóta nagyon-nagyon féltem az egész hypo helyzettől, hogy majd biztos átcsap megint majdnem elájulásba.
De közlöm, hogy túltettem magamat rajta, köszönet a csoportnak. Azóta csak nevetnek rajtam, hogy jön egy 3,1-es vércukor, még lefényképezem nyugisan, felteszen instagram-ra, majd ezután kezdem a gyors szénhidrátot enni :D Szóval nyugi van. Megtanultam, hogy a testem figyelmeztet arra, hogy hééé egyél valamit gyorsan, mert nem akarom, hogy elájulj. Csak jót akar nekem, nem rosszat, még ha ezt nem is olyan szépen adja tudtomra. Megeszem a szőlőcukrot, próbálom nem túlenni, és arra gondolok, hogy mindjárt vége, a szőlőcukor eljut a megfelelő helyre és fel fog menni a vércukor. Nem lesz semmi baj, én irányítom az egészet.
Csodás módon azóta nem csak jobban viselem az alacsony vércukrot, de ritkultak a hypoglikémiák. Már majdnem aggódtam érte (sok esetben a kevés alacsony vércukor a sok magas vércukorra utal), de megnéztem a vércukor naplót és teljesen jó értékekkel van tele.
Szóval hurrá :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése