2015. december 14., hétfő

Az analog tündéklése

Lassan letelt egy hónap és én vígan élek analog inzulinnal. Ez idő alatt egy 12 feletti értékem sem volt. Nem hogy 15-18, mint régebben a humán inzulin végén.
És igen, féltem, hogy mi lesz, hogy elszalad a vércukrom, aztán le se megy, vagy lemegy, aztán fel se akar menni. Nah meg a kórházi napok örök rossz emlékek. Magyar egészégügy csodája.

Érdemes belevágni a biztos rosszból egy ismeretlen felé, ami jót is rejthet.


2015. november 21., szombat

Viszlát Humulin, 8 évig boldogan éltünk együtt!

Több, mint 8 éve csatlakozott hozzám a diabetes, azóta ugyanazt az inzulint használtam, általában nagyon jóba voltunk, én tudtam, hogy mennyi kell, ő meg alkalmazkodott, vagy nem.
Amikor meg nem, akkor is hamar észhez tért. Egy jó ideig, aztán elkezdett kamaszodni, túl korán, lázadozott. 17-es értékeket kaptam (igen, tudom hogy más kap 20-30 között is, én ritkán megyek 10 fölé). Sőt a hyperglikémia csodáját is megtapasztaltam, amikor sírva, gyengén, hányingerrel küszködve és 4 liter víz után, kiszáradt szájjal, órákkal később se múlt el a 17-es cukor, csak jóval később. Majd később minden hajnalban partiztam a konyhában hajnalban, mert 3-as cukorral kóvályogtam ki a konyhába. 

A lényeg, hogy nem lettünk jóba. A doki meg már évek óta ajánlgatta, hogy vannak jobb inzulinok is, de amíg nem volt gond, addig minek? Gondoltam én. 
Eljöttek a gondok, én meg hosszas vívódás után döntöttem. 
VÁLTOK
Jó nagy betűkkel, és igenis féltem. Egyrészt utálom a kórházban fekvést, másrészt féltem a hypoktól, hyperektől. Hiába érzem meg magam, sose használtam más inzulint, nem tudtam mi lesz a hatása, hogy viselkedik a vércukrom, főleg kórházi körülmények között.

A kórházról

Próbáltam megbeszélni a dokival, hogy én ügyes vagyok, otthon is be tudom állítani. Hiába... kórházba befekvés. A magyar egészségügy megmutatta a maga rettenetét. Hétfőn odahívtak éhgyomorral, majd 11-ig ültem a padon a kórtermek előtt, mert még nem volt ágy. Addig annyira jutottak el, hogy levették a véremet. Se kaja, se semmi. Amikor kérdeztem, hogy éhen halok e, az volt a válasz, hogy majd jön az orvos és megmondja. Jahm, ő biztos reggelizettt.
Analog inzulint kaptam, szerencsére pont a penembe való, szóval maradtak a csodajó peneim :)
A képen a 2. naptól látszódnak az eredmények. Úgy érzem szeret a szervezetem, 10 fölé ritkán mentem, végre nem kapok 15-17-es eredményeket.
Most már szerda óta itthon vagyok, és szabadon állítgatom az adagokat, kezd szépen beállni. Egy-egy rosszabb értéknél meg kell magammal beszélni, hogy nem megy ez rögtön, azonnal. Minden újrakezdet is nehéz, vannak mankóim, család, barátok, de senki se veheti át tőlem a hasnyálmirigyem műkődését.




2,5 nap öregasszony sajnálkozás után hihetetlenve álltam fel, hogy ugyanmár. Ez olyan, mint a fogmosás, tiszta rutin lesz ez is.
Jelenleg ez az elvem (köszi Eszter a képet :D)

Befelé figyelés van, mérés, adás, számolás, kockázat, nem kockázat, félés, nem félés. Hosszú még az út, és mint tudjuk nem marad így örökre. De mindig van jobb és szebb, mint itt is bebizonyítottam.


2015. augusztus 17., hétfő

Letettem...eltettem...

..10 napra a diabetest
Lett mankóm, lett nővérke, lett ch adag leírás, lett segítség, lett minden, ami kellhet.

10 napot voltam a Bátor Táborban önkéntesként, és minden gondot levettek a vállamról. Csodálatos EÜ csapat volt, amikor kellett, tanácsot kérhettem. Az adagok kiszámolva voltak. És tudtam, hogy ha baj van, akkor ők segítenek nekem is.

A jányok, meg a számomra kicsi lányok, a kis lakók. Imádtam, hogy nem volt egy sajnálom, te szegény, egy jaj de rossz nekünk, egy fúj vér, jaj tű. Semmi ilyen...


DE

Volt:
- hypo pacsi
- rengeteg nevetés
- őszinte beszélgetések

Így röviden, elmondani úgy se lehet normálisan, annak aki nem volt még ott.

Ezek a lányok példát mutathatnának a sok kesergő cukorbetegnek, hogy nem a rosszat kell keresni és kimutatni, hanem a jót, ami bennünk van.


Szösszenet a boldogságról

2015. július 20., hétfő

Kiszedném...

...leraknám...becsomagolnám...masnival átkötném...átadnám a diabetest

Neked
                                     Neked
                                         Neked
                                            Neked
   Neked
Bárkinek, az örök nyavalygoknak, akiknek minden szem egészségük megvan, mégse jó nekik semmi. Miért nem lehet csak boldog az élet? Megbecsülni amink van? Csak akkor felébredni, amikor már rossz az egész.


Felépítem...szúrás...mérés...szúrás...mérés..ch....ebéd...óra...perc...mérés...vér...inzulin
Aztán ledöntik...vagy ledöntöm...az alja már fekete...összeomlik...elporlad...lerohad...majd eltakarítom...újraépítem...már megint

8 éve már  megint...mert nem marad egyhelyeben...folyton változik...én meg szívok...újabb adag...újabb ch...újabb időpont...sírás...vívás...vívódás...abbahagyni akarás...minek ez nekem?...még nem fáj


Jó lenne kiszedni...lerakni....átadni...bárkinek...csak egy napra...nah jó akár félre is



2015. június 25., csütörtök

Ma van a 8. diabszületésnapom

Ma 8 éve kaptam meg az első inzulin injekciómat. Ez a születésnap fontosabb, mint a "sima" születésnap, hiszen 8 évvel ezelőtt megváltozott nagyon sok minden, kaptam jó sok házi feladatot, aminél a jutalom  a szövődménymentesség.
Itt vagyok, 8 év tapasztalattal, mindent csinálok, amit nem cukorbetegként, csak sokkal-sokkal jobban megtervezve mindent. Mindig van nálam szőlőcukor, vércukormérő, nagyon jól tudom, hol tudok ételt szerezni, mint az ősemberek. Mert enni kell, mérni kell, élni kell.

Az elején nehéz volt, főleg a környezet miatt, mindenhol öregek, sajnálkoztak és azzal riogattak, hogy "mertacukrossemmitseehet". Aztán rájöttem, hogy dehogynem. Persze kinek hogy tolerálja a szervezete. Számolok, mérek, adok, néha elrontom, de korrigálni mindig lehet.

Sportolok, megtanultam hogyan kell, de így is van olyan, hogy hazaballagtam, mert a vércukrom nem akart sportolni.

És iszok, igen iszok, ALKOHOLT, és nem a nagykönyvben megírt 2 deci száraz fehéret, azt is csak az esküvőmön, sehol máshol.
Mert ezt is meg lehet tanulni, hogy kinek hogy reagál a szervezete. Én például tudom, hogy a tömények nem játszanak, mert hullámvasútaztatják a vércukromat, másnál meg teljesen jó.

Lehet ezt úgy csinálni, hogy egész életemben sajnáltatom magam, és csak azon kattogok, hogy beteg vagyok. Mert hiába mondják, hogy csak állapot, ez egy kezelt betegség.
De nem érdemes sajnáltatni magamat, hiszen attól én se leszek jobban, a környezetem meg még inkább nem.
Viszont ha jól kezelem, és jól fogom fel, és tudom, hogy nem minden jó, vannak harcok, de eddig mindig győzedelmeskedtem, akkor jó példa is lehetek másnak, és a pozítiv visszajelzések még több pozítiv élményt szülnek. 

