Lelki békéről újra

Jó ideje nem jutottam el meditálni, vagy elutaztam, vagy beteg voltam, vagy mindkettő egyszerre. Minden közbejött, de múlt vasárnap végre eljutottam.
Tudom, hogy sokan a zümmögéses izére gondolnak, de szó nincs erről.
Arról van szó, hogy van egy társaság, ahol mindenki elfogad mindenki, ahol senki se ítél, és mindenki segít. Aztán egy fél órát meditálunk, csak magunkkal foglalkozunk, belegondolunk az életünkbe, nekem ilyenkor rengeteg régi emlék előjön.
Ugye mint írtam rengeteget küzdöttem a hypo miatti félelmemben. Mivel igencsak szerencsés vagyok, és a legmagasabb mért értékem 18 volt, az is csak azért mert elrontottam a futóverseny előtti programot. Általában 5-10 között van a vércukrom.
Igen, tudom, hogy sokan irigyednek erre, de nem olyan móka, mint aminek látszik. Ugye a normál vércukorszinttől csak pár érték választ el az alacsony vércukortól. Amikor elromlott a mérőm, azóta nagyon-nagyon féltem az egész hypo helyzettől, hogy majd biztos átcsap megint majdnem elájulásba.
De közlöm, hogy túltettem magamat rajta, köszönet a csoportnak. Azóta csak nevetnek rajtam, hogy jön egy 3,1-es vércukor, még lefényképezem nyugisan, felteszen instagram-ra, majd ezután kezdem a gyors szénhidrátot enni :D Szóval nyugi van. Megtanultam, hogy a testem figyelmeztet arra, hogy hééé egyél valamit gyorsan, mert nem akarom, hogy elájulj. Csak jót akar nekem, nem rosszat, még ha ezt nem is olyan szépen adja tudtomra. Megeszem a szőlőcukrot, próbálom nem túlenni, és arra gondolok, hogy mindjárt vége, a szőlőcukor eljut a megfelelő helyre és fel fog menni a vércukor. Nem lesz semmi baj, én irányítom az egészet.

Csodás módon azóta nem csak jobban viselem az alacsony vércukrot, de ritkultak a hypoglikémiák. Már majdnem aggódtam érte (sok esetben  a kevés alacsony vércukor a sok magas vércukorra utal), de megnéztem a vércukor naplót és teljesen jó értékekkel van tele.


Szóval hurrá :)

A testképről

Manapság nagy "divatja" van a testképzavarnak. Ugye a címlaplányok, a környezet, minden inspirál, vagy pont porba sújt.
Nekem volt 3,5 évesen egy szívműtétem, addig nem fejlődtem rendesen, pici voltam, nagyon. Aztán műtét után meg szinte felhizlaltak. Nem akarok mutogatni, vádolni bárkit, tudom, hogy  a felnőttek csak jót akartak. De elindították azt a folyamatot, hogy nemcsak sokat ettem, de sok édességet is kunyiztam. Az egyetlen pici lánynak meg senki se mondott nemet. Nah de gyerekként ki érti azt, hogy nem kéne, hiszen finom. Aztán így igazából sose voltam sovány olyan felsős évfolyamtól. Kezelés előtt csontsoványra fogytam, nem tőrödtem vele, gondoltam 17 évesen ideje már leadni a "kamaszhájat". Gyakorlatilag a monoig semmilyen tünetem nem volt. (Egyszer elájultam, vszeg behypoztam, de azt is ráfogták a kamaszkorra.) Aztán a mono miatt kórházba kerültem, és előtte alig tudtam enni, mégis amikor már megjött az étvágyam, soványabb voltam, mint a kórházi felvételnél.
Akkor is a 180 centimhez 70 kilóval kövérnek láttam magam, pedig a képeket visszanézve, siralmas volt a helyzet. Ugye a cukorbetegek fogynak, de nagyon. Mégis az örökké való csúfolódás volt bennem, hogy én kövér vagyok, oszt kész. Nincs semmilyen más állapot.
Nah de inzulinra átállítás után. Akkor megint ugyanott voltam, még a dokik is mondogatták, hogy nyugodtan több szénhidrát, mert vékony vagyok, nagyon.
Valahogy a sport is elmaradt, a koliban semmi nem volt, se a közelben bármiféle zöld, akkor még utáltam is futni. Néha elmentünk túrázni a hegyekben és annyi. Pluszban suli mellett dolgoztam, nem volt egyszerű az egész. Sokszor inkább nem mentem be előadásra, mert tudtam, hogy délután munka van.
Nah meg koliban spórol az ember.

