Cukros vagy? De rossz neked!

Hétvégén vittem alapítványt kitelepülésre, és mivel egész nap ott voltam, így a kaja nem maradt ki. Persze a szokásos felkészülés megvolt.
Főleg, hogy ott volt a barátnőm, aki jártas a betegségben családja révén, így tőle sose kapok sajnálatot.
Nah de a többiektől első reakció, volt benne bőven részem.
A legtöbbször: Cukros vagy? De rossz neked!
Ilyenkor már meguntam magyarázni, hogy nem nem rossz nekem. Sőt, mivel engem állandóan nyúznak a kontrollokkal így végülis jobb. Persze minden csak felfogás kérdése, nah meg minden úgy megy, mint az esti fogmásos.

A másik idegesítő dolog, hogy beszélgetek a vércukormérésről meg ilyenekről és rákérdeznek, hogy cukros vagyok e? Ilyenkor olyan szívesen azt mondanám, hogy nem, csak hobbiból szúrkálom magam, mert az olyan jó <3

Nah de komolyan, ilyenkor látom az emberek fején, hog lepörög bennük, hogy biztos mindjárt rosszul leszek, hiszen a filmekben a cukorbetegek mindig rosszul vannak :)

Persze sok a tévhit, de ha én már megismernék  olyat, aki benne van, akkor bátran kérdezek tőle, és nem a filmekből merítek ötletek. És persze nem közölném, hogy a nagyapám lányának a testvérének az unokatesójának a fia is cukros, és ezértén mindent tudok róla.

Ez meg csodálatos. Más is küzd az ilyenekkel :)

Lelet para

Ma meglett a leletem, és a házidoki elfelejtett HbA1c szintet kérni, pedig direkt mondtam neki, szóval ez is szép menet lesz még.
Nah de a ráadás:
- a vasam alacsony
- a húgysavam magas
- a 24 órás fehérje ürítésem pozítiv (erről remélhetőleg szerdán lesz számszerű adat)

Ráadásul mivel vérvételi időpont csak 2!!! hétre volt, pont a diabdoki előtt, másnap 10-re lett lelet, a diabdokit lekéstem, felhívtam és azt mondta jövőhétre menjek be.
Tehát addig kattoghatok, hogy most mi lesz?
Keresem az okokat, főleg a fehérjére, lehet attól, hogy aznap elmentem sportolni. Bár amíg számokat nem tudok, hogy mennyivel magasabb, addig csak malmozok.

Hullámvölgyes futás

Lassan, de biztosan haladok, az esős idő betett nagyon az edzéstervnek. Ráadásul teljesen ésszerűtlennek tűnik, de követem, hiszen fejlődök, nah meg aki írta, az maratonokat fut :D Szóval csak tud valamit.
Nem gonoszságból, de irigykedik azokra az emberekre, akik futnak pár napot, majd indulnak 5 km-es távon és kb. fél óra alatt lefutják. Nekem meg ez 2 év eredménye.
Ilyenkor nyugtatom magam, hogy nem is baj, hiszen tavaly megakadtam, amikor nem volt célom, amit akartam elértem, újat nem tűztem ki, aztán azt láttam, hogy nem akarok menni, mert minek?
Szóval cél kell :)
Valamikor elmegy a kedvem, hiszen valamikor görcsöl a lábam, találkoztam már bunkó kutyással/futóval/biciklissel/autóval.
Ma is holtpont volt, a GPS-t nem fogta be a telefon, futás előtt meg ittam, hiszen mindenhol azt írják. Eredménye az lett, hogy a felénél hazafutottam, mert majdnem bepisiltem :D Megtanultam, hogy nekem felesleges, inkább viszem a kulacsot. 

Dokihoz meg hónap végén megyek, már megkaptam az első nagyon le vagyok fogyvát, remélem a doki is ezt fogja mondani, hiszen ebbe az egybe tud belekötni.
Nah meg hónap végén előtte még egy nagylabor, 24 órás méricskélés mindennel együtt.

Nemértősmindenes

Van olyan, hogy elgondolkozok rajta, hogy is éltem a diabetes előtt. És igazából már annyira hihetetlen, hogy volt 18 évem, amikor még műkődött a hasnyálmirigyem, volt saját inzulinom, így kb. azt csináltam, amit akartam. Akkor ettem, ittam, amikor akartam. Azt amit akartam.

Bőven rendszertelen volt az életem, amire nem vagyok büszke. Bár mindig is sportoltam valamit, a rendszeres étkezés és vízfogyasztás nem volt az erősségem. 

