Mennyire szigorú?

Ahogy egyre több cukorbeteget ismerek, egyre több orvosról hallok történeteket. Hogy kit hogyan kezelnek, melyik orvos bunkó, melyik orvos mit hogyan kezel.

Én egy orvosnál vagyok lassan 8 éve, és reményeim szerint nála is maradok, amíg lehet.

Nekem még mindig fura, hogy van olyan, aki nem vezet vércukornaplót. Az én dokimnak villámlana kb. a szeme, ha ilyet megtennék. Hiszen abból látja mikor milyen az eredmény. Nah meg akkor legalább ellenőrzöm az egészet. Egyszer magas vércukrokra adtam plusz inzulint, és nem írtam be, nah itt is kaptam áldást, hogy akkor most ő hogyan segíteni beállítani ilyen esetben a plusz kezelést. Mert a magas vércukor nem akart lemenni. Ahogy magamat ismerem, ha azt mondanák nekem, hogy néha mérjél, oszt annyi, akkor simán ellenék hetekig, mint a befőtt, és nem mérnék.

Szóval a vércukornapló alap.

A kontroll betartása alap. Egyszer közbejött valami és a megbeszélt 2 hónap helyett 3 hónapra mentem. Nah ott is volt fejmosás. Hogy ez az én érdekem, nem viccből hívott vissza 2 hónapra stb...

Szeretem a dokimban, hogy nem ordít, nem borul ki, nem fenyeget, nem mondja, hogy lefogják vágni a lábamat, ha elrontom. Hanem ha baj van, akkor azt mondja megoldjuk. Hogy akkor több kontroll, több vizsgálat, de meglesz az, előbb-utóbb. Olyan hangsúllyal tud "szidni", hogy igenis erőt veszek magamon, és megcsinálom.

Mert bár állítólag én vagyok a minta, akinek szerencséje van, és nincs 20 feletti cukra, aki inkább a hypokkal folytat küzdelmeket, mint a hyperekkel, de néha én is hagynám a fenébe ezt az egészet. Mert  a hypo nem roncsolja az ereket, de baromi kellemetlen tud lenni, még az enyhe is.

Pluszban: Lett étkezés után 1,5 órával pár darab 12-13 körüli cukrom. Sok orvos csak legyint rá, ő meg azt mondta, hogy hát ez így nem jó. Amíg 1-2 becsúszik, addig oké, de figyeljek rá nagyon. Ha csak legyintett volna rá, akkor bejönne a 12-es cukor, és csak mondanám, hogy jól van az. Így meg elkezdek rajta gondolkodni, hogy mitől lehet ez.

Szeretem a dokimban, hogy tudom a magánszámát, hogy nyugodtan zaklathatom, ha kell. Hogy mindent megoldunk, hogy nagyon tud hatni rám, de nem úgy, hogy magamat hibáztassam bármiért, hanem hogy szedjem össze magamat, és meg tudom csinálni. Hogy ő nem úgy van, hogy rendelési idő vége, ott van még x beteg és elmegy, hanem marad, mert ők a betegei.

Hogy figyel a kontrollokra, velem örül, ha minden rendben, megdicsér minden alkalommal, ha jó az eredmény, és biztat, hogy csak így tovább.

  

Mert kell egy irányadó, aki ért hozzá, aki segít, aki támogat, akibe bízhatok.

A végére:

A szemem csudajó, a látásam se romlott, és szövődményem sincs :)

Pluszban kaptam 4 hónap kimenőt a dokitól, tehát március végig nem teszem be a lábamat a kórházba.

(Az más dolog, hogy kell kettő vérvétel SZTK-ban, de az már apróság.)

http://instagram.com/p/weQvADhTEU/

Lelki békéről újra

Jó ideje nem jutottam el meditálni, vagy elutaztam, vagy beteg voltam, vagy mindkettő egyszerre. Minden közbejött, de múlt vasárnap végre eljutottam.
Tudom, hogy sokan a zümmögéses izére gondolnak, de szó nincs erről.
Arról van szó, hogy van egy társaság, ahol mindenki elfogad mindenki, ahol senki se ítél, és mindenki segít. Aztán egy fél órát meditálunk, csak magunkkal foglalkozunk, belegondolunk az életünkbe, nekem ilyenkor rengeteg régi emlék előjön.
Ugye mint írtam rengeteget küzdöttem a hypo miatti félelmemben. Mivel igencsak szerencsés vagyok, és a legmagasabb mért értékem 18 volt, az is csak azért mert elrontottam a futóverseny előtti programot. Általában 5-10 között van a vércukrom.
Igen, tudom, hogy sokan irigyednek erre, de nem olyan móka, mint aminek látszik. Ugye a normál vércukorszinttől csak pár érték választ el az alacsony vércukortól. Amikor elromlott a mérőm, azóta nagyon-nagyon féltem az egész hypo helyzettől, hogy majd biztos átcsap megint majdnem elájulásba.
De közlöm, hogy túltettem magamat rajta, köszönet a csoportnak. Azóta csak nevetnek rajtam, hogy jön egy 3,1-es vércukor, még lefényképezem nyugisan, felteszen instagram-ra, majd ezután kezdem a gyors szénhidrátot enni :D Szóval nyugi van. Megtanultam, hogy a testem figyelmeztet arra, hogy hééé egyél valamit gyorsan, mert nem akarom, hogy elájulj. Csak jót akar nekem, nem rosszat, még ha ezt nem is olyan szépen adja tudtomra. Megeszem a szőlőcukrot, próbálom nem túlenni, és arra gondolok, hogy mindjárt vége, a szőlőcukor eljut a megfelelő helyre és fel fog menni a vércukor. Nem lesz semmi baj, én irányítom az egészet.

Csodás módon azóta nem csak jobban viselem az alacsony vércukrot, de ritkultak a hypoglikémiák. Már majdnem aggódtam érte (sok esetben  a kevés alacsony vércukor a sok magas vércukorra utal), de megnéztem a vércukor naplót és teljesen jó értékekkel van tele.


Szóval hurrá :)

A testképről

Manapság nagy "divatja" van a testképzavarnak. Ugye a címlaplányok, a környezet, minden inspirál, vagy pont porba sújt.
Nekem volt 3,5 évesen egy szívműtétem, addig nem fejlődtem rendesen, pici voltam, nagyon. Aztán műtét után meg szinte felhizlaltak. Nem akarok mutogatni, vádolni bárkit, tudom, hogy  a felnőttek csak jót akartak. De elindították azt a folyamatot, hogy nemcsak sokat ettem, de sok édességet is kunyiztam. Az egyetlen pici lánynak meg senki se mondott nemet. Nah de gyerekként ki érti azt, hogy nem kéne, hiszen finom. Aztán így igazából sose voltam sovány olyan felsős évfolyamtól. Kezelés előtt csontsoványra fogytam, nem tőrödtem vele, gondoltam 17 évesen ideje már leadni a "kamaszhájat". Gyakorlatilag a monoig semmilyen tünetem nem volt. (Egyszer elájultam, vszeg behypoztam, de azt is ráfogták a kamaszkorra.) Aztán a mono miatt kórházba kerültem, és előtte alig tudtam enni, mégis amikor már megjött az étvágyam, soványabb voltam, mint a kórházi felvételnél.
Akkor is a 180 centimhez 70 kilóval kövérnek láttam magam, pedig a képeket visszanézve, siralmas volt a helyzet. Ugye a cukorbetegek fogynak, de nagyon. Mégis az örökké való csúfolódás volt bennem, hogy én kövér vagyok, oszt kész. Nincs semmilyen más állapot.
Nah de inzulinra átállítás után. Akkor megint ugyanott voltam, még a dokik is mondogatták, hogy nyugodtan több szénhidrát, mert vékony vagyok, nagyon.
Valahogy a sport is elmaradt, a koliban semmi nem volt, se a közelben bármiféle zöld, akkor még utáltam is futni. Néha elmentünk túrázni a hegyekben és annyi. Pluszban suli mellett dolgoztam, nem volt egyszerű az egész. Sokszor inkább nem mentem be előadásra, mert tudtam, hogy délután munka van.
Nah meg koliban spórol az ember.

Így azt vettem észre, hogy igenis meghíztam. Nem kicsit, nagyon. Aztán próbálkoztam, torna, majd futás, szénhidrát visszaszorítás. De semmi, sőt híztam is. Aztán jött a cseszegetés dokitól, hogy deeee fogyjak, deee fogyjak. Aztán amikor 1 éve ez ment kb. és mondtam neki, hogy a ciklusom KO kb. Akkor rájött, hogy hoppá, lehet más a baj. Akkor jött a hetente üldögélés a váróban, és kattogni azon, hogy most mi lesz. Hormonzavar, ami akadályozta a fogyást.

