Dokis

Letelt a 3 hónap, kontroll. Amikor bementem dokihoz, az nagyon vicces volt. Szó szerint elállt a szava, hogy mennyit fogytam. Már csak azért is érdemes küzdeni. A nénik persze mindig beszélgetni akarnak a váróba, ott puffogtak, hogy én olvasok, és hiába beszélnek, nem válaszolok, mert NEM érdekel.
A múltkori Hba1c szintemet megtudtam, mivel elfelejtettem megkérdezni. 6,4% lett :) Hétfőn labor és szemészet, viszek 3 napi hideg élelmet :D a szemészeten 2 óra várakozás a minimum. Laborlelet viszont csak december elejére lesz. Valami baj van a kórházi géppel, mindenki lázad, hogy késnek a leletek. Szóval ouch.
Dokinak mondtam, hogy mi történt a One Touch vércukormérőval, mondta hogy ő szokott velük fórumokon konzultálni, és hogy majd elmondja nekik, hogy ezen változtassanak, csináljanak egy ügyfélszolgálatos rendes szervízt. Bár nekem már mindegy, akkor se megyek vissza ahhoz a céghez. Inkább a magyar cég (nah meg tegyük hozzá, hogy a Trend sokkal több funkcióval bír, a One Touch pici, oszt ennyi előnye van, a Trend meg átlagol, riaszt, be lehet állítani jelekkel, hogy étkezés előtt vagy után, nah meg kevesebb vér kell hozzá)
A tegnapi futás után már este alig tudtam felkelni, reggel még rosszabb lett. Sose fogom megszokni a 11 km-et?

Tegnap valahogy nehéz volt, már nem tudom hanyadszorra kapom meg, hogy én vagyok az egészséglány, aki figyel, aki sportol, aki keveset alkoholizál. Néha nem szeretnék egészséglány lenni, de ezt nem lehet leadni a csomagmegörzőbe, hogy majd érte megyek, ha szeretném. Ezzel együtt kell élni, csak sokan azt hiszik, hogy azért csinálom az egészet, mert hogy ez milyen móka. Miközben tudják mi a helyzet. Ki érti ezt?