Mostanra elértünk oda, hogy a többiek túl vannak a mákos bejgli hason, és a sütizabáláson. Bevallom őszintén nekem nem hiányoznak a zabapartik, és nem is érzek hiányt arra, hogy annyit egyek, mint a többiek. Ilyenkor nagy szerencsém a cukorbetegség, hiszen minden vendégségben már tudják, hogy én tudom mikor mit ehetek, így nincs tukmálás, nincs sajnálkozás. Így amíg az emberek többsége azon töri a fejét, hogy milyen tisztítókúrát csináljon, meg hogyan adja le az ünnepek alatt feljött kilókat, addig én kevesebb kiló vagyok, mint voltam. És mégis ettem sütit, szépen beosztva, meg mindenféle ünnepi ételt, csak tudom hol a határ, miből lehet többet, kevesebbet.
Az Új évet 5,2-es éhgyomri cukorral kezdtem, mi kéne még? :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Kedves Diabeteszem! Rég beszéltünk már, tudom hogy neked is rossz, én is küzdök eleget, de lennél szíves viselkedni? Meséld el, mi a gondod...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése