Centik

Aki követi a blogot, tudja, hogy tavaly volt az a mélypont, amikor már sportoltam, ugyanúgy számoltam a ch-kat, és hoppá felment 5-8 kiló simán, az eddig amúgy se kevéshez.
Aztán más tünetek is mutatkoztak, így a doki beutalt hormonvizsgálatra, ahol az egekben volt minden, aminek nem kellett volna. Pluszban számomra rengeteg inzulint adtam: reggel, délben, este 12 egység gyorsat, éjszakára 30 lassút, ez 66 egység!!

Miután kb. minden héten ott üldögéltem a rendelőben és hosszú vizsgálatok után minden kiderült, mondta a doki, hogy annyira nem vészes, de próbáljuk meg a ch csökkentést, hátha megy lefele az inzulin, hátha a hormonok normálisak lesznek.

Mostanra kijelenthetem, hogy sikerült, hosszú út során a 12 egységből 6 lett, a 30-ból 22 (15, ha napnyugta fele megyek futni). Ebben közreműkődött a ch csökkentés és a sport, a sport, a sport. Az eddigi jól van majd megyek helyett edzéstervet kezdtem, erősíteni is kezdtem, a bicaj az ugye fix dolog.

És most már kijelenthetem, hogy a hormonjaim is normálisak úgy néz ki.
És a legjobb, hogy 1 év alatt:
- fogytam 9 kilót
- a derékbőségem 20!! centit csökkent (ha hízok, nagyon hasra hízok, nem egyszer terhesnek néztek)
- a csípőbőségem 11 centit csökkent

Ezért nemrég voltam ruhákat venni és fantasztikus érzés, hogy amiket kiválasztottam nemcsak jók voltak rám, de jópárat be is szabtam itthon. Sőt volt egy, amit visszaraktam, mert annyira nagy volt rám, hogy lehetettlen lett volna nekem beszabni. 


Az egésznek nincs vége, sohase lesz vége, de már idejét se tudom hogy például mióta nem voltam megfázva.

(Más dolog, hogy a sport vashiányt idézett elő, de ez legyen a legkisebb gondom.)

A lelki béke

Sok orvos nem veszi figyelembe azt, hogy ha a lélek nincs rendben, a vércukrok sem. Szerencsére én dokim figyelembe veszi, az elején felajánlott pszichológust, és minden alkalommal megkérdezi hogy vagyok. Hiszen ha bármi baj van, nem csak a vércukraim szörnyűek, de nekem súlyos esetben az összes beadás helye kékül-zöldül, pedig jól adom be.

Lelki béke, két szó, de mégis rengeteget jelent, rengeteget dolgozok ezen, a paráimon, félelmeimen próbálok segíteni, hogy csökkenjenek.
Volt az a vércukormérő elromlásom, amikor jó értéket mutatott a gép, én meg életem legszörnyűbb hypoját éltem át, már az volt, hogy mindjárt mentő kell, most ha ideérnek addigra vagy elájulok vagy jobban leszek. Szerencsére jobban lettem, de soha többé nem akarok ide eljutni.
Igyekszek tudatosan koncentrálni a testemre, hogy igenis én uralom és nem kell kudarcként felfogni a hypokat, az önhibámon kívüli magas értékeket, a sport közbeni kilengéseket, mert ez egy jól beállított cukorbetegségnél jelen van. Ha nincs hypo, nem jó a vércukor. Hiszen mily vékony a határ a normál vércukorérték és az alacsony között.

Én sok mindennel úgy vagyok, hogy próbáljuk ki, miért ne? Maximum nem csinálom tovább.
Így eljutottam vasárnap meditálni, az Egyensúlyom blog által meghirdetett eseményre, senkit nem ismertem, de már jó ideje ez nekem nem gond, és rögtön úgy ültünk ott a dombon, mintha ezer éve idejárnánk.

El tudtam érni valami más állapotot, mintha kívül lennék önmagamon. Nagyon rövidnek hittem, pedig volt vagy 40 perc. Legnagyobb meglepetés benne, hogy Zoli aki vezette mondta, hogy egymásra voltunk hangolva, ha egyikünk megmozdult, akkor a másik is követte. Pedig csukva volt a szemünk becsszó.

Jót tett a lelkemnek, rájöttem, hogy nem szoktam én leülni csak úgy és elgondolkozni saját magamon, a testemen, a lelkemen. A gondokon, az örömökön, csak úgy az egész mindenségen.
(Mivel fél órával előbb értem oda a meditációra, úgy kiültem olvasni, szabadban se olvastam ezer éve.)

Hajnali buktató

Idén hülyenyár van, vagy nem is volt meleg, tehát tök mindegy volt mikor futottam, vagy pont az ellenkezője, dögmeleg volt, akkor meg estére, hajnalra se hűlt le a levegő, örültem, hogy élek, nemhogy még fussak. Tehát akkor kimaradt.
Vagy egész nap esett és örültem, hogy két eső között kb. bármikor kijutok futni. (nah meg közben párszor eláztam)

Nah de ez is eljött, a tavalyi nyaras idő, nappal meleg, napnyugtakor elviselhető hőmérséklettel. Így napnyugtakor futás volt. Aztán meg mintha nem is lett volna tavalyi nyár, néztem a vércukormérőt hogy miért is mutat 11-et este 10-kor.
Még eszembe is volt, hogy pluszozni kéne (de jó, hogy nem tettem).
Mivel ilyenkor játékos kedvében van a vércukrom, az edzés felviszi este, majd hajnalban zuhanórepülőset játszik. Nekem annyira nem volt kedvem játszani, amikor hajnali 2-kor a 3,2-re muszájevés volt. Ráadásul alig akart helyreállni.

Ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy most az edzés miatt magas e, mert ha nem, és csökkentem az éjszakait, akkor felmegy. Ha attól, akkor hypo, és ilyenkor még a nehezebb kikeveredni belőle fajta, tehát ugyanúgy felmegy.

Jó lenne egy jelzőkészülék, ami előre tudja mikor hogy változik a vércukor, hiszen éjfélkor is még csak 8-nál jártam.