Akkor volt, hogy váltottam. Az inzulint csökkentettem, a CH-t is, a kalóriákat is néztem, futni is elkezdtem rendszeresen, a biciklit sokszor használtam.

Most ott tartok, hogy a doki szerint már inkább súlyt tartsak, de én még szeretnék leadni. Vasárnap megméretem a testzsíromat, mert hiába vagyok kilóban sok, látványban már inkább normál testsúlyú vagyok.

De így is bele tudok zavarodni, simán el tudom hitetni magam, hogy a hasam hatalmas, a vádlim óriása, és biztos még tokám is van.
A környezet visszajelzése sokat segít. A nagy felébredés akkor volt, amikor augusztusban elmentem ruhát venni, levettem a szokásos méreteket a polcról és HATALMASAK voltak rám. El se hittem.
A másik nagy ledöbbenés volt, amikor a Sparos futóverseny idei és tavalyi képét egymás mellé tettem. A kép itt található.

Az ember testén mindig lesznek hibák, lehetnek olyan napok, amikor a picike háj hatalmasnak látszik, de ugye tudod, hogy mindenki a maga nemében tökéletes? :)

Újrahasznosítás

Mindig is figyeltem a környezetvédelemre, nah nem Greenpeace élén üvöltve tüntettem, hanem sose dobtam el szemetet például.
A diabetes szemetet termel, nah de ezt nem tudjuk kikerülni. Ugye élni azt kell valahogy.
De már egyre elérhetőbb az újrahasznosítás. Nálunk már vannak  a lépcsőházban szelektív kukák. (EU-s törvény szerint mindenhova kötelező lesz biztosítani, szépen lassan megérkeznek. De ha nincs a háznál, már rengeteg nagy szelektív kuka van kihelyezve) Azóta lelkesen mosogatok, válogatok, külön gyűjtőm a megfelelő szemetet. Jót tenni jó érzés, arra gondolni, hogy ami eddig a szeméttelepre ment csak magában dünnyögni, az most újrahasznosulni valami széppé, valami jóvá.
A tesztcsíkokokat, tűket elvileg kötelesek elfogadni a gyógyszertárakban, mint veszélyes hulladék. Nah tegye fel a kezét, aki gyűjtőgeti őket, és elviszi a gyógyszertárba? Ennyire nem vagyok lelkes.
A tűvédő viszont más tészta, az mehet a műanyag/fém szelektívbe, ugyanígy a tesztcsík dobozka. Legalábbis az enyém tetejében nincs az az anyag, ami nem lenne újrahasznosítható.
A papírba mehet a tesztcsíkos doboz, inzulinos doboz, tájékoztatók. (esetleg a vércukornaplók, ha valaki megválik tőlük) A tű alján lévő kis papírost is ide dobom.

Ha már környezetvédelem, beszereztem néhány vászon zsebkendőt, ami alapból pfujcsi, de mivel futás közben rengeteget folyik az orrom, és annyira sajnáltam azt a rengeteg papír zsebkendőt elhasználni (meg kidobni útközben), hogy ehhez folyamodtam.

Persze vannak dolgok, amik jók, és hiába sok-sok szemetet termelnek a kényelmünket szolgálják. (például léteznek mosható egészségügyi betétek, nah az már tényleg az a mivan? kategória) De azért, amire lehet figyeljünk. Kis apró dolgokkal tehetünk az egészért :)

Baltazár is azt szeretné, ha védnéd a környezetet. 

1,5 év távlata

Tavaly áprilisban itt tartottam:
"Hány betegséget visel el az ember? Érdemes e az egészet egy nagy dobozba belerakni és elrejteni oda a sötét zugba a lelkünkben? A doboz vattából van, a vatta a sírás miatt egyre nagyobb lesz, majd egyszer kiborul és nincs menekvés. Mindenki látni fogja az egészet és hiába akarom takargatni, nem megy.  Szembe kell nézni vele, de én NEM tudok. Még több vizsgálat, még több gyógyszer, még több minden...minden és semmi...semmiért egészen....
A lelkiekkel van a baj, amíg az nincs rendben, az ember 10 körömmel kapaszkodhat abba, hogy küzdeni kell, nem fog sikerülni.
El kéne tűnni innen, csak elmenni bárhova és ott maradni, nem törődni semmivel, de nem lehet, csütörtökön ott kell ülni a váróban, és folytatni az egészet. Egy végtelen sorozat következő elemét."

Akkoriban ez ment a fejemben, amikor elvesztem:

"Meg kell magad erőltetni
Jókedvűnek kell most lenni
Át kell magad rágnod rajta
Át kell rajtam magad látni
Át kell kicsit lényegülni
Máshogyan kell hozzá állni
Fel kell vállalnod magad
És kész ezt be kell most vállalni
Lehet kezdeni ásni lefelé orientálódni
Lehet kezdeni várni, hogy el fognak teleportálni
Nem fog tudni megoldódni olyan nagy lesz az iram
S nagyjából kirajzolódott már, hogy hol mitől mi van"

Ott üldögéltem a váróban és már a fejem tele volt mindennel, sírtam és örültem is egyszerre, hiszen felment észrevétlen jó pár kiló, közben a ciklusom felborult. Ma már úgy vagyok, hogy tockon vágnám azt, aki panaszkdik arra, hogy jaj menstruál, próbáld ki, hogy nem menstruálsz. Hogy az orvosok is elhűlnek, hogy a végén összejön a 108 nap, hogy semmi. Nah az ami már nagyon nem jó.

Szóval ott ültem, majd közölték, hogy vszeg PCO, amit fogamzásgátlóval kezelnek vagy fenékbe rúgom magamat.
Fenékbe rúgtam magam...nem kicsit...nagyon...drasztikusan
A kalóriát leszorítottam 1400-re  a szénhidrátot 130-ra. 
Az inzulint felére, fokozatosan, mindennap -1 egység, mire felére ért. Az éjszakait "csak" háromnegyedére sikerült, azt nem enged.
És futottam, sok-sok km-t összeszedtem. Mentem szenvedtem, túllendültem, terveztem, végrehajtottam, ha elbuktam, felkeltem.
(Koszos futózoknit mostam, cipőt sikáltam)

Nem volt egyszerű, régen sokszor adtam plusz inzulint, aztán plusz vacsora, nah az  a legveszélyesebb, a vércukrom jó volt, mert jól adagoltam, de ugye alvás előtt még pluszban enni, arra jönnek a kilók. Megtanultam, hogy az jó lesz másnap is, sőt, finomabb.

DE továbbra is, ha egy sima szelet sütit akarok enni, akkor azt eszek. Nem fogok őrült módon csak rozs/graham/stb... kenyeret enni. Ha úgy van, akkor fehér kenyér, kiszámolva, de inkább eszek jót. Ha úgy van, akkor sütök cukorral, de kevéssel.

Eddig titokban saját magam biztatására vezettem, de itt az eredmény:
- kilóban lement 10 kiló
- derékbőségből lement 20!!! centi (igen, főleg hasra hízok)
- csípőbőségből 9 centi



Tudom, hogy sokan félnek cukorbetegen sportolni. Nem írom, hogy egy leányálom, de megvalósítható. Igaz vannak hypok, vannak hyperek, vannak fura dolgok, van rengeteg tervezés, de megéri.

Amit kaptam a fogyástól, a sporttól:
- a hormongondom megoldotott, annyira tudok örülni az újra pontos ciklusomnak
- pluszban régen menstruáció alatt görcsoldókon éltem, már kb. fél éve nagyon néha kell bevennem, akkor is csak max 2-3 db-ot az eddigi rengeteg helyett
- jobb lett az immunrendszerem (bár most jó ideig beteg voltam, aztán megint torokgyulladás van, de valami nagyon erős vírus van, mindenki beteg)
- egyszerűen csak jobb lett a közérzetem


Nemrég meglett a 7 km-es versenyem, ami évek óta álmom, ezen a versenyélményen pörögtem 1 hétig, és még most is annyira jó rágondolni.
A nagy cél a félmaraton, de mint mindig, szépen lassan haladok.

Mire tanított meg a diabetes?

A diabetes megváltoztat, mind lelkiekben, mind testiekben, és a legtöbb módon; életmódban.

A "rosszban" keresni kell a jót. Sokszor emlegetem, hogy én már azt nem tudom, hogy 18 évig hogy tudtam úgy élni, hogy se ch számolás, se napi 5x étkezés, se figyelés. Ugye a nem cukorbeteg lét tulajdonsága, hogy nem figyeltem erre, mert nem kellett. Bármikor ettem, ittam, cukros colát, bármit.

