...leraknám...becsomagolnám...masnival átkötném...átadnám a diabetest
Neked
Neked
Neked
Neked
Neked
Bárkinek, az örök nyavalygoknak, akiknek minden szem egészségük megvan, mégse jó nekik semmi. Miért nem lehet csak boldog az élet? Megbecsülni amink van? Csak akkor felébredni, amikor már rossz az egész.
Felépítem...szúrás...mérés...szúrás...mérés..ch....ebéd...óra...perc...mérés...vér...inzulin
Aztán ledöntik...vagy ledöntöm...az alja már fekete...összeomlik...elporlad...lerohad...majd eltakarítom...újraépítem...már megint
8 éve már megint...mert nem marad egyhelyeben...folyton változik...én meg szívok...újabb adag...újabb ch...újabb időpont...sírás...vívás...vívódás...abbahagyni akarás...minek ez nekem?...még nem fáj
Jó lenne kiszedni...lerakni....átadni...bárkinek...csak egy napra...nah jó akár félre is
Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek?
2015. július 20., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Fiktív levél
Kedves Diabeteszem! Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni? Meséld el, mi a gondod...
-
16 éve közölték Ön cukorbeteg,de ez egy kezelhető állapot. Igazából én örültem hogy lezárultak a találgatások, hogy végre van megoldás. Ka...
-
Jó ideje nem jutottam el meditálni, vagy elutaztam, vagy beteg voltam, vagy mindkettő egyszerre. Minden közbejött, de múlt vasárnap végre el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése