Főleg, hogy ott volt a barátnőm, aki jártas a betegségben családja révén, így tőle sose kapok sajnálatot.
Nah de a többiektől első reakció, volt benne bőven részem.
A legtöbbször: Cukros vagy? De rossz neked!
Ilyenkor már meguntam magyarázni, hogy nem nem rossz nekem. Sőt, mivel engem állandóan nyúznak a kontrollokkal így végülis jobb. Persze minden csak felfogás kérdése, nah meg minden úgy megy, mint az esti fogmásos.
A másik idegesítő dolog, hogy beszélgetek a vércukormérésről meg ilyenekről és rákérdeznek, hogy cukros vagyok e? Ilyenkor olyan szívesen azt mondanám, hogy nem, csak hobbiból szúrkálom magam, mert az olyan jó <3
Nah de komolyan, ilyenkor látom az emberek fején, hog lepörög bennük, hogy biztos mindjárt rosszul leszek, hiszen a filmekben a cukorbetegek mindig rosszul vannak :)
Persze sok a tévhit, de ha én már megismernék olyat, aki benne van, akkor bátran kérdezek tőle, és nem a filmekből merítek ötletek. És persze nem közölném, hogy a nagyapám lányának a testvérének az unokatesójának a fia is cukros, és ezértén mindent tudok róla.
Ez meg csodálatos. Más is küzd az ilyenekkel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése