Futok, mert kell egy sport...
Futok, mert kell a küzdés...
Futok, mert jót tesz...
Egyik láb, a másik után...bár ilyen egyszerű lenne, csak erről szólna az egész.
Tudom, hogy honnan indultam, hány centi derék és csípőbőségről, hány kilóról, hány egység inzulintól.
Az első ok a szövődmények elkerülése.
A második ok az inzulin csökkentése.
A harmadik ok a testsúly csökkentése.
A negyedik okot már én se tudom.
A futás nemcsak az a fél-1 óra, a futás elkezdődik azon, hogy elhatározom, hogy ma futok, akár fúj a szél, akár nem akarok, akár kismacik száldogálnak rózsaszín felhőkön.
Aztán elindulni, ott nem figyelni a tahó emberekre, a nézőkre, másokra, csak befelé szabad figyelni, nah meg az orrom elé.
Eldönteni, hogy csak azért is megcsinálom, akkor is ha nem akar menni, legalább valamennyit.
Aztán utána egész nap tart a futás, hiszen a vércukorra bőven kihat utána órákig.
Sokszor úgy érzem, hogy nem megy. Aztán rágondolok, hogy honnan indultam pár éve, az 1 percet alig lefutni tudótól, a tüdőt kiköpő edzésektől.
Ahhoz képest haladok, mégis többet vártam, előbb vártam, nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.
De aztán a tükörbe nézek, a vércukornaplómba, és arra gondolok, hogy formásodok, jobban érzem magam, a vércukraim csodálatosak és az inzulinnak már csak a felét adom, mint amit pár éve adtam.
Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Fiktív levél
Kedves Diabeteszem! Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni? Meséld el, mi a gondod...
-
16 éve közölték Ön cukorbeteg,de ez egy kezelhető állapot. Igazából én örültem hogy lezárultak a találgatások, hogy végre van megoldás. Ka...
-
Jó ideje nem jutottam el meditálni, vagy elutaztam, vagy beteg voltam, vagy mindkettő egyszerre. Minden közbejött, de múlt vasárnap végre el...
Teljes szívemböl gratulálok, és sok sikert a további úton!:)
VálaszTörlésA többet várásról: edzettem emberkéket, akik 40-50 évesen döbbentek rá, hogy nagyon elszúrták az egészségüket. Néha az idegeimre mentek, mikor türelmetlenkedtek. Ilyenkor mindig azt mondtam: ne akard pár hónap alatt behozni azt, amit hosszú évek során elszúrtál.
Ezt most nehogy magadra vedd:)
Köszönöm szépen, és dehogy veszem magamra :) Csak néha nehéz, főleg hogy több ismerősöm is olyan, hogy midnenféle rákészülés nélkül mennek a km-ek gyorsan, nekem meg évek munkája.
TörlésNah de lassan és biztosan megy ez :))
Meg tudom érteni, mert nekem ilyen volt mikor zongorázni és gitározni tanultam. A csoportban én voltam a legügyetlenebb. De legalább annyi hasznom volt belöle, hogy ha visszagondolok rá, akkor jókat tudok röhögni magamon:)
VálaszTörlés