Itt vagyok, 8 év után, teljesen szövődménymentesen, mert lehet élni cukorbetegséggel, a sajnálkozás helyett sok örömmel :)




2015. március 14., szombat

az alacsony vércukorka

Igen, tudom, hogy szerencsés vagyok, mert a cukrom általában 5-15 között változik, de inkább 5 és 10 között, ami teljesen jó. Tudom, hogy szerencsés vagyok, mert a legmagasabb cukrom 17,7 volt, sose mértem többet.
Igen, tudom, hogy sokan ezért irigyelnek, mert simán megeszek egy cukros sütit, és maximum 13-15-ös értéket kapok


DE DE DE DE DE


Van jó pár hatalmas DE. Amíg mások a magas vércukrokkal szívnak, mivel nekem közel van az alacsonyhoz, sokszor átbukik alacsonyba, hypoba.

Ez olyan, mint az alacsony vérnyomás, kárt nem okoz, de baromi kellemetlen.

Gondolj arra, hogy nekem ezzel vannak problémáim:
- A lefekvés előtti értékek, most lefele vagy felfele fog menni, 5-6 közötti értéknél még gondolkoznom kell, hogy egyek e pluszban, vagy ha eszek, bebukom és fentebb vagy, vagy éppen megelőzöm a hypot. Lutri az egész. Amikor front van, akkor nem egy esetben 7 napig minden egyes hajnalban hypot hárítottam el. Főleg azért rossz igazán, mert dolgozok a még ideálisabb testúlyomon, és az ugye plusz szénhidrát, kalória. Nah de inkább, mint a kóma.

- Amikor futni indulok, előtte mérek, nah ha 5 körül vagyok, nem tudok elindulni, mert hamar átcsap 3-4-be. Akkor is enni kell, evés után nem tudok menni futni, mert akkor felkavarodik a gyomrom és jön a hányinger. Ezen elhárításán már dolgozok, de még nem találtam megfelelő megoldást. Mivel alacsony GI-jű szénhidrát kéne.

- A másik futás közben: hosszútávnál szőlőcukor, keksz, házi sportital (gyümölcslé felvizezve, egy kis só bele), beosztani mindent, gondolni mindenre.

- Futás után: sose lehet tudni éppen mibe csap át a vércukor. Most éppen hogy reagál a szervezet, felfele vagy lefele és mikor. Amikor elkezdtem a futást, és meleg lévén este mentem, felvitte  a vércukrot az edzés, de hajnalban meg nyílegyenesen ment lefele. Akkor jöttem rá,hogy esti futásnál az éjszakai inzulint csökkenteni kell.

- Amikor már rosszul vagyok az ételtől, de enni kell. Itthon tartok hypo elleni dolgokat, Nesquik, cukros italpor és mindenféle csodaság, nah de máshol már nehezebb ezt megoldani.

- Hyponál mérni, bárhol: koncert közepén, futásnál, vonaton, boltban, metron, fogorvosnál...


Igen, elhiszem, hogy én jobb helyzetben vagyok, de hypo közelben se álom élni.


2015. január 29., csütörtök

szavakban

Felkelek
ásítok
nyújtozok
vér serken
mérek
örülök
vagy nem
beadom
az inzulint
majd tervezek
legtöbbször már este
reggeli
mi lészen
éhes vagyok
vagy nem
ha nem
akkor valami gabona
ha igen
akkor kenyér
felvágott
vagy lekvár
vagy bármi
csak legyen valami
beállítom
ébresztőt
hogy tudjak mérni
kacsahápogás jelzi
hogy héééé
mérni kell
élni kell

Ebédre tervezek
van e főtt étel
az asztalon
vagy nincs
és az mennyi ch
egy adag
fél adag
negyed adag
lassan
vagy gyorsan
szívódik fel
vagy mindkettő

A sport már más dolog
felszerelkezve mint
egy elutazó
vércukormérő
szőlőcukor
keksz
pulzusmérő
zsebkendő
kulcs
futás közben
vércukormérés után
zsebkendőt szorítok
véres ujjamra
hisz nincs idő
megvárni
az alvadást.

Az este a legjobb
hiszen találjam ki
mint a mesében
hogy hogyan viselkedik
a vércukrom.
5,5-tel lefeküdhetek e
vagy jön e a hypoglikémia
vagy nem
vagy túl magas
és vajon van e még inzulin a véremben
pluszban megy e
vagy a sport miatt felmegy
majd le hajnalban
aztán hajnalban
már máshogy lépek
a konyha felé
mászkálva
hogy berepítsem a gyors
és lassú ch-kat a szervezetembe
Ha meg reggel magas
akkor vagy nem sikerült
elég jól
vagy volt egy mini hypom
amire fel se ébredtem
a hormon meg elintézte
hogy felmenjen.


2015. január 21., szerda

Jégviráglány

Jégviráglány vagyok, törékeny vércukrokkal.
Tesztcsíkra csöppent vércsík vagyok.
Kijelzőn megjelenő szám vagyok.
Annyit érek, amennyi a cukrom.

Reggel felkeltem,  megittam a tejeskávémat (10 CH), megettem a zsömlémet (20 CH), lélegeztem (0 CH).
Ciklus büvőletében megettem fél tepsi mini kakaós-csigát, majd küzdöttem a 15-ös vércukrokkal. A szervezetem elszokott a boszorkánysággal megbolondított szénhidráttól. Sose örültem ennyire a reggeli 8,8-as vércukornak.
Tegnap kihagytam a vacsorát, vagyis csak pár kekszet ettem meg még a koválygó 15-ös vércukromat lenyomó inzulin után. Megbosszulta magát nagyon, hajnalban hypoglikémiára keltem, és szörnyen éhes voltam. Egész nap fáradt lettem tőle és szédülékeny. Ilyenkor azt kívánom, bár ne lenne az egész, hogy bár ki lehetne hagyni a vacsorát, és nem kéne ezt játszani örökre.

Hasonlóak vagyunk, mint az anorexiások, csak orvosi felügyelettel, mi többet eszünk, de ugyanolyan őrült módon számolunk, taktikázunk, próbáljuk kicselezni a természetet. Valamikor megy, valamikor nem.

"De egy lány, aki felnyitja a tulajdon bőrét, mert le akarja dobni a héját, hogy táncolhasson?"

"Nem emlékszem, milyen úgy enni, hogy ne tervezzem meg, ne térképezzem fel a kalóriákat és a zsírtartalmat, ne mérjem meg a csípőmet és a combomat, hogy lássam, megérdemlem-e, és általában úgy döntök, hogy nem, nem érdemlem meg, így csak a nyelvemet harapom véresre, és a szájamat szorosan bedrótozom hazugságokkal és kifogásokkal, miközben gégémre vakon szimatoló galandféreg tekeredik, amely nedves nyílást keresve bökdösi az agyamat."

"Ma 412 kalóriánál tartok. Ezt és még pár száz kalóriát el tudok égetni, ha lesz energiám felkapaszkodni a lépcsőzőgépre. Megehetnék egy fél krémes muffint (150) vagy egy negyedet (75). Lekaparhatnám a cukormázát, és belecsipegethetnék a tésztájába."




Idézetek: innen

2015. január 7., szerda

A rendszer felbolygatása

Van rendszerem, felkelek, inzulin, eszek. Kávé, tea, szendvics, zabpehely, bármi.
Nah de a vérvételt mindig éhgyomorral kérik, a rutin felborul, én éhes vagyok, a szervezetem lázadozik, és a vércukrom felmegy.
Nagyon sokáig nem értettem, hogy reggel megmérem jó, a labor eredményénél meg 8-10-es értékek vannak. Ma már tudja a doki, hogy nekem így reagál a szervezetem arra, hogy nem indítottam el a napot a reggelivel, még egy kávét se kap.
Amúgy meg éjszaka azt álmodtam, hogy reggeliztem labor előtt és akkor elrontottam az éhgyomri dolgot :D 

Vércukor reggel:
Egy tökéletes reggeli vércukor.

Erre elkészülök, elsétálok a laborig, ott leveszik a vért és voálá:

Nem is tudom

 Nem is tudom igazából mérges legyek, vagy sírjak a sarokba, vagy csak egyszerűen kiégetett ez az egész. Miután 2 évet könyörögtem orvosokna...