Mire is tanított meg a diabetes?
- a vércukor sose állandó
Ugye a legtöbben ha tudják, akkor annyit tudnak, hogy 6,2 a határ és szörnyülködnek a 7,4-es eredménynél,  pedig az étkezés után van 1,5 órával és teljesen jó. Más az érték éhgyomorral, étkezés előtt, utána 1,5 órával, utána 2 órával, lefekvés előtt, hajnalban.

- az ételeknek van igazi íze, nálam semmi sincs túlcukrozva, túlsózva (nah jó, néha), rájöttem hogy a hagyma édes, a répa édes, a káposzta jóság, és még sorolhatnám

- ételek szénhidrát tartalma, GI index, szemre mérlegelés ételnél
Ugye elején még mérleggel mászkáltam kb., aztán megtanultam hogy mi mennyi, és csak néha lővök mellé.

- arra, hogy tanuljak meg nemet mondani
Egyrészt a plusz szénhidrátra ha már nem lehet (vagy plusz inzulinozni, de ugye azzal meg át lehet esni a paci másik oldalára, ha túl sokszor csinája az ember). Másrészt, hogy nem iszok colát, mert fél literben benne van az ebédem ch-ja. (csak cukormenteset), se fantát, se cappy-t.

- Megtanultam arrébb tolni az ételeket.
 Ezt értsd szó szerint. Megtanultam, hogy ez most nem fér bele az étkezésbe, akkor megy a következőhöz. Se plusz inzulin, se lelkifurdalás, és milyen jól tud esni a következő étkezéskor, hogy még van.

- Normálisan alkoholizálni (igen, tudom max 2 dl bor, az se édes, de ezen legyünk túl)
Megtanultam, hogy kevés vacsora után keveset iszok (vagy vinni kaját, vagy ott rendelni valamit, ha lehet), megtanultam, hogy enni kell mellette, hazaérve ellenőrizni, akkor is enni és inzulinozni. Megtanultam, hogy egy-egy pohár víz segíti a felszívódást. Megtanultam, hogy mennyi szünetet kell tartani 2 sör között. Megtanultam, hogy ha a szervezetem jelez, hogy neki nem kell több, akkor átterek cukormentes üdítőre/vízre/almafröccsre.


- A magamért tevést
Megtanultam, hogy az orvos nem azért cseszeget, mert neki jó, hanem azért, hogy nekem ne legyenek szövődményeim. Hogy nem azért kapom a lelki suhintásokat, hogy többet üldögéljek a rendelőben, hanem értem teszi.
Megtanultam, hogy az orvos csak kellék az egészben, ha én nem műkődik együtt, ha én nem csinálok semmit, akkor sincs csodaszer még, ami meggyógyít. Szinte minden rajtam múlik, persze ehhez kell egy támogató orvos, aki nekem szerencsére van.

- A sport örömét újra
Bár világéletemben jártam valahova mozogni, igazi rendszeres sport csak időközönként volt az életemben. Mióta újra elkezdtem, az inzulin igényem csökkent, a kilóim is, az utóbbi vírust leszámítva évek óta nem voltam beteg, a menstruációm már nem fájdalmas és rendeződött. A közérzetem jobb lett, lettek izmaim :D

- Az éhségérzet elnyomása
Ugye valamikor egy nő bármit megenne, nah nálunk ez nem műkődik. Akkor jön a darabolt répa, az alma, a sajt, a sok teaivás, bármi csak ne egyek, mert még nincs itt az ideje.

- Matematika
Jóóóó, alapszint. De mindig fejben kattogok, hogy akkor most mértem, akkor 1,5 óra múlva újra kell. Ha most beadtam a gyorsat, az kb. 3 óráig hat ki, de hoznak szülinapi tortát, az 20 gr ch, de még hat a gyors, akkor beadok x egység gyorsat, akkor összeadódik még az előző gyorssal...és így tovább.

- Hypoglikémia kezelését
Szerencsére már 4-nél érzem, hogy valami nem oké, de a majdnem ájulós rosszullétem óta nagyon-nagyon-nagyon sokat dolgoztam azon, hogy a hypot pozítivan fogjam fel. Persze szörnyű érzés, mintha centrifugában ülnél. De megtanultam, hogy igenis uralom a testemet, és a testembe bevittem a megfelelő szénhidrátot, és mindjárt hasznosítja. Ha mindjárt bőgök eközben, vagy ha nyugodtan várom, attól még nem lesz se lassabb, se gyorsabb.

Hiszek abban, hogy bár a nénik a levágják a lábaddal riogatnak, DE ha odafigyelünk a jó vércukorértékre, a szövődmények elkerülhetők! Hiszen mi állandó felügyelet alatt vagyunk, ha bármi baj van, már a kontrollon kiderül. És én szorgos lányként el is járok az ellenőrzésekre (nah meg a lelkiismeretes dokim nem is hagyná, hogy ellógjam ezeket)

Végszóként: legfőképpen azt tanultam meg, hogy ez az állapot irányítható, ura vagyok a testemnek, megtanultam a folyamatokat, tudom hogy mi miért történik. Tudom, hogy ezt mindet magamért teszem, hogy ne legyenek szövődményeim.

4 hónap szünet után

Ugye kaptam 4 hónap szabadságot. Letelt a 4 hónap, ma voltam diabdokinál.
Hba1c: 6,8% jobban lelkendezett, mint én :) Pedig pont az abszurd köhögős időszakomban mentem vérvételre, így a fruktozamin és a reggeli magas volt, nah de annak megvolt az oka, akkor 1 hétig felborult az egész. Nem tudtam mit csinálni 8-15 között mozogtam. Mire helyreállt a 6-ot hyponak éreztem.
Megint felmerült, hogy van modernebb inzulin, de mondtam, hogy majd ha tartósan felborul a vércukrom, akkor váltunk. Addig meg minek? :) Főleg mióta kínkeservesen a gyorsat felére, a lassút 2/3-ra csökkentettem, tehát az IR se fenyeget már.

Most már, hogy több, mint háromnegyed éve a nagykönyv szerinti plusz, mínusz 5 napot beleszámítva helyreállt a ciklusom, kijelenthetem, hogy kijöttem a hormonbajból.

Már csak a vashiánnyal küzdök, a hemoglobin a határ alján van, de az legalább a normál értéknél. Szóval megint vastabletta.

A doki közölte, hogy most már orvosi szempontból nem kell fogynom. Csak ne menjek már ez a súly fölé. Persze attól még nem adom fel a futást, főleg, hogy én hízásra hajlamos vagyok.

OFF bejegyzés

Hazatértem, oda ahol születtem, és mégis oly fájó az udvar mellett lévő ház látványa. Ott éltem át az igazi gyermekkori szerelmet, ahol egy pusziig jutottunk csak el. De mégis oly tiszta és gyönyörű volt. A kerítés mászás volt a legfontosabb, titkos 1 forintosokat temettünk el a homokban, a kerítésen keresztül beszélgettünk. Volt jelünk, hogyan hívjuk a másikat, rossz időben a nagymamája házában bújocskáztunk. Ő volt a hős, aki megfogta a hatalmas kutyát.

Aztán mint mindennek, ennek is vége lett. Elköltözött, de néha fel-fel felbukkant a nagymamájánál. Örökre csak a gyerekkori emlék akart megmaradni bennem, de az élet nem válogat, elvitte a rák 25 évesen. Pár hónapja.

Ma megtaláltam a rózsaszín hajgumit, amit tőle kaptam. Emlékszem ki voltam akadva, hogy nekem rózsaszín, nem vagyok én rózsaszín lány. Ma feltettem a hajamba, és valahogy újra ott voltam, a kicsiny kis udvaron kincseket ásva.

Olyan fájó az a ház látványa, tudva hogy soha nem tér vissza. 

Tudom, hogy az élet megy tovább, és aki meghalt, nem jön vissza soha többé. Tudom, hogy azért vagyunk szomorúak, mert magunkat sajnáljuk, hogy soha többé nem lehet velünk. Remélem, hogy ő már ott van, ahol nincs fájdalom.

Az egy forintosok meg azóta is ott pihennek a homokban.

Mutasd a pened!

Ugye volt a mutasd a pumpát megmozdulás, majd jött a mutasd a pened. Ez csudajó :)
Vállaljuk fel, nem csoda, hogy félnek tőlünk az emberek, amíg magunktól félünk.

Centik

Aki követi a blogot, tudja, hogy tavaly volt az a mélypont, amikor már sportoltam, ugyanúgy számoltam a ch-kat, és hoppá felment 5-8 kiló simán, az eddig amúgy se kevéshez.
Aztán más tünetek is mutatkoztak, így a doki beutalt hormonvizsgálatra, ahol az egekben volt minden, aminek nem kellett volna. Pluszban számomra rengeteg inzulint adtam: reggel, délben, este 12 egység gyorsat, éjszakára 30 lassút, ez 66 egység!!

