Mindent fejben kell tartani, itt nincs pihenő. A mérések idejét, az inzulin beadását, a mínusz, plusz mérlegelését. És az egyik legfontosabb a befelé figyelés, hogy ne legyen hozzánk nőve a vércukormérő, hanem bízzunk magunkba, figyeljünk a jelekre.
Sokszor megfordul a fejemben, hogy jó lenne néha letenni, csak egy kicsit, egy nap, és becsszó, utána visszaveszem.
Ma voltam a leletért, a doki azt mondta gratulál, és mutogassam meg boldogan, mert ilyen szép letetet rég látott. Minden érték rendben, 6,5% HbA1c, (A GGT pont határ, de az a akkori gyulladás miatt van).
Szóval megérte, minden. A sport rengeteget segített. A hormonrendszerem is kezd helyreállni. (csak el ne kiabáljam)
Mióta van sport, azóta fogytam is bőven (inkább centiben) mégis néha úgy érzem, hogy ezzel elvettek tőlem valamit. Hiszen megmondták, hogy fogyjak és kész. Igazából a mai napig a diabetes előtti állapotom van az eszembe, és azon kattogok, a csontsoványságán, hogy nehogy megint odakerüljek, nehogy túlzásba vigyem. Hiszen azt utáltam, nem bírtam magamra nézni, mások meg örvendeztek, hogy milyen szép vékony lettem (ha tudták volna, hogy miért).
Tudom, hogy hülyeség, hiszen sporttal más alakot érek el, nah de akkor is, azért ott van bennem.
Szóval ott van az elismerés, a számok, azt mondják mindent jól csináltál, ott vannak a papírok, hogy nincs szövőmény több, mint 6 év után se. Egészségesebb vagy, mint voltál.
Ha egészségesebb vagy, mint voltál, annál nincs nagyobb eredmény.:)
VálaszTörlés