Így azt vettem észre, hogy igenis meghíztam. Nem kicsit, nagyon. Aztán próbálkoztam, torna, majd futás, szénhidrát visszaszorítás. De semmi, sőt híztam is. Aztán jött a cseszegetés dokitól, hogy deeee fogyjak, deee fogyjak. Aztán amikor 1 éve ez ment kb. és mondtam neki, hogy a ciklusom KO kb. Akkor rájött, hogy hoppá, lehet más a baj. Akkor jött a hetente üldögélés a váróban, és kattogni azon, hogy most mi lesz. Hormonzavar, ami akadályozta a fogyást.

Akkor volt, hogy váltottam. Az inzulint csökkentettem, a CH-t is, a kalóriákat is néztem, futni is elkezdtem rendszeresen, a biciklit sokszor használtam.

Most ott tartok, hogy a doki szerint már inkább súlyt tartsak, de én még szeretnék leadni. Vasárnap megméretem a testzsíromat, mert hiába vagyok kilóban sok, látványban már inkább normál testsúlyú vagyok.

De így is bele tudok zavarodni, simán el tudom hitetni magam, hogy a hasam hatalmas, a vádlim óriása, és biztos még tokám is van.
A környezet visszajelzése sokat segít. A nagy felébredés akkor volt, amikor augusztusban elmentem ruhát venni, levettem a szokásos méreteket a polcról és HATALMASAK voltak rám. El se hittem.
A másik nagy ledöbbenés volt, amikor a Sparos futóverseny idei és tavalyi képét egymás mellé tettem. A kép itt található.

Az ember testén mindig lesznek hibák, lehetnek olyan napok, amikor a picike háj hatalmasnak látszik, de ugye tudod, hogy mindenki a maga nemében tökéletes? :)

Újrahasznosítás

Mindig is figyeltem a környezetvédelemre, nah nem Greenpeace élén üvöltve tüntettem, hanem sose dobtam el szemetet például.
A diabetes szemetet termel, nah de ezt nem tudjuk kikerülni. Ugye élni azt kell valahogy.
De már egyre elérhetőbb az újrahasznosítás. Nálunk már vannak  a lépcsőházban szelektív kukák. (EU-s törvény szerint mindenhova kötelező lesz biztosítani, szépen lassan megérkeznek. De ha nincs a háznál, már rengeteg nagy szelektív kuka van kihelyezve) Azóta lelkesen mosogatok, válogatok, külön gyűjtőm a megfelelő szemetet. Jót tenni jó érzés, arra gondolni, hogy ami eddig a szeméttelepre ment csak magában dünnyögni, az most újrahasznosulni valami széppé, valami jóvá.
A tesztcsíkokokat, tűket elvileg kötelesek elfogadni a gyógyszertárakban, mint veszélyes hulladék. Nah tegye fel a kezét, aki gyűjtőgeti őket, és elviszi a gyógyszertárba? Ennyire nem vagyok lelkes.
A tűvédő viszont más tészta, az mehet a műanyag/fém szelektívbe, ugyanígy a tesztcsík dobozka. Legalábbis az enyém tetejében nincs az az anyag, ami nem lenne újrahasznosítható.
A papírba mehet a tesztcsíkos doboz, inzulinos doboz, tájékoztatók. (esetleg a vércukornaplók, ha valaki megválik tőlük) A tű alján lévő kis papírost is ide dobom.

Ha már környezetvédelem, beszereztem néhány vászon zsebkendőt, ami alapból pfujcsi, de mivel futás közben rengeteget folyik az orrom, és annyira sajnáltam azt a rengeteg papír zsebkendőt elhasználni (meg kidobni útközben), hogy ehhez folyamodtam.

Persze vannak dolgok, amik jók, és hiába sok-sok szemetet termelnek a kényelmünket szolgálják. (például léteznek mosható egészségügyi betétek, nah az már tényleg az a mivan? kategória) De azért, amire lehet figyeljünk. Kis apró dolgokkal tehetünk az egészért :)

Baltazár is azt szeretné, ha védnéd a környezetet.