2013. szeptember 6., péntek

Inzulin tokos szösszenet

Mindig is gyilkoltam az inzulin tokokat. A nővérkék már lassan előre tudták, hogy ha megjelenek, akkor kérek tőlük tokot. Valahogy mindig tönkrementek, azt meg külön nem lehet kapni. Általában a rugója mondta be az unalmast, de volt olyan is, hogy ráültem, amikor az övtáskámban volt (upsz).
Így egy barátnőmmel varrattam egy überaranyos tokot, amibe beleférnek a tűim, és a két penem. Így nem kell keresgélnem a kétféle inzulint, és még sose lett benne baja, nah meg nincs benne rúgó :)
Lila és Dalí bajsza van, kell ennél több?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fiktív levél

 Kedves Diabeteszem! Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni? Meséld el, mi a gondod...