Miután kb. minden héten ott üldögéltem a rendelőben és hosszú vizsgálatok után minden kiderült, mondta a doki, hogy annyira nem vészes, de próbáljuk meg a ch csökkentést, hátha megy lefele az inzulin, hátha a hormonok normálisak lesznek.

Mostanra kijelenthetem, hogy sikerült, hosszú út során a 12 egységből 6 lett, a 30-ból 22 (15, ha napnyugta fele megyek futni). Ebben közreműkődött a ch csökkentés és a sport, a sport, a sport. Az eddigi jól van majd megyek helyett edzéstervet kezdtem, erősíteni is kezdtem, a bicaj az ugye fix dolog.

És most már kijelenthetem, hogy a hormonjaim is normálisak úgy néz ki.
És a legjobb, hogy 1 év alatt:
- fogytam 9 kilót
- a derékbőségem 20!! centit csökkent (ha hízok, nagyon hasra hízok, nem egyszer terhesnek néztek)
- a csípőbőségem 11 centit csökkent

Ezért nemrég voltam ruhákat venni és fantasztikus érzés, hogy amiket kiválasztottam nemcsak jók voltak rám, de jópárat be is szabtam itthon. Sőt volt egy, amit visszaraktam, mert annyira nagy volt rám, hogy lehetettlen lett volna nekem beszabni. 


Az egésznek nincs vége, sohase lesz vége, de már idejét se tudom hogy például mióta nem voltam megfázva.

(Más dolog, hogy a sport vashiányt idézett elő, de ez legyen a legkisebb gondom.)

A lelki béke

Sok orvos nem veszi figyelembe azt, hogy ha a lélek nincs rendben, a vércukrok sem. Szerencsére én dokim figyelembe veszi, az elején felajánlott pszichológust, és minden alkalommal megkérdezi hogy vagyok. Hiszen ha bármi baj van, nem csak a vércukraim szörnyűek, de nekem súlyos esetben az összes beadás helye kékül-zöldül, pedig jól adom be.

Lelki béke, két szó, de mégis rengeteget jelent, rengeteget dolgozok ezen, a paráimon, félelmeimen próbálok segíteni, hogy csökkenjenek.
Volt az a vércukormérő elromlásom, amikor jó értéket mutatott a gép, én meg életem legszörnyűbb hypoját éltem át, már az volt, hogy mindjárt mentő kell, most ha ideérnek addigra vagy elájulok vagy jobban leszek. Szerencsére jobban lettem, de soha többé nem akarok ide eljutni.
Igyekszek tudatosan koncentrálni a testemre, hogy igenis én uralom és nem kell kudarcként felfogni a hypokat, az önhibámon kívüli magas értékeket, a sport közbeni kilengéseket, mert ez egy jól beállított cukorbetegségnél jelen van. Ha nincs hypo, nem jó a vércukor. Hiszen mily vékony a határ a normál vércukorérték és az alacsony között.

Én sok mindennel úgy vagyok, hogy próbáljuk ki, miért ne? Maximum nem csinálom tovább.
Így eljutottam vasárnap meditálni, az Egyensúlyom blog által meghirdetett eseményre, senkit nem ismertem, de már jó ideje ez nekem nem gond, és rögtön úgy ültünk ott a dombon, mintha ezer éve idejárnánk.

El tudtam érni valami más állapotot, mintha kívül lennék önmagamon. Nagyon rövidnek hittem, pedig volt vagy 40 perc. Legnagyobb meglepetés benne, hogy Zoli aki vezette mondta, hogy egymásra voltunk hangolva, ha egyikünk megmozdult, akkor a másik is követte. Pedig csukva volt a szemünk becsszó.

Jót tett a lelkemnek, rájöttem, hogy nem szoktam én leülni csak úgy és elgondolkozni saját magamon, a testemen, a lelkemen. A gondokon, az örömökön, csak úgy az egész mindenségen.
(Mivel fél órával előbb értem oda a meditációra, úgy kiültem olvasni, szabadban se olvastam ezer éve.)

Hajnali buktató

Idén hülyenyár van, vagy nem is volt meleg, tehát tök mindegy volt mikor futottam, vagy pont az ellenkezője, dögmeleg volt, akkor meg estére, hajnalra se hűlt le a levegő, örültem, hogy élek, nemhogy még fussak. Tehát akkor kimaradt.
Vagy egész nap esett és örültem, hogy két eső között kb. bármikor kijutok futni. (nah meg közben párszor eláztam)

Nah de ez is eljött, a tavalyi nyaras idő, nappal meleg, napnyugtakor elviselhető hőmérséklettel. Így napnyugtakor futás volt. Aztán meg mintha nem is lett volna tavalyi nyár, néztem a vércukormérőt hogy miért is mutat 11-et este 10-kor.
Még eszembe is volt, hogy pluszozni kéne (de jó, hogy nem tettem).
Mivel ilyenkor játékos kedvében van a vércukrom, az edzés felviszi este, majd hajnalban zuhanórepülőset játszik. Nekem annyira nem volt kedvem játszani, amikor hajnali 2-kor a 3,2-re muszájevés volt. Ráadásul alig akart helyreállni.

Ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy most az edzés miatt magas e, mert ha nem, és csökkentem az éjszakait, akkor felmegy. Ha attól, akkor hypo, és ilyenkor még a nehezebb kikeveredni belőle fajta, tehát ugyanúgy felmegy.

Jó lenne egy jelzőkészülék, ami előre tudja mikor hogy változik a vércukor, hiszen éjfélkor is még csak 8-nál jártam.

4 hónap nyugi

Múlt héten mentem volna dokihoz, de mivel vérvételre 2,5 hét utánra adtak időpontot, így pont aznap kaptam meg a lelet 10 körül, az időpontom meg fél 10 volt, nincs is közel a kórház. Így felhívtam és mondta, hogy akkor jövőhéten menjen rendelés előtt kicsivel.
Ahhoz képest, hogy 20 percenként vannak beosztva az emberek, rendelés előtt 45 perccel már ÖTEN voltak előttem, nem értem miért nem lehet időpontra menni.
Nah a doki megnyugtatott :))
Azt mondta fantasztikuson csinálom, annyira lelkendezett, hogy a gyors inzulin már csak 3x6 E (az éjszakai maradt 22, egyszerűen nem tudom lejjebb vinni, de még mindig jobb, mint régen a 30). Az értékeim meg teljesen jók, odaírta a papírra, hogy CH háztartás optimális 3 felkiáltójellel. És végre semmibe se tudott belekötni :)
Meg megkaptam életem eddigi legfurább "bókját", hogy biztos fogytam, mert olyan kisebbnek látszom.  :D
A húgysavra azt mondta annyira minimálisan van határ felett, hogy nem kell ettől félni, nincs semmi baj.
Az alacsony vasamra meg kaptam vastablettákat receptre.
ÉÉÉÉÉÉS most 4 hónap nyugi :)
Mivel megy szabira és kérdezte hogy szeretném, menjek vissza 2 hónap múlva, vagy legyen 4 hónap. Mondom én jobban örülnék 4 hónapnak, és beleegyezett ^^
Kiirta szakorvosi javaslatot, hogy a mindenfélét fel tudjam íratni házidokival, és jó nyarat kívánt :)) Szóval minden happy, a vashiánnyal meg megküzdök.

Cukros vagy? De rossz neked!

Hétvégén vittem alapítványt kitelepülésre, és mivel egész nap ott voltam, így a kaja nem maradt ki. Persze a szokásos felkészülés megvolt.
Főleg, hogy ott volt a barátnőm, aki jártas a betegségben családja révén, így tőle sose kapok sajnálatot.
Nah de a többiektől első reakció, volt benne bőven részem.
A legtöbbször: Cukros vagy? De rossz neked!
Ilyenkor már meguntam magyarázni, hogy nem nem rossz nekem. Sőt, mivel engem állandóan nyúznak a kontrollokkal így végülis jobb. Persze minden csak felfogás kérdése, nah meg minden úgy megy, mint az esti fogmásos.

A másik idegesítő dolog, hogy beszélgetek a vércukormérésről meg ilyenekről és rákérdeznek, hogy cukros vagyok e? Ilyenkor olyan szívesen azt mondanám, hogy nem, csak hobbiból szúrkálom magam, mert az olyan jó <3

Nah de komolyan, ilyenkor látom az emberek fején, hog lepörög bennük, hogy biztos mindjárt rosszul leszek, hiszen a filmekben a cukorbetegek mindig rosszul vannak :)

Persze sok a tévhit, de ha én már megismernék  olyat, aki benne van, akkor bátran kérdezek tőle, és nem a filmekből merítek ötletek. És persze nem közölném, hogy a nagyapám lányának a testvérének az unokatesójának a fia is cukros, és ezértén mindent tudok róla.

