Édes méz

Régóta nagy dillemám, hogy reggelire nem szeretek húsos szendvicset enni. Vagyis szeretek, de csak akkor ha van hozzá rengeteg zöldség. Magában nem rajongok érte annyira, főleg reggel.
A gabonapelyhes reggelikről már írtam, de mostanában rászoktam a mézes kenyérre. Először azért sikerült így, mert elfogyott a többi kenyérre való. Aztán torokkaparósan ébredtem, így megelőzésképpen, majd harmadik nap már annyira megszoktam, hogy kellett, jó nagy betűkkel.

A méz szénhidrát tartalma nagy, de nagyon sok hasznos tulajdonsága van. Az én szervezetem számára jót tesz, eddig sose vitte fel a vércukromat pluszra (kivéve ha a a megengedettnél többet ettem, de akkor jót a jó öreg korrigálás).

Sokan azt hiszik, hogy aki cukorbeteg se cukor, se méz, se "sima" kenyér. Igaz jobb a teljes kiőrlés, a cukorpótlók, de ha valakinek nem esik jól, akkor minek kínozza magát? Én úgy vagyok, hogy inkább kevesebbet, de finomabbat eszek. Tudom mondani azt, hogy állj, majd pár óra múlva folytatom, amikor lehet. Nincs benne semmi ördöngösség.