Az első hivatalos inzulin kezelés 1922-ben történt. Az még nincs 100 éve se. 100 év egy emberélet. Előtte belehaltak az emberek. Mi már kontrollált, de teljes életet élhetünk, és ez egyre jobb lesz. Gondoljunk csak a régi időkre, amikre mi fiatalok nem emlékezhetünk, hiszen nem éltünk, de nem egy idős embertől hallottuk azt a kort, amikor még kifőzték az adagolót, hatalmas tűk voltak. Vércukormérő nem létezett.
Most hol is tartunk?
- vércukormérő (bármi baj van, segít, kontrollálni tudunk eredmény alapján)
- penek (nem kell kifőzni, strapabíró, olyan, mint egy toll, az enyémbe 300E inzulin elfér)
- egyszerhasználatos tűk (ici-picik a régiekhez képest, általában nyomot se hagynak, fájdalommentesek)
- inzulinpumpák (ismerőseim közel akiknek van, mind imádják, folyamatosan adagolja az inzulint, így még jobb eredmények születhetnek)
- szenzorok; egyszer nagyon szivesen kipróbálnám. A TB sajnos nem támogatja. Pedig napi 255 (azt hiszem) mérést készít. Nagy világfájdalmam, hogy mellette kell napi 4x minimum mérni vércukormérővel. Legjobb lenne, ha valami kiváltaná a vércukormérést.
- kontrollok: HbA1c, lábvizsgálat, szemvizsgálat, bármi amit kérünk/gond van, mindent meg lehet vizsgálni, időben észrevenni, ha baj van
Nem egy leányálom a diabetes, de ha belegondolunk, annyira nincs rossz dolgunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése