...leraknám...becsomagolnám...masnival átkötném...átadnám a diabetest
Neked
Neked
Neked
Neked
Neked
Bárkinek, az örök nyavalygoknak, akiknek minden szem egészségük megvan, mégse jó nekik semmi. Miért nem lehet csak boldog az élet? Megbecsülni amink van? Csak akkor felébredni, amikor már rossz az egész.
Felépítem...szúrás...mérés...szúrás...mérés..ch....ebéd...óra...perc...mérés...vér...inzulin
Aztán ledöntik...vagy ledöntöm...az alja már fekete...összeomlik...elporlad...lerohad...majd eltakarítom...újraépítem...már megint
8 éve már megint...mert nem marad egyhelyeben...folyton változik...én meg szívok...újabb adag...újabb ch...újabb időpont...sírás...vívás...vívódás...abbahagyni akarás...minek ez nekem?...még nem fáj
Jó lenne kiszedni...lerakni....átadni...bárkinek...csak egy napra...nah jó akár félre is
Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
részlet
felébredek már megint 12-es a cukrom ma sem lesz reggeli éhes vagyok hányingerem van meginnám a dunát összekaparom magam nem indok ez lefek...
-
Minden agyban dől el, ha te akarod, úgy lesz. Kezdek rájönni, hogy a 180 ch milyen sok szabadságot adott. Elég volt 30-al csökkenteni, és má...