Ez meg csodálatos. Más is küzd az ilyenekkel :)

Lelet para

Ma meglett a leletem, és a házidoki elfelejtett HbA1c szintet kérni, pedig direkt mondtam neki, szóval ez is szép menet lesz még.
Nah de a ráadás:
- a vasam alacsony
- a húgysavam magas
- a 24 órás fehérje ürítésem pozítiv (erről remélhetőleg szerdán lesz számszerű adat)

Ráadásul mivel vérvételi időpont csak 2!!! hétre volt, pont a diabdoki előtt, másnap 10-re lett lelet, a diabdokit lekéstem, felhívtam és azt mondta jövőhétre menjek be.
Tehát addig kattoghatok, hogy most mi lesz?
Keresem az okokat, főleg a fehérjére, lehet attól, hogy aznap elmentem sportolni. Bár amíg számokat nem tudok, hogy mennyivel magasabb, addig csak malmozok.

Hullámvölgyes futás

Lassan, de biztosan haladok, az esős idő betett nagyon az edzéstervnek. Ráadásul teljesen ésszerűtlennek tűnik, de követem, hiszen fejlődök, nah meg aki írta, az maratonokat fut :D Szóval csak tud valamit.
Nem gonoszságból, de irigykedik azokra az emberekre, akik futnak pár napot, majd indulnak 5 km-es távon és kb. fél óra alatt lefutják. Nekem meg ez 2 év eredménye.
Ilyenkor nyugtatom magam, hogy nem is baj, hiszen tavaly megakadtam, amikor nem volt célom, amit akartam elértem, újat nem tűztem ki, aztán azt láttam, hogy nem akarok menni, mert minek?
Szóval cél kell :)
Valamikor elmegy a kedvem, hiszen valamikor görcsöl a lábam, találkoztam már bunkó kutyással/futóval/biciklissel/autóval.
Ma is holtpont volt, a GPS-t nem fogta be a telefon, futás előtt meg ittam, hiszen mindenhol azt írják. Eredménye az lett, hogy a felénél hazafutottam, mert majdnem bepisiltem :D Megtanultam, hogy nekem felesleges, inkább viszem a kulacsot. 

Dokihoz meg hónap végén megyek, már megkaptam az első nagyon le vagyok fogyvát, remélem a doki is ezt fogja mondani, hiszen ebbe az egybe tud belekötni.
Nah meg hónap végén előtte még egy nagylabor, 24 órás méricskélés mindennel együtt.

Nemértősmindenes

Van olyan, hogy elgondolkozok rajta, hogy is éltem a diabetes előtt. És igazából már annyira hihetetlen, hogy volt 18 évem, amikor még műkődött a hasnyálmirigyem, volt saját inzulinom, így kb. azt csináltam, amit akartam. Akkor ettem, ittam, amikor akartam. Azt amit akartam.

Bőven rendszertelen volt az életem, amire nem vagyok büszke. Bár mindig is sportoltam valamit, a rendszeres étkezés és vízfogyasztás nem volt az erősségem. 

Általános iskolában abba szerencsém volt, hogy anyukám sokáig otthon volt, így legalább a főtt étel fix volt. Utána meg hamar megtanultam főzni, amikor már dolgozott :)

De ha visszaemlékezek és a mai életmódomra tekintek, fel nem tudom fogni, hogy reggel nem ettem, majd az iskolában ettem 1!! szendvicset, és ez elég volt 3-ig, 4-ig általában. Folyadék max fél liter. 

Nem tudom ezzel az életmóddal hova jutottam volna el, biztos valami rosszhoz, valami rendszertelen életmódhoz.

Akkor, ha elindultam nem érdekelt, hogy mikor tudok enni, vagy mit. Majd eszek, ha tudok.

Most ha elindulok, tervezek, mint mindig. Tervezem, hogy meddig maradok, tervezem, hogy mit tudok enni, mi van a közelben, vagy mit tudok vinni, vagy eszek előtte. 

Persze a túlélőcsomag mindig megvan, sokan kérdezgetik hova viszem a packot még a boltba is. Sose lehet tudni mi történik. Bár a közeli boltba csak szőlőcukrot viszek, de az csak 5 percre van tőlem.

De bármi más jön, nálam van:

- gyors inzulin

- plusz tű

- vércukormérő/tesztcsík 

- plusz tesztcsík, ha már kifogyóban van a másik

- szőlőcukor

- néha alacsony GI-jű rágcsa

- folyadék!! (van egy kulacsom, abba hordom általában)

- iratok

- cukorbeteg kártya

Más meg beteszi a zsebébe a pénztárcát :)

Sokszor nem tudom hogy megy az egész. Lassan 7 éve. 

Igenis tud fájni, a szúrás is tud fájni, a sport is, de főleg a lelkem tud fájni, ha úgy alakul.

A média kétfélét szokott suggalni, vagy a minden jó a cukorbetegnek, vagy semmi se jó. Pedig van bene jó, van benne rossz is.

Nehogy valaki azt mondja, hogy jók a vénák szúrása, az inzulin szúrása, az ujjbegyek kicsi pontocskás helyei. Jobb, mint a szövődmény.

Mindig is utáltam a matekot, most meg egész nap számolok. Reggel felkelek, mérés alapján számolok hány egység inzulin kell, számolom a kaját, a kávéba hány deci tej van. És így tovább az étellel.

Majd a futásnál, hogy előtte mennyit mértem, az mennyire mehet/fel. Az edzéstervnél a méterekre bontott futást, 400 méter futás kocogva, 400 méter gyorsan, majd újra, de vajon mennyi az annyi, hol is tartok??? Áhhh, mindenhol számok.

Aztán lefekvéskor, ha túl alacsony vajon mennyivel lesz alacsonyabb, ha túl magas, akkor mikor is adtam inzulint, vajon van e még a véremben, nehogy felnyomjam az inzulinszintemet az egekbe, mert akkor jön a hypoglikémia.

Számolni a hyponál is, mennyire súlyos, mennyiről esett le, a gyors CH után, mennyi lassú kéne.

SZÁMOK MINDENHOL!

Aztán vannak a helyzetek, amikor mérlegelni kell. Mint múltkor nekem a Hungaroring-en. Májushoz képest jégkockává fagytam, az árusok meg cukros forró teát árultak, se cukor nélkül nem tudtak adni, azt se tudták mennyi cukor van benne. A jégkockákat meg oldani kellett, még órák voltak hátra, így vettem teát, 12-es cukorral megúsztam, későb korrigáltam.

futásról

Futok, mert kell egy sport...
Futok, mert kell a küzdés...
Futok, mert jót tesz...
Egyik láb, a másik után...bár ilyen egyszerű lenne, csak erről szólna az egész.
Tudom, hogy honnan indultam, hány centi derék és csípőbőségről, hány kilóról, hány egység inzulintól.
Az első ok a szövődmények elkerülése.
A második ok az inzulin csökkentése.
A harmadik ok a testsúly csökkentése.
A negyedik okot már én se tudom.
A futás nemcsak az a fél-1 óra, a futás elkezdődik azon, hogy elhatározom, hogy ma futok, akár fúj a szél, akár nem akarok, akár kismacik száldogálnak rózsaszín felhőkön.
Aztán elindulni, ott nem figyelni a tahó emberekre, a nézőkre, másokra, csak befelé szabad figyelni, nah meg az orrom elé.
Eldönteni, hogy csak azért is megcsinálom, akkor is ha nem akar menni, legalább valamennyit.
Aztán utána egész nap tart a futás, hiszen a vércukorra bőven kihat utána órákig.

Sokszor úgy érzem, hogy nem megy. Aztán rágondolok, hogy honnan indultam pár éve, az 1 percet alig lefutni tudótól, a tüdőt kiköpő edzésektől.
Ahhoz képest haladok, mégis többet vártam, előbb vártam, nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.

De aztán a tükörbe nézek, a vércukornaplómba, és arra gondolok, hogy formásodok, jobban érzem magam, a vércukraim csodálatosak és az inzulinnak már csak a felét adom, mint amit pár éve adtam.

Múlt, jelen, jövő

Olvasok egy könyvet, amit több, mint 20 éve adtak ki. Vallomások cukorbetegektől, társaktól.

Akkor még cudar élet volt, akkor jöttek be a penek, a vércukormérő csodaszámba ment, vizeletből teszteltek, hogy már nagy e a baj. Havonta jártak kontrollra, az volt a legkevesebb, mégis sok embernek jöttek a szövődmények, hiszen ami nem fáj, az nem baj. Eszköz alig volt hozzá. HbA1c szintet nem mértek, szövődményt megelező kontrollra alig mentek. 

