Újrahasznosítás

Mindig is figyeltem a környezetvédelemre, nah nem Greenpeace élén üvöltve tüntettem, hanem sose dobtam el szemetet például.
A diabetes szemetet termel, nah de ezt nem tudjuk kikerülni. Ugye élni azt kell valahogy.
De már egyre elérhetőbb az újrahasznosítás. Nálunk már vannak  a lépcsőházban szelektív kukák. (EU-s törvény szerint mindenhova kötelező lesz biztosítani, szépen lassan megérkeznek. De ha nincs a háznál, már rengeteg nagy szelektív kuka van kihelyezve) Azóta lelkesen mosogatok, válogatok, külön gyűjtőm a megfelelő szemetet. Jót tenni jó érzés, arra gondolni, hogy ami eddig a szeméttelepre ment csak magában dünnyögni, az most újrahasznosulni valami széppé, valami jóvá.
A tesztcsíkokokat, tűket elvileg kötelesek elfogadni a gyógyszertárakban, mint veszélyes hulladék. Nah tegye fel a kezét, aki gyűjtőgeti őket, és elviszi a gyógyszertárba? Ennyire nem vagyok lelkes.
A tűvédő viszont más tészta, az mehet a műanyag/fém szelektívbe, ugyanígy a tesztcsík dobozka. Legalábbis az enyém tetejében nincs az az anyag, ami nem lenne újrahasznosítható.
A papírba mehet a tesztcsíkos doboz, inzulinos doboz, tájékoztatók. (esetleg a vércukornaplók, ha valaki megválik tőlük) A tű alján lévő kis papírost is ide dobom.

Ha már környezetvédelem, beszereztem néhány vászon zsebkendőt, ami alapból pfujcsi, de mivel futás közben rengeteget folyik az orrom, és annyira sajnáltam azt a rengeteg papír zsebkendőt elhasználni (meg kidobni útközben), hogy ehhez folyamodtam.

Persze vannak dolgok, amik jók, és hiába sok-sok szemetet termelnek a kényelmünket szolgálják. (például léteznek mosható egészségügyi betétek, nah az már tényleg az a mivan? kategória) De azért, amire lehet figyeljünk. Kis apró dolgokkal tehetünk az egészért :)

Baltazár is azt szeretné, ha védnéd a környezetet. 

1,5 év távlata

Tavaly áprilisban itt tartottam:
"Hány betegséget visel el az ember? Érdemes e az egészet egy nagy dobozba belerakni és elrejteni oda a sötét zugba a lelkünkben? A doboz vattából van, a vatta a sírás miatt egyre nagyobb lesz, majd egyszer kiborul és nincs menekvés. Mindenki látni fogja az egészet és hiába akarom takargatni, nem megy.  Szembe kell nézni vele, de én NEM tudok. Még több vizsgálat, még több gyógyszer, még több minden...minden és semmi...semmiért egészen....
A lelkiekkel van a baj, amíg az nincs rendben, az ember 10 körömmel kapaszkodhat abba, hogy küzdeni kell, nem fog sikerülni.
El kéne tűnni innen, csak elmenni bárhova és ott maradni, nem törődni semmivel, de nem lehet, csütörtökön ott kell ülni a váróban, és folytatni az egészet. Egy végtelen sorozat következő elemét."

Akkoriban ez ment a fejemben, amikor elvesztem:

"Meg kell magad erőltetni
Jókedvűnek kell most lenni
Át kell magad rágnod rajta
Át kell rajtam magad látni
Át kell kicsit lényegülni
Máshogyan kell hozzá állni
Fel kell vállalnod magad
És kész ezt be kell most vállalni
Lehet kezdeni ásni lefelé orientálódni
Lehet kezdeni várni, hogy el fognak teleportálni
Nem fog tudni megoldódni olyan nagy lesz az iram
S nagyjából kirajzolódott már, hogy hol mitől mi van"

Ott üldögéltem a váróban és már a fejem tele volt mindennel, sírtam és örültem is egyszerre, hiszen felment észrevétlen jó pár kiló, közben a ciklusom felborult. Ma már úgy vagyok, hogy tockon vágnám azt, aki panaszkdik arra, hogy jaj menstruál, próbáld ki, hogy nem menstruálsz. Hogy az orvosok is elhűlnek, hogy a végén összejön a 108 nap, hogy semmi. Nah az ami már nagyon nem jó.

