Jégviráglány

Jégviráglány vagyok, törékeny vércukrokkal.
Tesztcsíkra csöppent vércsík vagyok.
Kijelzőn megjelenő szám vagyok.
Annyit érek, amennyi a cukrom.

Reggel felkeltem,  megittam a tejeskávémat (10 CH), megettem a zsömlémet (20 CH), lélegeztem (0 CH).
Ciklus büvőletében megettem fél tepsi mini kakaós-csigát, majd küzdöttem a 15-ös vércukrokkal. A szervezetem elszokott a boszorkánysággal megbolondított szénhidráttól. Sose örültem ennyire a reggeli 8,8-as vércukornak.
Tegnap kihagytam a vacsorát, vagyis csak pár kekszet ettem meg még a koválygó 15-ös vércukromat lenyomó inzulin után. Megbosszulta magát nagyon, hajnalban hypoglikémiára keltem, és szörnyen éhes voltam. Egész nap fáradt lettem tőle és szédülékeny. Ilyenkor azt kívánom, bár ne lenne az egész, hogy bár ki lehetne hagyni a vacsorát, és nem kéne ezt játszani örökre.

Hasonlóak vagyunk, mint az anorexiások, csak orvosi felügyelettel, mi többet eszünk, de ugyanolyan őrült módon számolunk, taktikázunk, próbáljuk kicselezni a természetet. Valamikor megy, valamikor nem.

"De egy lány, aki felnyitja a tulajdon bőrét, mert le akarja dobni a héját, hogy táncolhasson?"

"Nem emlékszem, milyen úgy enni, hogy ne tervezzem meg, ne térképezzem fel a kalóriákat és a zsírtartalmat, ne mérjem meg a csípőmet és a combomat, hogy lássam, megérdemlem-e, és általában úgy döntök, hogy nem, nem érdemlem meg, így csak a nyelvemet harapom véresre, és a szájamat szorosan bedrótozom hazugságokkal és kifogásokkal, miközben gégémre vakon szimatoló galandféreg tekeredik, amely nedves nyílást keresve bökdösi az agyamat."

"Ma 412 kalóriánál tartok. Ezt és még pár száz kalóriát el tudok égetni, ha lesz energiám felkapaszkodni a lépcsőzőgépre. Megehetnék egy fél krémes muffint (150) vagy egy negyedet (75). Lekaparhatnám a cukormázát, és belecsipegethetnék a tésztájába."




Idézetek: innen