Akkor még cudar élet volt, ahhoz képest mi nagyon jók vagyunk.

Hiszen penek, tesztcsíkok, Hba1c szint, szemészet, vérvétel, minden csodaság. Mai álláspont szerint teljesen megelőzhetőek a szövődmények, a betegségek csak az öreg korral jönnek, amik amúgyis jönnének diabetes ide vagy oda.

Nem hiszek abba, hogy amíg élek, feltalálják a csodamódszert, a gyógymódot, DE reménykedek hogy fejlődik a tudomány, főleg hogy cenzor lenne jobban hozzáférhető.

A szövődményektől mindenki fél, viszont én inkább attól félek, amit sok idős embernél láttam, olvastam róla. Hogy az érzékelésük nem az igazi, így nem érzik meg a hypo-t. A jól kezelt cukorbetegséggel együtt járnak a hypo-k is, akarva-akaratlanul.

Amikor elromlott a mérőm, és életem legszörnyűbb hypo-ját értem meg, majd öreg koromban sorozatosan ilyenek lesznek? Hiszen már most érzem, hogy egy súlyosabb betegségnél nem éreztem meg!! És ezt még nem lehet elkerülni, csak cenzorral, amit nem támogat a TB! Főleg, hogy a hypo-t sok mindennel össze lehet keverni, sokszor azt hiszem baj van, aztán csak éhes vagyok/szomjas vagyok/fáradt vagyok érzetem van.

 Remélem, hogy elérhetőbb lesz, mire elérek oda :)

Tudom, hogy nem vagyok rossz helyzetben, hiszen élhetek, és minden eszköz megvan a szövődmények elkerülésére, de ezen főleg nekem kell dolgozni. De mindent megér. 

Részletkérdés

A jó hír az, hogy maradt a 3x6 egység inzulin, az éjszakai meg 22-nek. Bár az éjszakainál nagy cél lenne legalább 15-re levinni, de az mindig is problémás volt, ennek is örülök.
A rossz hír, hogy annyira nem megy a fogyásom, ahogy elterveztem. 9 napig távol voltam, pedig vittem a futócuccot, de igazából lusta voltam, inkább pihengettem, meg mászkáltam mindenfele.
Vissza kell rázódnom a sportos életbe, mert nem lesz ez így jó. 1 hónap múlva kontroll.

számolás

Tavaly július óta vezetem a változást. Akkor kezdtem újra az első 5 km-em edzésprogramot.
Azóta futottam már 12 km-et töbször is, idén időt javítok. Általában a futóedzéseken 5 km-et futok, az idei edzéstervben intervallum és kocogás van felváltva, pluszban kinti fitnesz park. Most ott  tartok a szünetekben, hogy a fitneszpark, kocogás mehet egymás utáni két napon, de intervallum előtt és után is pihenés.
Nah de a számok:
Tavaly július óta:
- fogytam 6 kilót, ami nem számít soknak, de...
- augusztusban beszereztem egy centit és azzal mérek
- a derékbőségemből lement 9 centi
- a csípőbőségemből lement 4 centi
Ezek a számok inkább beszédesebbek :)
Még bőven van min dolgozni, de úgy érzem jó irányban haladok.

2 napja átálltam a 3x6 egység gyors inzulinra és még így is 5-6 körüli értékeket kapok. Szerintem itt megállok :)
Az éjszakait akarom még csökkenteni, de az mindig kényes volt.

újratervezés

Túlságosan lelkes voltam, így 1 nap intervallum, 1 nap kinti fitneszpark, 1 nap kocogás után a lábam úgy döntött, hogy sok volt neki és lázadozott.
Szóval újratervezés, a futó edzéstervet inkább hosszabbra tervezem, de csak kétnaponta járok minimum! mert úgy néz ki nagyon kell a pihenés is, hiába úgy éreztem, hogy jó az. Tehát 1 nap futás, 1 nap pihi, 1 nap kinti fitnesz park, 1 nap pihi, 1 nap futás az edzésterv szerint.
Remélem így beválik :)
Jobb így, legalább így nem adom fel.

UPDATE: Azóta kattogok ezen hogy legyen. Lehet inkább az erősítés-futás (vagy fordítva) egymás utáni napon, majd utána pihenőnap. Mivel ezt bírtam, az utána lévő futásnál vísitott a szervezetem, hogy nem kéne. Szóval lehet ez lesz :)

FogyÁS

Elindultam jó irányban, ez erőt ad a folytatáshoz. VÉGRE kilóban is fogytam, meg centiben is újra elindultam lefelé.
Folytatom a futást, belekezdtem egy félmaratoni edzőtervben. A félmaraton nincs tervben, a futásom idejének gyorsítása a cél. Az edzések sima 5 km-es kocogások és intervallumos futások edzésnapjaiból áll. Megint úgy vagyok, hogy a fejem vörös, mint a ráké, mert eddig nem intervallumoztam. Egy intervallum volt eddig, viszont az eddigi 9-10 perc/km-ből lett 7:40 perc/km. Szóval haladok :)
Pluszban elkezdtem erősíteni is, hogy izom is kéne több. Nemrég nyílt közelünkben kinti fitnesz park, már voltam kétszer. Úgy gondoltam mi az nekem, semmi, ráállok a gépre, aztán csak játszani kell, mint a játszótéren. Aha, persze :D
A 3. gépre már alig tudtam ráállni, remegtek a lábaim, nem akartak menni.
A 2. edzés már jobb volt. 3 sorozatosat csinálok, a könnyűekből 10-et, a nehezekből 20-at. Nah meg a levezetések, ahogy jólesik. :)

A pulzuskontrollt meg egyikszem gyakorolni, lassan be tudom lőni, hogy mennyi az, amennyit el kéne érni. Persze ahhoz előbb magasabbról kell elindulni, valamit valamiért. 

A csökentett inzulin meg bevált, bár még nem értem el az áhított 6 egységet a gyorsból. Jelenleg 7-nél tartok, éjszaka meg 22-nél. Tapasztalatból majd az izomnövekedéssel csökken az. Szóval a szokásos minta cukorbeteg vagyok :) az értékek jók.
Most még mivel nincs meleg, így sport hatására sincs kirivó érték, se fent, se le.
Persze a mozgás viszi lefelé, de csak pár egységgel.

Persze edzeni stílusosan egycsepes pólóba kell :)

MÁSokról

Sose írom ki a homlokomra, hogy cukorbeteg vagyok, de ha valaki megkérdezi sose tagadom le.
Viszont a környezet sokszor nem tudja, hogy mit is reagáljon. Mindenki hallott egyet, s mást a cukorbetegségről, általában azt, hogy biztos túl sok cukrot ettem. *kac-kac*
Általában ilyenkor szoktak jönni a cukorbeteg ismerősökkel, akinél látják, hogy mikor mit eszik, iszik, és úgy gondolja ő mindent tud. Ezért sokan szinte kioktatnak, volt olyan, hogy még az iskolában rám szóltak, hogy miért iszok málnaszörpöt (talán mert édesítőszeres???) meg hogy miért nem eszek többet, de hát nekem enni kell, itt és most, mert ő úgy gondolja.
Sokan azt hiszik, hogy ez egy hatalmasan kellemetlen dolog, aztán ha látnak igaziból egy inzulin beadást, csodálkoznak szájtátva, hogy tényleg csak ennyi az egész?

A fontos dolog:
Minden kezelés más! Még sokszor egy kezelésen belül is mások a napok!

Pl. egy futós napon edzés közben pluszban  eszek, müzlit, kekszet, akármit, mert kell!
A cukorbetegség nem úgy néz ki, hogy nem eszek cukrot, aztán voáááláá minden rendben van.
Állandó fegyelem az egész. Agyban eldönteni, hogy nem kell az az étel most, hanem majd holnap reggelire jó lesz az. Akkor se plusz inzulin, se hajtépés, hogy mi lesz.

Sok emberrel találkoztam, aki azt hiszi, hogy ez úgy műkődik, hogy beadom az inzulint és minden oké. Tökéletes vércukorszint. Bárcsak úgy lenne, de az inzulin nem így műkődik. Amíg a nem cukorbetegnél a szervezet pontosan tudja hány egység kell mennyi ételhez. Amíg az idesség miatt felmegy a vércukor, amikor meg túl alacsony, akkor a nem cukorbetegnél a szervezet végzi a feladatát, és feljebb viszi.

Én ezt próbálom utánozni, helyette dolgozni. Csak hát nem csak a szénhidrát és az inzulin létezik. Hanem az idesség, a front, a ciklus, a sport, kb. bármi.