Szóval ott ültem, majd közölték, hogy vszeg PCO, amit fogamzásgátlóval kezelnek vagy fenékbe rúgom magamat.
Fenékbe rúgtam magam...nem kicsit...nagyon...drasztikusan
A kalóriát leszorítottam 1400-re  a szénhidrátot 130-ra. 
Az inzulint felére, fokozatosan, mindennap -1 egység, mire felére ért. Az éjszakait "csak" háromnegyedére sikerült, azt nem enged.
És futottam, sok-sok km-t összeszedtem. Mentem szenvedtem, túllendültem, terveztem, végrehajtottam, ha elbuktam, felkeltem.
(Koszos futózoknit mostam, cipőt sikáltam)

Nem volt egyszerű, régen sokszor adtam plusz inzulint, aztán plusz vacsora, nah az  a legveszélyesebb, a vércukrom jó volt, mert jól adagoltam, de ugye alvás előtt még pluszban enni, arra jönnek a kilók. Megtanultam, hogy az jó lesz másnap is, sőt, finomabb.

DE továbbra is, ha egy sima szelet sütit akarok enni, akkor azt eszek. Nem fogok őrült módon csak rozs/graham/stb... kenyeret enni. Ha úgy van, akkor fehér kenyér, kiszámolva, de inkább eszek jót. Ha úgy van, akkor sütök cukorral, de kevéssel.

Eddig titokban saját magam biztatására vezettem, de itt az eredmény:
- kilóban lement 10 kiló
- derékbőségből lement 20!!! centi (igen, főleg hasra hízok)
- csípőbőségből 9 centi



Tudom, hogy sokan félnek cukorbetegen sportolni. Nem írom, hogy egy leányálom, de megvalósítható. Igaz vannak hypok, vannak hyperek, vannak fura dolgok, van rengeteg tervezés, de megéri.

Amit kaptam a fogyástól, a sporttól:
- a hormongondom megoldotott, annyira tudok örülni az újra pontos ciklusomnak
- pluszban régen menstruáció alatt görcsoldókon éltem, már kb. fél éve nagyon néha kell bevennem, akkor is csak max 2-3 db-ot az eddigi rengeteg helyett
- jobb lett az immunrendszerem (bár most jó ideig beteg voltam, aztán megint torokgyulladás van, de valami nagyon erős vírus van, mindenki beteg)
- egyszerűen csak jobb lett a közérzetem


Nemrég meglett a 7 km-es versenyem, ami évek óta álmom, ezen a versenyélményen pörögtem 1 hétig, és még most is annyira jó rágondolni.
A nagy cél a félmaraton, de mint mindig, szépen lassan haladok.

Mire tanított meg a diabetes?

A diabetes megváltoztat, mind lelkiekben, mind testiekben, és a legtöbb módon; életmódban.

A "rosszban" keresni kell a jót. Sokszor emlegetem, hogy én már azt nem tudom, hogy 18 évig hogy tudtam úgy élni, hogy se ch számolás, se napi 5x étkezés, se figyelés. Ugye a nem cukorbeteg lét tulajdonsága, hogy nem figyeltem erre, mert nem kellett. Bármikor ettem, ittam, cukros colát, bármit.

Mire is tanított meg a diabetes?
- a vércukor sose állandó
Ugye a legtöbben ha tudják, akkor annyit tudnak, hogy 6,2 a határ és szörnyülködnek a 7,4-es eredménynél,  pedig az étkezés után van 1,5 órával és teljesen jó. Más az érték éhgyomorral, étkezés előtt, utána 1,5 órával, utána 2 órával, lefekvés előtt, hajnalban.

- az ételeknek van igazi íze, nálam semmi sincs túlcukrozva, túlsózva (nah jó, néha), rájöttem hogy a hagyma édes, a répa édes, a káposzta jóság, és még sorolhatnám

- ételek szénhidrát tartalma, GI index, szemre mérlegelés ételnél
Ugye elején még mérleggel mászkáltam kb., aztán megtanultam hogy mi mennyi, és csak néha lővök mellé.

- arra, hogy tanuljak meg nemet mondani
Egyrészt a plusz szénhidrátra ha már nem lehet (vagy plusz inzulinozni, de ugye azzal meg át lehet esni a paci másik oldalára, ha túl sokszor csinája az ember). Másrészt, hogy nem iszok colát, mert fél literben benne van az ebédem ch-ja. (csak cukormenteset), se fantát, se cappy-t.

- Megtanultam arrébb tolni az ételeket.
 Ezt értsd szó szerint. Megtanultam, hogy ez most nem fér bele az étkezésbe, akkor megy a következőhöz. Se plusz inzulin, se lelkifurdalás, és milyen jól tud esni a következő étkezéskor, hogy még van.

- Normálisan alkoholizálni (igen, tudom max 2 dl bor, az se édes, de ezen legyünk túl)
Megtanultam, hogy kevés vacsora után keveset iszok (vagy vinni kaját, vagy ott rendelni valamit, ha lehet), megtanultam, hogy enni kell mellette, hazaérve ellenőrizni, akkor is enni és inzulinozni. Megtanultam, hogy egy-egy pohár víz segíti a felszívódást. Megtanultam, hogy mennyi szünetet kell tartani 2 sör között. Megtanultam, hogy ha a szervezetem jelez, hogy neki nem kell több, akkor átterek cukormentes üdítőre/vízre/almafröccsre.


- A magamért tevést
Megtanultam, hogy az orvos nem azért cseszeget, mert neki jó, hanem azért, hogy nekem ne legyenek szövődményeim. Hogy nem azért kapom a lelki suhintásokat, hogy többet üldögéljek a rendelőben, hanem értem teszi.
Megtanultam, hogy az orvos csak kellék az egészben, ha én nem műkődik együtt, ha én nem csinálok semmit, akkor sincs csodaszer még, ami meggyógyít. Szinte minden rajtam múlik, persze ehhez kell egy támogató orvos, aki nekem szerencsére van.

- A sport örömét újra
Bár világéletemben jártam valahova mozogni, igazi rendszeres sport csak időközönként volt az életemben. Mióta újra elkezdtem, az inzulin igényem csökkent, a kilóim is, az utóbbi vírust leszámítva évek óta nem voltam beteg, a menstruációm már nem fájdalmas és rendeződött. A közérzetem jobb lett, lettek izmaim :D

- Az éhségérzet elnyomása
Ugye valamikor egy nő bármit megenne, nah nálunk ez nem műkődik. Akkor jön a darabolt répa, az alma, a sajt, a sok teaivás, bármi csak ne egyek, mert még nincs itt az ideje.

- Matematika
Jóóóó, alapszint. De mindig fejben kattogok, hogy akkor most mértem, akkor 1,5 óra múlva újra kell. Ha most beadtam a gyorsat, az kb. 3 óráig hat ki, de hoznak szülinapi tortát, az 20 gr ch, de még hat a gyors, akkor beadok x egység gyorsat, akkor összeadódik még az előző gyorssal...és így tovább.

- Hypoglikémia kezelését
Szerencsére már 4-nél érzem, hogy valami nem oké, de a majdnem ájulós rosszullétem óta nagyon-nagyon-nagyon sokat dolgoztam azon, hogy a hypot pozítivan fogjam fel. Persze szörnyű érzés, mintha centrifugában ülnél. De megtanultam, hogy igenis uralom a testemet, és a testembe bevittem a megfelelő szénhidrátot, és mindjárt hasznosítja. Ha mindjárt bőgök eközben, vagy ha nyugodtan várom, attól még nem lesz se lassabb, se gyorsabb.

Hiszek abban, hogy bár a nénik a levágják a lábaddal riogatnak, DE ha odafigyelünk a jó vércukorértékre, a szövődmények elkerülhetők! Hiszen mi állandó felügyelet alatt vagyunk, ha bármi baj van, már a kontrollon kiderül. És én szorgos lányként el is járok az ellenőrzésekre (nah meg a lelkiismeretes dokim nem is hagyná, hogy ellógjam ezeket)

Végszóként: legfőképpen azt tanultam meg, hogy ez az állapot irányítható, ura vagyok a testemnek, megtanultam a folyamatokat, tudom hogy mi miért történik. Tudom, hogy ezt mindet magamért teszem, hogy ne legyenek szövődményeim.

