Nem égtem ki, hanem UNOM
Unom, hogy vércukrot kell mérni
Unom, hogy enni kell
Unom, hogy szúrni kell
Unom, hogy nem tudok elmenni edzeni úgy, hogy ne mérjek előtte, utána, még utána
Unom a müzliszeleteket
Unom a tesztcsíkokat
Unom az inzulin szagát
Unom a kék foltokat
Unom az állandó időzítést
Unom a mestereséges édesítőszer ízét
Unom az aggódást
Unom a tervezést
Unom az állandó főzést
Unom a kajás dobozokba pakolást
Unom a kontrollokat
Unom a vérvételt
Unom a vizelet leadást
Unom az öregeket az SZTK-ban
Unom az aggódást lesz e szövődményem
Unom a szövődményszűrést
Unom az időt, amit kivárok, amikor magas a cukrom
Unom, hogy nincs fix terápiára, nem csak napra, hanem órára sem néha
Unom, hogy sajnálnak az emberek
Unom, hogy beleszólnak mit ehetek
Unom a hypokat
Unom a szőlőcukrot
Unom, hogy sebesek az ujjbegyeim
