Nyilvános hercehurca

A nyilvános dolog sose könnyű, főleg ha sokan nem értik, hogy mégis miért csinálom. Az ember nem úszhatja meg, hogy ne adja be az inzulint, ne mérjen cukrot nyilvánosan. Bár tudok olyanról, aki inkább kockáztat, nyilvánosan nem adja be, majd ha hazaér, korrigálja. Igaz, a körülmények nem mindig adottak. De órák hosszat sose szabad ezt elhúzni.
Mint már említettem járok a Diabgirl csapatban, azt hiszem valahogy április környékén kezdtünk találkozni. Mindig is hiányzott egy fiatalokból álló diabetes csapat, öregeket már láttam eleget.
Ezek a találkozók rengeteg mindent tettek azért, hogy ne sunyiba, félve körbepillantva viseljem a nyilvános dolgokat. Nekem mai napig hatalmas élmény, hogy találkozunk, mérünk, lövünk, mutatjuk egymásnak, hogy ki milyen pent, vércukormérőt, pumát használ. Így életemben először megérezhettem, hogy egy pumpának milyen súlya van (azt hittem könnyű :D) Hiába vagyok az "aki lazán kezeli" a dolgokat, mégis néhány rossz tapasztalat után bennem volt a félsz ettől az egésztől, hogy mikor jön egy újabb. Most  már próbálok csak nevetni rajtuk. A fura nézés még oké, sokan nem tudják mi az, de hogy azt mondják pfuj, meg hogy ne drogozzak, ezen nehéz volt túl esni. (Persze ezt mind suttogva, a hátam mögött, azt hitték nem veszem észre)
Aztán rájöttem, hogy ha én természetesnek veszem, valószínűleg más is annak fogja. Már csak egy nagyon icipici félsz van bennem, de nem várom meg a rosszullétet, mert nem merek mérni.

Most minden pörög

Rég írtam, most minden pörög. Kb. 2,5 hete elkezdtem komolyan venni a sportot. Ez alatt már sikerült leadnom 3 kilót, remélem folytatódik tovább. Ez idő alatt összesen 74 km-et tekertem, és 30 km-et lefutottam. A futócipőmön már luk van, de a közelgő névnapomra már mondtam, hogy futócipőt kérek :) Sok futó már megismer. Sose leszek egy Murakami Haruki, és az időm is még csak 6 km/h. De legalább azt a heti minimum 4 edzéses 4 km-et tisztességesen lefutom. A szárazság miatt akkora homok van, hogy sose csutakoltam ennyi koszos ruhát életemben. Az nem barnaság, az kosz.

A sport utáni hypokkal még mindig küzdök. Reggel nem tudok futni, még ha fel is tudnék kelni, akkor se menne. Akkor még kóma van. Így marad az esti futás, utána meg vagy bejön vagy nem a számítás. Hiszen számít addig mit ettem, vacsira mit ettem. Valamikor pótvacsi kell, valamikor meg jön a hypo bármit csinálok. Múltkor is 9-ről 3-ra esett fél óra alatt. A sport egyszerűen megnyirbálja az értékeimet. De kitartok, hiszen még mindig jobb, mint hogy segítsek a szövődményeknek. A sport jót tesz az ereknek, a legelső szövődmény meg az erek állapotának romlása.

Jövőhét csütörtökön kontroll, letelt a 4 hónap leghosszabb "szabadon engedésem". Remélem addig még sikerül még tovább leadni a kilókat.

A másik meg, a népszerűség, a vetélkedés. Sajnos tapasztalom, hogy mostanában már mindenki blogot ír erről az egészről. Rengeteg ember meg arra megy, hogy minél népszerűbb legyen, minél többen olvassák, lájkolják őket. Én sose mentem erre, néha-néha megosztom, hátha okul belőle valaki. De hogy mindenki képébe nyomjam, hogy itt van, olvasd, az sose volt az én asztalom. Hiszen MAGAM miatt írom főleg, csupa nagybetűvel. Az írásterápia mindig is ott volt az életemben, ezerszer jobb, mint egy pszichológus.
Attól senki se lesz jobb, hogy a világ összes cikkjét lehozza és azzal villog. Írjunk arról, hogy mi mit tapasztalunk, miben tudunk másnak segíteni. Hiszen pont nekünk kéne összetartani.

Edzés utáni hajnali hypo

Hétfőtől folytattam az edzést, de most már intenzíven komolyan. Nem keresek kifogásokat. (Ha mégis, akkor elszuszákolom az agyam egy kis részébe, ahol nem látom).
Ma már alig tudtam felkelni ágyból, érzem a létező izmaimat, meg a nem létezőket is :D Ma még futás, holnap csak egy pár km tekerés, aztán vasárnap befejeztem az edzéstervet.
Tegnap már rákontráztam a futásra, 2x13 percet kellett volna futni, de mivel a km mérő 3,2-n volt, úgy gondoltam bírom még, és 40 perc alatt meglett a 4 km :) 6 km/h-val cammogok. Legalább 5 km/h-ra fel kéne vinni, ha nem kevesebbre. Igazából a kitartás a lényeg.

Nah de a címre is gondoljak. Sokáig nem tudtam miért van, hogy teljesen normális értékekkel lefekszek, este edzés után, és hajnalban hypo-ra kelek. Aztán megtudtam egy előadáson, hogy a sport lehet ilyen hatással az egészre. És itt jön a kísérletezés, már megint. Mert nyáron is más, hideg időben is más. Tehát mér, figyel, szúr vagy nem szúr.
Most nyáron az a helyzet, hogy a mozgás leviszi a vércukrot kicsit, majd felviszi futás előttre, és még tovább. Először korrigáltam, hiszen lefekvéskor is 8-9 volt a cukrom. Aztán jött a hypo hajnalban. (hurrá). Így ha már elérem a 8-at lefekvéskor, esti sport után, akkor nem korrigálok és láss csodát, hajnalra 5-6-on vagyok. Remélem ez továbbra is működni fog.

Évente

     hány szúrás?

                        hány csepp vér?

               és mégis hány egység inzulin?

               mennyi fájdalom?

                                 hány könnycsepp?

                hány lándzsaszúrás az ujjakon?

                      és mennyivel hosszabítja meg az életet?