4 hónap szünet után

Ugye kaptam 4 hónap szabadságot. Letelt a 4 hónap, ma voltam diabdokinál.
Hba1c: 6,8% jobban lelkendezett, mint én :) Pedig pont az abszurd köhögős időszakomban mentem vérvételre, így a fruktozamin és a reggeli magas volt, nah de annak megvolt az oka, akkor 1 hétig felborult az egész. Nem tudtam mit csinálni 8-15 között mozogtam. Mire helyreállt a 6-ot hyponak éreztem.
Megint felmerült, hogy van modernebb inzulin, de mondtam, hogy majd ha tartósan felborul a vércukrom, akkor váltunk. Addig meg minek? :) Főleg mióta kínkeservesen a gyorsat felére, a lassút 2/3-ra csökkentettem, tehát az IR se fenyeget már.

Most már, hogy több, mint háromnegyed éve a nagykönyv szerinti plusz, mínusz 5 napot beleszámítva helyreállt a ciklusom, kijelenthetem, hogy kijöttem a hormonbajból.

Már csak a vashiánnyal küzdök, a hemoglobin a határ alján van, de az legalább a normál értéknél. Szóval megint vastabletta.

A doki közölte, hogy most már orvosi szempontból nem kell fogynom. Csak ne menjek már ez a súly fölé. Persze attól még nem adom fel a futást, főleg, hogy én hízásra hajlamos vagyok.

OFF bejegyzés

Hazatértem, oda ahol születtem, és mégis oly fájó az udvar mellett lévő ház látványa. Ott éltem át az igazi gyermekkori szerelmet, ahol egy pusziig jutottunk csak el. De mégis oly tiszta és gyönyörű volt. A kerítés mászás volt a legfontosabb, titkos 1 forintosokat temettünk el a homokban, a kerítésen keresztül beszélgettünk. Volt jelünk, hogyan hívjuk a másikat, rossz időben a nagymamája házában bújocskáztunk. Ő volt a hős, aki megfogta a hatalmas kutyát.

Aztán mint mindennek, ennek is vége lett. Elköltözött, de néha fel-fel felbukkant a nagymamájánál. Örökre csak a gyerekkori emlék akart megmaradni bennem, de az élet nem válogat, elvitte a rák 25 évesen. Pár hónapja.

Ma megtaláltam a rózsaszín hajgumit, amit tőle kaptam. Emlékszem ki voltam akadva, hogy nekem rózsaszín, nem vagyok én rózsaszín lány. Ma feltettem a hajamba, és valahogy újra ott voltam, a kicsiny kis udvaron kincseket ásva.

Olyan fájó az a ház látványa, tudva hogy soha nem tér vissza. 

Tudom, hogy az élet megy tovább, és aki meghalt, nem jön vissza soha többé. Tudom, hogy azért vagyunk szomorúak, mert magunkat sajnáljuk, hogy soha többé nem lehet velünk. Remélem, hogy ő már ott van, ahol nincs fájdalom.

Az egy forintosok meg azóta is ott pihennek a homokban.

Mutasd a pened!

Ugye volt a mutasd a pumpát megmozdulás, majd jött a mutasd a pened. Ez csudajó :)
Vállaljuk fel, nem csoda, hogy félnek tőlünk az emberek, amíg magunktól félünk.

Centik

Aki követi a blogot, tudja, hogy tavaly volt az a mélypont, amikor már sportoltam, ugyanúgy számoltam a ch-kat, és hoppá felment 5-8 kiló simán, az eddig amúgy se kevéshez.
Aztán más tünetek is mutatkoztak, így a doki beutalt hormonvizsgálatra, ahol az egekben volt minden, aminek nem kellett volna. Pluszban számomra rengeteg inzulint adtam: reggel, délben, este 12 egység gyorsat, éjszakára 30 lassút, ez 66 egység!!

Miután kb. minden héten ott üldögéltem a rendelőben és hosszú vizsgálatok után minden kiderült, mondta a doki, hogy annyira nem vészes, de próbáljuk meg a ch csökkentést, hátha megy lefele az inzulin, hátha a hormonok normálisak lesznek.