Általános iskolában abba szerencsém volt, hogy anyukám sokáig otthon volt, így legalább a főtt étel fix volt. Utána meg hamar megtanultam főzni, amikor már dolgozott :)

De ha visszaemlékezek és a mai életmódomra tekintek, fel nem tudom fogni, hogy reggel nem ettem, majd az iskolában ettem 1!! szendvicset, és ez elég volt 3-ig, 4-ig általában. Folyadék max fél liter. 

Nem tudom ezzel az életmóddal hova jutottam volna el, biztos valami rosszhoz, valami rendszertelen életmódhoz.

Akkor, ha elindultam nem érdekelt, hogy mikor tudok enni, vagy mit. Majd eszek, ha tudok.

Most ha elindulok, tervezek, mint mindig. Tervezem, hogy meddig maradok, tervezem, hogy mit tudok enni, mi van a közelben, vagy mit tudok vinni, vagy eszek előtte. 

Persze a túlélőcsomag mindig megvan, sokan kérdezgetik hova viszem a packot még a boltba is. Sose lehet tudni mi történik. Bár a közeli boltba csak szőlőcukrot viszek, de az csak 5 percre van tőlem.

De bármi más jön, nálam van:

- gyors inzulin

- plusz tű

- vércukormérő/tesztcsík 

- plusz tesztcsík, ha már kifogyóban van a másik

- szőlőcukor

- néha alacsony GI-jű rágcsa

- folyadék!! (van egy kulacsom, abba hordom általában)

- iratok

- cukorbeteg kártya

Más meg beteszi a zsebébe a pénztárcát :)

Sokszor nem tudom hogy megy az egész. Lassan 7 éve. 

Igenis tud fájni, a szúrás is tud fájni, a sport is, de főleg a lelkem tud fájni, ha úgy alakul.

A média kétfélét szokott suggalni, vagy a minden jó a cukorbetegnek, vagy semmi se jó. Pedig van bene jó, van benne rossz is.

Nehogy valaki azt mondja, hogy jók a vénák szúrása, az inzulin szúrása, az ujjbegyek kicsi pontocskás helyei. Jobb, mint a szövődmény.

Mindig is utáltam a matekot, most meg egész nap számolok. Reggel felkelek, mérés alapján számolok hány egység inzulin kell, számolom a kaját, a kávéba hány deci tej van. És így tovább az étellel.

Majd a futásnál, hogy előtte mennyit mértem, az mennyire mehet/fel. Az edzéstervnél a méterekre bontott futást, 400 méter futás kocogva, 400 méter gyorsan, majd újra, de vajon mennyi az annyi, hol is tartok??? Áhhh, mindenhol számok.

Aztán lefekvéskor, ha túl alacsony vajon mennyivel lesz alacsonyabb, ha túl magas, akkor mikor is adtam inzulint, vajon van e még a véremben, nehogy felnyomjam az inzulinszintemet az egekbe, mert akkor jön a hypoglikémia.

Számolni a hyponál is, mennyire súlyos, mennyiről esett le, a gyors CH után, mennyi lassú kéne.

SZÁMOK MINDENHOL!

Aztán vannak a helyzetek, amikor mérlegelni kell. Mint múltkor nekem a Hungaroring-en. Májushoz képest jégkockává fagytam, az árusok meg cukros forró teát árultak, se cukor nélkül nem tudtak adni, azt se tudták mennyi cukor van benne. A jégkockákat meg oldani kellett, még órák voltak hátra, így vettem teát, 12-es cukorral megúsztam, későb korrigáltam.

futásról

Futok, mert kell egy sport...
Futok, mert kell a küzdés...
Futok, mert jót tesz...
Egyik láb, a másik után...bár ilyen egyszerű lenne, csak erről szólna az egész.
Tudom, hogy honnan indultam, hány centi derék és csípőbőségről, hány kilóról, hány egység inzulintól.
Az első ok a szövődmények elkerülése.
A második ok az inzulin csökkentése.
A harmadik ok a testsúly csökkentése.
A negyedik okot már én se tudom.
A futás nemcsak az a fél-1 óra, a futás elkezdődik azon, hogy elhatározom, hogy ma futok, akár fúj a szél, akár nem akarok, akár kismacik száldogálnak rózsaszín felhőkön.
Aztán elindulni, ott nem figyelni a tahó emberekre, a nézőkre, másokra, csak befelé szabad figyelni, nah meg az orrom elé.
Eldönteni, hogy csak azért is megcsinálom, akkor is ha nem akar menni, legalább valamennyit.
Aztán utána egész nap tart a futás, hiszen a vércukorra bőven kihat utána órákig.

Sokszor úgy érzem, hogy nem megy. Aztán rágondolok, hogy honnan indultam pár éve, az 1 percet alig lefutni tudótól, a tüdőt kiköpő edzésektől.
Ahhoz képest haladok, mégis többet vártam, előbb vártam, nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.

