Szóval küzdés. Ma is egész nap nyaffogtam, hogy nem akarok menni futni, pedig egész szeptemberben csak a Nike futóversenyen voltam kint. Szóval inkább nyafizhatna a futócipőm, hogy minek vittem haza a boltból, amikor alig használom. Egész nap fronthatás volt, a vércukrom nagy ívben zuhant lefele. Egy esőkabát már nagyon kéne, ma is egész nap borult, aztán csak kimentem, hogy maximum elázok, forró zuhany, mosógép van.
Kérem szépen új útvonalak után kutattam, bevallom halálosan unom a mostanit, ismerem minden gödrét, lassan minden futót is.
Így elmentem majdnem a Dunáig, ahol gonosz horgászok voltak, így kicsit előbb visszafordultam, nem tetszett ez a hosszabítás, kihalt, kietlen, teli bokatörős gödrökkel. Pluszban van egy soha át nem váltani akaró lámpa az utamba.Szóval lehet megnézem legközelebb a másik irányt.
Végül meglett a tervezett 5 km, kb. 10 perc/km alatt, amiben bőven benne volt a lámpa, az útak. Így eléggé csigabiga tempó, a versenyen ment a 8,5. Kéne már egy normális tempó.
Szóval küzdés, még mindig, a kilókkal, a kilométerekkel, a koszos zoknikkal, az időjárással, az izzadással, a tereppel, a meggyötört lábakkal.
Az útvonal
A gonosz horgászokról hogyan derült ki, hogy gonoszak?:) Amúgy szerintem nagy dolog, hogy ilyen nagy távokat futsz inzulin mellett, függetlenül attól, hogy mennyi idő alatt.
VálaszTörlésSandán méregettek, hogy mit futkározok arra :D
VálaszTörlésOh, köszönöm, ez most olyan jól esett :)) A cél a 7 km normál időre. Az a nagy álom jelenleg.
Nekem "szerencsém" van, mert a futás, mint terhelés miatt a szervezetem felviszi a vércukromat kicsit, aztán edzés után 1-2 órával meg megy lefele, de akkor általában már úgyis kaja van. Régebben sokat küszködtem mire beállítottam a futás melletti adagokat, sokszor hajnali hypo lett belőle, már szerencsére általában be tudom lőni,