Mostanra kijelenthetem, hogy sikerült, hosszú út során a 12 egységből 6 lett, a 30-ból 22 (15, ha napnyugta fele megyek futni). Ebben közreműkődött a ch csökkentés és a sport, a sport, a sport. Az eddigi jól van majd megyek helyett edzéstervet kezdtem, erősíteni is kezdtem, a bicaj az ugye fix dolog.

És most már kijelenthetem, hogy a hormonjaim is normálisak úgy néz ki.
És a legjobb, hogy 1 év alatt:
- fogytam 9 kilót
- a derékbőségem 20!! centit csökkent (ha hízok, nagyon hasra hízok, nem egyszer terhesnek néztek)
- a csípőbőségem 11 centit csökkent

Ezért nemrég voltam ruhákat venni és fantasztikus érzés, hogy amiket kiválasztottam nemcsak jók voltak rám, de jópárat be is szabtam itthon. Sőt volt egy, amit visszaraktam, mert annyira nagy volt rám, hogy lehetettlen lett volna nekem beszabni. 


Az egésznek nincs vége, sohase lesz vége, de már idejét se tudom hogy például mióta nem voltam megfázva.

(Más dolog, hogy a sport vashiányt idézett elő, de ez legyen a legkisebb gondom.)

A lelki béke

Sok orvos nem veszi figyelembe azt, hogy ha a lélek nincs rendben, a vércukrok sem. Szerencsére én dokim figyelembe veszi, az elején felajánlott pszichológust, és minden alkalommal megkérdezi hogy vagyok. Hiszen ha bármi baj van, nem csak a vércukraim szörnyűek, de nekem súlyos esetben az összes beadás helye kékül-zöldül, pedig jól adom be.

Lelki béke, két szó, de mégis rengeteget jelent, rengeteget dolgozok ezen, a paráimon, félelmeimen próbálok segíteni, hogy csökkenjenek.
Volt az a vércukormérő elromlásom, amikor jó értéket mutatott a gép, én meg életem legszörnyűbb hypoját éltem át, már az volt, hogy mindjárt mentő kell, most ha ideérnek addigra vagy elájulok vagy jobban leszek. Szerencsére jobban lettem, de soha többé nem akarok ide eljutni.
Igyekszek tudatosan koncentrálni a testemre, hogy igenis én uralom és nem kell kudarcként felfogni a hypokat, az önhibámon kívüli magas értékeket, a sport közbeni kilengéseket, mert ez egy jól beállított cukorbetegségnél jelen van. Ha nincs hypo, nem jó a vércukor. Hiszen mily vékony a határ a normál vércukorérték és az alacsony között.

Én sok mindennel úgy vagyok, hogy próbáljuk ki, miért ne? Maximum nem csinálom tovább.
Így eljutottam vasárnap meditálni, az Egyensúlyom blog által meghirdetett eseményre, senkit nem ismertem, de már jó ideje ez nekem nem gond, és rögtön úgy ültünk ott a dombon, mintha ezer éve idejárnánk.

El tudtam érni valami más állapotot, mintha kívül lennék önmagamon. Nagyon rövidnek hittem, pedig volt vagy 40 perc. Legnagyobb meglepetés benne, hogy Zoli aki vezette mondta, hogy egymásra voltunk hangolva, ha egyikünk megmozdult, akkor a másik is követte. Pedig csukva volt a szemünk becsszó.

Jót tett a lelkemnek, rájöttem, hogy nem szoktam én leülni csak úgy és elgondolkozni saját magamon, a testemen, a lelkemen. A gondokon, az örömökön, csak úgy az egész mindenségen.
(Mivel fél órával előbb értem oda a meditációra, úgy kiültem olvasni, szabadban se olvastam ezer éve.)

Hajnali buktató

Idén hülyenyár van, vagy nem is volt meleg, tehát tök mindegy volt mikor futottam, vagy pont az ellenkezője, dögmeleg volt, akkor meg estére, hajnalra se hűlt le a levegő, örültem, hogy élek, nemhogy még fussak. Tehát akkor kimaradt.
Vagy egész nap esett és örültem, hogy két eső között kb. bármikor kijutok futni. (nah meg közben párszor eláztam)

Nah de ez is eljött, a tavalyi nyaras idő, nappal meleg, napnyugtakor elviselhető hőmérséklettel. Így napnyugtakor futás volt. Aztán meg mintha nem is lett volna tavalyi nyár, néztem a vércukormérőt hogy miért is mutat 11-et este 10-kor.
Még eszembe is volt, hogy pluszozni kéne (de jó, hogy nem tettem).
Mivel ilyenkor játékos kedvében van a vércukrom, az edzés felviszi este, majd hajnalban zuhanórepülőset játszik. Nekem annyira nem volt kedvem játszani, amikor hajnali 2-kor a 3,2-re muszájevés volt. Ráadásul alig akart helyreállni.

Ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy most az edzés miatt magas e, mert ha nem, és csökkentem az éjszakait, akkor felmegy. Ha attól, akkor hypo, és ilyenkor még a nehezebb kikeveredni belőle fajta, tehát ugyanúgy felmegy.

Jó lenne egy jelzőkészülék, ami előre tudja mikor hogy változik a vércukor, hiszen éjfélkor is még csak 8-nál jártam.

4 hónap nyugi

Múlt héten mentem volna dokihoz, de mivel vérvételre 2,5 hét utánra adtak időpontot, így pont aznap kaptam meg a lelet 10 körül, az időpontom meg fél 10 volt, nincs is közel a kórház. Így felhívtam és mondta, hogy akkor jövőhéten menjen rendelés előtt kicsivel.
Ahhoz képest, hogy 20 percenként vannak beosztva az emberek, rendelés előtt 45 perccel már ÖTEN voltak előttem, nem értem miért nem lehet időpontra menni.
Nah a doki megnyugtatott :))
Azt mondta fantasztikuson csinálom, annyira lelkendezett, hogy a gyors inzulin már csak 3x6 E (az éjszakai maradt 22, egyszerűen nem tudom lejjebb vinni, de még mindig jobb, mint régen a 30). Az értékeim meg teljesen jók, odaírta a papírra, hogy CH háztartás optimális 3 felkiáltójellel. És végre semmibe se tudott belekötni :)
Meg megkaptam életem eddigi legfurább "bókját", hogy biztos fogytam, mert olyan kisebbnek látszom.  :D
A húgysavra azt mondta annyira minimálisan van határ felett, hogy nem kell ettől félni, nincs semmi baj.
Az alacsony vasamra meg kaptam vastablettákat receptre.
ÉÉÉÉÉÉS most 4 hónap nyugi :)
Mivel megy szabira és kérdezte hogy szeretném, menjek vissza 2 hónap múlva, vagy legyen 4 hónap. Mondom én jobban örülnék 4 hónapnak, és beleegyezett ^^
Kiirta szakorvosi javaslatot, hogy a mindenfélét fel tudjam íratni házidokival, és jó nyarat kívánt :)) Szóval minden happy, a vashiánnyal meg megküzdök.

Cukros vagy? De rossz neked!

Hétvégén vittem alapítványt kitelepülésre, és mivel egész nap ott voltam, így a kaja nem maradt ki. Persze a szokásos felkészülés megvolt.
Főleg, hogy ott volt a barátnőm, aki jártas a betegségben családja révén, így tőle sose kapok sajnálatot.
Nah de a többiektől első reakció, volt benne bőven részem.
A legtöbbször: Cukros vagy? De rossz neked!
Ilyenkor már meguntam magyarázni, hogy nem nem rossz nekem. Sőt, mivel engem állandóan nyúznak a kontrollokkal így végülis jobb. Persze minden csak felfogás kérdése, nah meg minden úgy megy, mint az esti fogmásos.

A másik idegesítő dolog, hogy beszélgetek a vércukormérésről meg ilyenekről és rákérdeznek, hogy cukros vagyok e? Ilyenkor olyan szívesen azt mondanám, hogy nem, csak hobbiból szúrkálom magam, mert az olyan jó <3

Nah de komolyan, ilyenkor látom az emberek fején, hog lepörög bennük, hogy biztos mindjárt rosszul leszek, hiszen a filmekben a cukorbetegek mindig rosszul vannak :)

Persze sok a tévhit, de ha én már megismernék  olyat, aki benne van, akkor bátran kérdezek tőle, és nem a filmekből merítek ötletek. És persze nem közölném, hogy a nagyapám lányának a testvérének az unokatesójának a fia is cukros, és ezértén mindent tudok róla.

Ez meg csodálatos. Más is küzd az ilyenekkel :)