De aztán a tükörbe nézek, a vércukornaplómba, és arra gondolok, hogy formásodok, jobban érzem magam, a vércukraim csodálatosak és az inzulinnak már csak a felét adom, mint amit pár éve adtam.

Múlt, jelen, jövő

Olvasok egy könyvet, amit több, mint 20 éve adtak ki. Vallomások cukorbetegektől, társaktól.

Akkor még cudar élet volt, akkor jöttek be a penek, a vércukormérő csodaszámba ment, vizeletből teszteltek, hogy már nagy e a baj. Havonta jártak kontrollra, az volt a legkevesebb, mégis sok embernek jöttek a szövődmények, hiszen ami nem fáj, az nem baj. Eszköz alig volt hozzá. HbA1c szintet nem mértek, szövődményt megelező kontrollra alig mentek. 

Akkor még cudar élet volt, ahhoz képest mi nagyon jók vagyunk.

Hiszen penek, tesztcsíkok, Hba1c szint, szemészet, vérvétel, minden csodaság. Mai álláspont szerint teljesen megelőzhetőek a szövődmények, a betegségek csak az öreg korral jönnek, amik amúgyis jönnének diabetes ide vagy oda.

Nem hiszek abba, hogy amíg élek, feltalálják a csodamódszert, a gyógymódot, DE reménykedek hogy fejlődik a tudomány, főleg hogy cenzor lenne jobban hozzáférhető.

A szövődményektől mindenki fél, viszont én inkább attól félek, amit sok idős embernél láttam, olvastam róla. Hogy az érzékelésük nem az igazi, így nem érzik meg a hypo-t. A jól kezelt cukorbetegséggel együtt járnak a hypo-k is, akarva-akaratlanul.

Amikor elromlott a mérőm, és életem legszörnyűbb hypo-ját értem meg, majd öreg koromban sorozatosan ilyenek lesznek? Hiszen már most érzem, hogy egy súlyosabb betegségnél nem éreztem meg!! És ezt még nem lehet elkerülni, csak cenzorral, amit nem támogat a TB! Főleg, hogy a hypo-t sok mindennel össze lehet keverni, sokszor azt hiszem baj van, aztán csak éhes vagyok/szomjas vagyok/fáradt vagyok érzetem van.

 Remélem, hogy elérhetőbb lesz, mire elérek oda :)

Tudom, hogy nem vagyok rossz helyzetben, hiszen élhetek, és minden eszköz megvan a szövődmények elkerülésére, de ezen főleg nekem kell dolgozni. De mindent megér. 

Részletkérdés

A jó hír az, hogy maradt a 3x6 egység inzulin, az éjszakai meg 22-nek. Bár az éjszakainál nagy cél lenne legalább 15-re levinni, de az mindig is problémás volt, ennek is örülök.
A rossz hír, hogy annyira nem megy a fogyásom, ahogy elterveztem. 9 napig távol voltam, pedig vittem a futócuccot, de igazából lusta voltam, inkább pihengettem, meg mászkáltam mindenfele.
Vissza kell rázódnom a sportos életbe, mert nem lesz ez így jó. 1 hónap múlva kontroll.

számolás

Tavaly július óta vezetem a változást. Akkor kezdtem újra az első 5 km-em edzésprogramot.
Azóta futottam már 12 km-et töbször is, idén időt javítok. Általában a futóedzéseken 5 km-et futok, az idei edzéstervben intervallum és kocogás van felváltva, pluszban kinti fitnesz park. Most ott  tartok a szünetekben, hogy a fitneszpark, kocogás mehet egymás utáni két napon, de intervallum előtt és után is pihenés.
Nah de a számok:
Tavaly július óta:
- fogytam 6 kilót, ami nem számít soknak, de...
- augusztusban beszereztem egy centit és azzal mérek
- a derékbőségemből lement 9 centi
- a csípőbőségemből lement 4 centi
Ezek a számok inkább beszédesebbek :)
Még bőven van min dolgozni, de úgy érzem jó irányban haladok.

2 napja átálltam a 3x6 egység gyors inzulinra és még így is 5-6 körüli értékeket kapok. Szerintem itt megállok :)
Az éjszakait akarom még csökkenteni, de az mindig kényes volt.

újratervezés

Túlságosan lelkes voltam, így 1 nap intervallum, 1 nap kinti fitneszpark, 1 nap kocogás után a lábam úgy döntött, hogy sok volt neki és lázadozott.
Szóval újratervezés, a futó edzéstervet inkább hosszabbra tervezem, de csak kétnaponta járok minimum! mert úgy néz ki nagyon kell a pihenés is, hiába úgy éreztem, hogy jó az. Tehát 1 nap futás, 1 nap pihi, 1 nap kinti fitnesz park, 1 nap pihi, 1 nap futás az edzésterv szerint.
Remélem így beválik :)
Jobb így, legalább így nem adom fel.