Tehát kérdezz, ha valamire kiváncsi vagy, de könyörgöm ne oktass ki!

-1E

Csütörtök óta új inzulinadag. Először -1E csökkentettem. Sose hittem volna, de jobbak lettek a cukraim, a tudat miatt meg, hogy rendben van, jobban is éreztem magam.
Aztán gondoltam egyet, hogy még egy egységet mínuszban. Nah ott elején jól ment aztán meghülyült. Lett lefekvés előt 12,3-as cukrom, az étkezéses meg pont a határ, vagy 8 felett kicsivel, szóval azt sztronozom. Majd akkor vetem be, ha elkezdek újra sportolni, hiszen akkor az sokat segít.

Szóval visszatértem a -1E-re. Éjszakainak meg 3/4-ét adom. Mindig ezzel küzdök, de csökkentéssel jobban beállt. Mindig is fájt, hogy sok az éjszakai. Azóta kattogok, hogy lehet tényleg legalább azt az inzulint le kéne váltani. Most adok 22E-t, előtte 30E-t adtam. Ha belegondolok, hogy egész nap adok annyit gyorsból. *brrr*

Szóval most váltás van, számomra elég nagy váltás. Aztán meglátjuk 3 hónap alatt mire jutok. Addigra megyek vissza dokihoz, annyi haladokét kaptam, hogy próbáljak meg fogyni, ha nem sikerül, akkor inzulinváltás. Vagy ha úgy érzem, hogy szükséges.

Update:
Köszönöm a jó pár levelet :) de nincs pajzsmirigy problémám, nemrég nézték, és minden rendben van vele.

HARC

HARC, csupa nagybetűvel.
Ma voltam dokinál, a vércukor tökéletes, vérvétel majd 3 hónap múlva.
De ott van a nagy gond, a súly, amiért kb. mindet megteszek, mégse akar nagyon megmozdulni. Persze hozzájárul az eddigi hideg idő, 10 fok alatt nem megy az edzés egyszerűen, fáj, görcsöl, minden bajom van.
De itt a jó idő, szóval folytatódik hamarosan.
Felmerült, hogy váltani kéne inzulint, mert lehet, hogy sok a mostani inzulin, az éhséget okoz, így pluszban eszek.
Szóval most inzulincsökkentés, kajacsökkentés minimálisan. De már nem tudom mégis hova?
A sütieim alig látnak szénhidrátot, ha mégis "csalok" akkor is mindent beleszámolok, nem lépem túl. Lassan már csak zöldséget, húst látok. Abból se eszek sokat.

A hajam meg hullik, doki szerint az a 2 hetes gyulladás miatt. Mivel már kezd nőni  a babahajam, azt mondta várjunk, remélhetőleg helyreáll. Majd szerzek rá vitamint, meg állítólag a csalánlevél nagyon jó helyileg alkalmazva. Remélem... Most úgy érzem magam, mint a diabetes kezelése előtt, amikor rengeteg hajam kihullt.

Az a nagy gond, hogy nem tudom ennyi szénhidráttal mégis hogyan fogom bírni a futást, kezdünk átesni a ló tloldára, lehet mégis a másik inzulin lenne a jó választás?
Félek tőle, hiszen lassan 7 éve ugyanazt használom.


A héten szinte minden este pluszba kellett ennem, mert ment lefele éjszakára a vércukrom. Remélem használ neki az inzulin csökkentés. Bár vacsora után még pont a határ, lefekvés előttre esik le. ÁÁÁÁÁh.

Konzerv bejegyzés

22:51 van, én már megint muszájeszek. A csokit már megettem, most a süti jön, ez már a lassú szénhidrátok világa. Utálok kényszerből enni, arra gondolok, hogy csak hízok tőle. Várom, hogy a szénhidrát hasznosuljon, hogy stabilabb legyen a vércukrom, mámoros a folyamat.
Elképzelem, ahogy a csokidarabok felszívódnak és boldogan mennek bele a vércukormérőmbe a véremmel.
Ezután zümmög a fogkefe, még jó, hogy más se alszik. Nem szeretek fogmosás nélkül lefeküdni. De a sütit se szeretem eltranszplantálni a számból, szeretem még élvezni az ízét.

A sütik magánya lassan elmerül a lefolyóban.

Próbálom a karba szúrást, a lelkem tiltakozik, túl közel van a tű, túlságosan látom. A tű nem akar csúszni, a bőr síkit, hogy miért bántom.
Első nap hatalmas pukli lett.
Második nap piros folt.
Harmadik nap sikerült, de  a helye akkor is ott vigyorog.
Gúnyosan csücsül a karomon, hogy nesze neked, miért bántod a bőrt?
Nem elég a vénák zargatása negyedévente?
Mit akarsz még?

Egy nap

felkelős...álmos...kávé...tej...nyírfacukor/édesítő...vércukormérős...inzulin...30 gr CH...kontaktlencse...reggeli után mérés...indulásnál...vércukormérő...inzulin...szőlőcukor...mérés amikor kell...amikor érzem...számolós...aggodós...örülős...küzdős...mindenfélés...
vágott répa...retek...(mogyoró nincs)
CH csökkentett...szénhidrátmentes...egészséges...beosztós...nem zabálós...megállós...gondolkodós...magammal nem kicseszős...várós...
metron/villamoson/utcán/mozgólépcsőn/fotelben/liftben/kávézóban/boltban/utcán mérős
agyalás...mit főzés...ne legyen túlzás...semmiség
kék foltok...helyváltoztatások...szisszenések...bajok
aggódos...néha abbahagyni akaró...aztán összekaparós...
este szőlőcukor...vércukormérő készenlétben...saját testre figyelős...jön e hypo...van e hyper...jó lesz e minden
bonyolultnak tűnő...de már rutinos
édesítős...durum tésztás...kevés cukros...kevés lisztes...lisztes pótló...zabpelyhes...tönkölybúzás...gerslis...barnarizses

arra gondolós...régen más volt...mert nem figyeltem magamra eléggé

most mégis jobb...valahogy

Hypo ellen

Hypo ellen legjobb a szőlőcukor, nah de az ember megunja, főleg hogy már nem elég egy, mint a kezdetek kezdetén.
Nektek milyen hypo elleni dolgok vannak otthon?
Tavaly nyáron amikor nagyon meleg volt, pluszban napnyugta fele futottam, akkor sokszor ment lefele a vércukrom, így jó megoldás volt az instant kakaó. Kb. színtiszta cukor (ez kell a gyerekeknek :D), mindig helyreállította a cukromat.
Ugyanez a helyzet az instant teával (alias menzás tea).
A karamella érdekes módon nem segített a hypon, csak később ment fel tőle a cukrom.

Nah meg a szőlőcukor. Régen volt citromos, mentolos, meg sima, aztán kész.
Most már a nagy fitnesz és sport őrület miatt, rájöttek, hogy van rá igény,, hogy többféle legyen. Nekünk cukorbetegeknek meg örül a fejünk.
Így a DM-ben kapható málnásat veszem mostanában, eddig ez ami legjobban tetszett.
De az Aldi-ban is kapható többféle ízben, a kedvencem volt egy ideig az almás-fahéjas, csak meguntam.

Hypo elhárítás közben tejet is iszok, a benne lévő tejcukor lassan hat, viszont ezáltal sokáig szinten tartja.
Igazából már annyira szénhidrát csökkentett életet élek, hogy sokszor hypo esetén csak a cukor van itthon, mert minden kevés cukros, édesítőszeres, házi diabetikus., lassú felszívódású. Most is van itthon diabetikus házi müzli, almarózsa (kevés mézzel, sok fahéjjal).

szíves bejegyzés

Most értem haza kardiológiáról. Gyerekként volt egy szívműtétem, és van egy nagyon enyhe billentyű eldeformálodásom. Kétévenként kontroll, amit betartok nagyon, de nagyon.
A mai kontroll külön fontos volt nekem. A tavalyi futás eredmény után idén még jobban bele akarok vágni, de mivel egész gyermekkoromban azt mondták, hogy sportszerűen nem sportolhatók. Így kikértem a véleményét a dokinéninek.
Jelentem zöld utat kaptam, folytathatom úgy, mint eddig. Nem agyonhajtva, figyelve, de egyre többet, jobban, akár a maratonig is :)

Diabos találkozokról

Sose hittem volna, hogy ideáig jutunk el. Tavaly ilyenkor még csak halvány terv volt, hogy össze kéne hozni egy fiatal diabosokból álló közösséget. Meguntuk, hogy mindenhol az öregek vannak, meg csak azt hallgatjuk, hogy levágják a lábadat, megvakulsz, ha krumplis tésztát eszel, akkor meghalsz.

A diabetes sose volt egyszerű, azt szögezzük le, de hamar rutinná válhat az egész, de vannak kudarcok is. Amiket nem egyszerű feldolgozni. Vannak segélykiáltások, tűnődések, nem tudások, kétségbeesések, a legszívesebben a takaró alá bújás és ottmaradás.
De persze van rengeteg öröm, siker, cél, megvalósítás :)
A dokik jók, de nincs tengernyi idejük, nah meg 3 havonta látjuk őket. Így kell/kellenek valaki/valakik  akikkel meg lehet beszélni a dolgokat. Legyen szó akár alkoholról, akár vércukormérésről, beadásról, frontokról, elfogadásról, helyzeteről, sportról, szúrási helyekről, krémekről az ujjbegyekre.


Mára a "mozgalmunk" naggyá nőtte ki magát, rengetegen csatlakoztak, mindig vannak új arcok, de van a kemény mag is :) Már a törzshelyünk is meglett, sok cukrászdát megjártunk. Amikor meg nem találkozunk, akkor neten segítünk.

Igazából már párszor leírtam, de nekem sokáig gondom volt a nyilvános vércukorméréssel, inzulin beadással. Ebben a csoport RENGETEGET segített, nem csak maga az érzés, hogy ott van a másik is, ő is fiatal, ő is ezt éli meg, és mégis vércukrot mér, inzulint ad be. Sokszor inkább elbújtam bárhova, csak ne lássák.
Szóval mára eljutottam oda, pont a múltkori diabos találkozó után, hogy egy ismerősöm előtt zavartanul beadtam az inzulint, és annyira természetesnek vettem, hogy észre se vette, mert közben beszélgettünk, és semmi furcsa pillantást nem kaptam, amiket sokszor szoktam.

Tehát köszönöm mindenkinek, aki hozzásegít ehhez :)

UPDATE:
Közben még eszembe jutottak dolgok, hogy jó hogy ők nem csak fogalmilag tudják a Hba1c szintet, hanem értik, hogy hány százalék mit jelent.
Ugyanez van a vércukrokkal is.

Diabtalálka

Idén először találkoztunk, és nagyon jó volt :) Úgy látszik meglett a törzshelyünk is: La Delizia.
 Itt van rengeteg pozítiv tapasztalatunk, mindig kedvesek voltak, a szénhidrátot kiszámolták, a süti és a kávé finom. Tegnap meg zárás után 45 perccel szóltak, hogy hát bocsi már mindent összepakoltunk, mennénk haza. Észre se vettük, hogy már csak mi vagyunk :D Sőt, tőlünk kérnek tanácsot, hogy hogyan alakítsák a sütiket, hogy a cukorbetegeknek minél jobb legyen. Ez a helyes felfogás :)

Mi meg beszélgetünk, rengeteget, nem fogytunk ki a témából, nah persze vércukrot mértünk, inzulint adtunk be, sütiztünk, kávéztunk.
Megtudtam a napok óta tartó kérdésemre a választ, hogy az inzulinpumpát hogy veszik le pl. fürdéshez. Kiderült, hogy le lehet cuppantani, valahogy azt képzeltem, hogy mindig újra kell szúrni. Még mindig nagy dillema ez a pumpa dolog, igazából én már "túl jó" vagyok az értékeimet tekintve. 

Bár a mostani HbA1c szintemre kiváncsi leszek, mivel volt a sürgősségis eset, az gyulladás, napokig 8-10 között volt a cukrom, aztán a foggyulladás, akkor is ugyanaz volt, mert nem ehettem órákig. 

10.-n megyek a kétévenkénti kardiológiai kontrollra, kiváncsi leszek. Megkérdezem majd, hogy a futás dolgot meddig lehet húzni. Azt tudom, hogy túlterhelni nem lehet a szívemet, de nem is iramfutó akarok lenni, de azért idén egy 7 km-es táv normális lefutása a cél. Valahogy versenyeken nem érzem jól magamat, mindig többet akarok kihozni, pedig ott van bennem, hogy nem kell. De hát mindenki ott fut, gyorsabbak, lassabbak, hajt a tömeg. Azt mondják pont azért gyorsabban fut az ember, én pont azért fáradok ki hamar. Ezt kell legyőznöm, hogy a versenyen is ugyanúgy edzéstempot tartsak, és akkor nem lesz gond. 

Idén a pulzuskontrollt fogom gyakorolni, kiváncsi leszek az eredményre, kb. 1 hónap és már lehet menni lassan :) (ha nem lesz márciusban hó :D) Tavaly már áprilisban futottam.

front?

Valószínűleg front van, mert napok óta nappal pont a határ, este meg szétesik a vércukrom. Hihetetlen módon nem akar 8 alá menni egészen reggelig. Reggelre viszont lemegye 5-6 közöttre. Próbáltam én már mindent, kevesebb vacsi, több gyorshatású inzulin, több lassúhatású. Mit ne mondjak, bármit megadnék egy hypo-ért. Ma csinálok egy vércukor profilt, hátha valami kiderül.

Hypohelyzet

A foghelyem rendben van, bár őrült módon kívánom a tejet, még 5 nap és lehet, addig fél lábon is kíbirom. Ha nagyon akarom, akkor arra gondolok, hogy milyen pompás lesz gyulladt foggal visszamenni a fogászatra, és meggondolom magamat.
A héten meg zűrzavar volt a vércukraimban, amíg a fogászaton vártam mindig felment, mert hiába tudtam, hogy csak csíkcserére mentem, akkor is azért az egész épület, a zajok, a dokik. Nah hát tudjátok.
Vártam változó órákat, addig nem ettem, mert azért kajadarabokkal nem ülünk be fogászati székben, utána a csík miatt 1 óráig nem ehettem. Akkor meg vagy felment, vagy le, ahogy gondolta magát, nah szép :D
Mióta megvolt a foghúzás, és nem ehetek semmiféle tejes dolgot, azóta meg hypo és hypo és hypo. Már csökkentettem az inzulint, mert őrület. Tegnap ebéd után 1 órával már hypoztam, és hajnalban is hypoztam, sőt hajnalban alig akart felmenni. Úgy látszik a tejes dolgok szinten tartották az egészet.

Szerencsére megúsztam az egészet fájdalom, duzzanat nélkül. Azért érzem a helyét, de ennyi. A szabályokat betartom, hamarosan a sebet is kezelhetem.
Addig meg próbálok változatosan enni, a fene gondolta volna, hogy ennyi mindenben van tejes dolog. Akartam venni párizsit, erre amit szoktam enni, az sajtos-zöldséges. A pizzán sajt van, a joghurt, tejföl, tejszín kizárva. Se puding, se húsos tészta, se lasagne, se milánói, kb. semmi. Jó persze lehetne mással pótolni őket, de ezt az 5 napot már kíbirom.

Addig meg eszek ilyen jóságot husival :)

Fogas bejegyzés

Decemberben úgy indultam karácsonyozni, hogy februárig nem látok kórházat. Erre karácsonykor sürgősségi, aztán mire tudtam enni rendesen, begyulladt a bölcsességfogam. Részleges szájzárat kaptam, persze péntek este kezdődött, mikor máskor?? Szereztek nekem csecsemőknek való fogzáskönnyítőt :D meg fájdalomcsillapítót, de nem enyhült.
Szóval egész héten a fogászaton voltam minden egyes nap. Gyógycsíkot kaptam, hogy szűnjön a szájzár, majd a röntgen után közölték, hogy ezt ki kell húzni, mert rosszul nő, azért gyulladt be.
Szóval ma végre kihúzták, egy minimális szájzáram volt még, de a fogó már befért. Most már nem tudom miért paráztam annyira tőle, túl sok foghúzós sztorit olvastam előtte a neten. Meg a váróban is hallgattam eleget, hogy kinek hogy törték le, hogy húzták fél óráig.
Erre én rászántam magamat, beszúrtak két érzéstelenítőt (egyet a szájpadlásba, nah az brrrr volt), aztán a műtőben a doki 1 perc alatt kiszedte, csak azt hallottam, hogy ropog és ennyi.
Eddig semmi tünet nincs, kicsit sajog, de még bőven bennem van az érzéstelenítő, szóval majd kiderül. Azért a jég, és a fájdalomcsillapító elő van készítve.
A másik, hogy az alsót meg majd ki kell műteni. Még ki se jött, de már nyomja a másik fogat, és ferdén nő. Nah az nem lesz ilyen egyszerű, ahhoz vágni kell, kikotorni, varrni. De azt majd később :)

"ebéd" gyanánt vettem Kubut, mivel inni lehet, enni nem. Folyékony cukor kb. és ezt itatják a gyerekkel, mint egészséges ital, mert van benne répa, és vitamin, hát...ö....