Mostanra elértünk oda, hogy a többiek túl vannak a mákos bejgli hason, és a sütizabáláson. Bevallom őszintén nekem nem hiányoznak a zabapartik, és nem is érzek hiányt arra, hogy annyit egyek, mint a többiek. Ilyenkor nagy szerencsém a cukorbetegség, hiszen minden vendégségben már tudják, hogy én tudom mikor mit ehetek, így nincs tukmálás, nincs sajnálkozás. Így amíg az emberek többsége azon töri a fejét, hogy milyen tisztítókúrát csináljon, meg hogyan adja le az ünnepek alatt feljött kilókat, addig én kevesebb kiló vagyok, mint voltam. És mégis ettem sütit, szépen beosztva, meg mindenféle ünnepi ételt, csak tudom hol a határ, miből lehet többet, kevesebbet.
Az Új évet 5,2-es éhgyomri cukorral kezdtem, mi kéne még? :)
Vajon hány tűszúrás az élet? Hány vércukormérés? Lehetne e már várat építeni az elhasznált tesztcsíkokból? A tűkből fakírágyat építeni törpéknek?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem is tudom
Nem is tudom igazából mérges legyek, vagy sírjak a sarokba, vagy csak egyszerűen kiégetett ez az egész. Miután 2 évet könyörögtem orvosokna...
-
16 éve közölték Ön cukorbeteg,de ez egy kezelhető állapot. Igazából én örültem hogy lezárultak a találgatások, hogy végre van megoldás. Ka...
-
Nem is tudom igazából mérges legyek, vagy sírjak a sarokba, vagy csak egyszerűen kiégetett ez az egész. Miután 2 évet könyörögtem orvosokna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése