2015. augusztus 17., hétfő

Letettem...eltettem...

..10 napra a diabetest
Lett mankóm, lett nővérke, lett ch adag leírás, lett segítség, lett minden, ami kellhet.

10 napot voltam a Bátor Táborban önkéntesként, és minden gondot levettek a vállamról. Csodálatos EÜ csapat volt, amikor kellett, tanácsot kérhettem. Az adagok kiszámolva voltak. És tudtam, hogy ha baj van, akkor ők segítenek nekem is.

A jányok, meg a számomra kicsi lányok, a kis lakók. Imádtam, hogy nem volt egy sajnálom, te szegény, egy jaj de rossz nekünk, egy fúj vér, jaj tű. Semmi ilyen...


DE

Volt:
- hypo pacsi
- rengeteg nevetés
- őszinte beszélgetések

Így röviden, elmondani úgy se lehet normálisan, annak aki nem volt még ott.

Ezek a lányok példát mutathatnának a sok kesergő cukorbetegnek, hogy nem a rosszat kell keresni és kimutatni, hanem a jót, ami bennünk van.


Szösszenet a boldogságról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fiktív levél

 Kedves Diabeteszem! Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni? Meséld el, mi a gondod...