Konzerv bejegyzés

22:51 van, én már megint muszájeszek. A csokit már megettem, most a süti jön, ez már a lassú szénhidrátok világa. Utálok kényszerből enni, arra gondolok, hogy csak hízok tőle. Várom, hogy a szénhidrát hasznosuljon, hogy stabilabb legyen a vércukrom, mámoros a folyamat.
Elképzelem, ahogy a csokidarabok felszívódnak és boldogan mennek bele a vércukormérőmbe a véremmel.
Ezután zümmög a fogkefe, még jó, hogy más se alszik. Nem szeretek fogmosás nélkül lefeküdni. De a sütit se szeretem eltranszplantálni a számból, szeretem még élvezni az ízét.

A sütik magánya lassan elmerül a lefolyóban.

Próbálom a karba szúrást, a lelkem tiltakozik, túl közel van a tű, túlságosan látom. A tű nem akar csúszni, a bőr síkit, hogy miért bántom.
Első nap hatalmas pukli lett.
Második nap piros folt.
Harmadik nap sikerült, de  a helye akkor is ott vigyorog.
Gúnyosan csücsül a karomon, hogy nesze neked, miért bántod a bőrt?
Nem elég a vénák zargatása negyedévente?
Mit akarsz még?