Betegség vége, betegség vége

Befejeződött az antibiotikum kúra, a mindenféle női bajok, és még nincs fagypont, így nekiindultam futni. Már hiányzott, de elég kínkeserves volt, hiszen több, mint 2 hete nem voltam. Csak az vigasztal, hogy lesz ez még jobb is. Nah meg még egy, egy percet javítottam az időmön, nah nem az egészen, hanem a perc/km-en, eddig az átlag 10 perc helyett átlag 9-et futottam. A telefon meg lemerült háromnegyed úton, így az egész útat nem tudtam lemérni.
Hogyan sikerült a javítás? Rájöttem, hogy túlságosan függők a GPS-től, azt nézem mennyivel megyek, és ez állandóan bezavart. Így hogy már a szigeten elkezdett haldokolni a telefon, hogy mindjárt lemerül, zsebre vágtam, hogy mér, amíg mér, és csak mentem, ahogy jól esett. Csak jobb lett :)
11 fok volt, nem volt egyszerű, ráadásul esőre állt, az esőkabát csúszkált volna, ha derekamra kötöm. De rájöttem, hogy van nekem kis mini hátizsákom, amibe belefér, és így legalább a táskát se húzza le a tea. Azzal mentem, de nem kellett. Hiányzik a headsetem, a zenét már unom 1 órán túl (az időm meg általában 1:50).
Az öltözéket már jól meg kell gondolni. Felülre sportmelltartó, sport atléta (hogy a legalsó réteg ne szívja be az izzadságot), póló, kapucnis pulcsi. Alul nadrág, zokni és lábszárvédő.

Egyre sikeresebben megy a ne legyek a vércukormérő rabja project. Vércukrom fürdés után:

 Vércukrom, amíg készülődtem futásra (evés után 1 órával). Amikor úgy éreztem, akkor szőlőcukrot ettem, amikor úgy éreztem ittam, úgy látszik sikerült. Kicsit paráztam, mert ebéd előtt 4,5 volt a cukrom, ma ilyen alacsony napom van.