UPDATE: Azóta kattogok ezen hogy legyen. Lehet inkább az erősítés-futás (vagy fordítva) egymás utáni napon, majd utána pihenőnap. Mivel ezt bírtam, az utána lévő futásnál vísitott a szervezetem, hogy nem kéne. Szóval lehet ez lesz :)

FogyÁS

Elindultam jó irányban, ez erőt ad a folytatáshoz. VÉGRE kilóban is fogytam, meg centiben is újra elindultam lefelé.
Folytatom a futást, belekezdtem egy félmaratoni edzőtervben. A félmaraton nincs tervben, a futásom idejének gyorsítása a cél. Az edzések sima 5 km-es kocogások és intervallumos futások edzésnapjaiból áll. Megint úgy vagyok, hogy a fejem vörös, mint a ráké, mert eddig nem intervallumoztam. Egy intervallum volt eddig, viszont az eddigi 9-10 perc/km-ből lett 7:40 perc/km. Szóval haladok :)
Pluszban elkezdtem erősíteni is, hogy izom is kéne több. Nemrég nyílt közelünkben kinti fitnesz park, már voltam kétszer. Úgy gondoltam mi az nekem, semmi, ráállok a gépre, aztán csak játszani kell, mint a játszótéren. Aha, persze :D
A 3. gépre már alig tudtam ráállni, remegtek a lábaim, nem akartak menni.
A 2. edzés már jobb volt. 3 sorozatosat csinálok, a könnyűekből 10-et, a nehezekből 20-at. Nah meg a levezetések, ahogy jólesik. :)

A pulzuskontrollt meg egyikszem gyakorolni, lassan be tudom lőni, hogy mennyi az, amennyit el kéne érni. Persze ahhoz előbb magasabbról kell elindulni, valamit valamiért. 

A csökentett inzulin meg bevált, bár még nem értem el az áhított 6 egységet a gyorsból. Jelenleg 7-nél tartok, éjszaka meg 22-nél. Tapasztalatból majd az izomnövekedéssel csökken az. Szóval a szokásos minta cukorbeteg vagyok :) az értékek jók.
Most még mivel nincs meleg, így sport hatására sincs kirivó érték, se fent, se le.
Persze a mozgás viszi lefelé, de csak pár egységgel.

Persze edzeni stílusosan egycsepes pólóba kell :)

MÁSokról

Sose írom ki a homlokomra, hogy cukorbeteg vagyok, de ha valaki megkérdezi sose tagadom le.
Viszont a környezet sokszor nem tudja, hogy mit is reagáljon. Mindenki hallott egyet, s mást a cukorbetegségről, általában azt, hogy biztos túl sok cukrot ettem. *kac-kac*
Általában ilyenkor szoktak jönni a cukorbeteg ismerősökkel, akinél látják, hogy mikor mit eszik, iszik, és úgy gondolja ő mindent tud. Ezért sokan szinte kioktatnak, volt olyan, hogy még az iskolában rám szóltak, hogy miért iszok málnaszörpöt (talán mert édesítőszeres???) meg hogy miért nem eszek többet, de hát nekem enni kell, itt és most, mert ő úgy gondolja.
Sokan azt hiszik, hogy ez egy hatalmasan kellemetlen dolog, aztán ha látnak igaziból egy inzulin beadást, csodálkoznak szájtátva, hogy tényleg csak ennyi az egész?

A fontos dolog:
Minden kezelés más! Még sokszor egy kezelésen belül is mások a napok!

Pl. egy futós napon edzés közben pluszban  eszek, müzlit, kekszet, akármit, mert kell!
A cukorbetegség nem úgy néz ki, hogy nem eszek cukrot, aztán voáááláá minden rendben van.
Állandó fegyelem az egész. Agyban eldönteni, hogy nem kell az az étel most, hanem majd holnap reggelire jó lesz az. Akkor se plusz inzulin, se hajtépés, hogy mi lesz.

Sok emberrel találkoztam, aki azt hiszi, hogy ez úgy műkődik, hogy beadom az inzulint és minden oké. Tökéletes vércukorszint. Bárcsak úgy lenne, de az inzulin nem így műkődik. Amíg a nem cukorbetegnél a szervezet pontosan tudja hány egység kell mennyi ételhez. Amíg az idesség miatt felmegy a vércukor, amikor meg túl alacsony, akkor a nem cukorbetegnél a szervezet végzi a feladatát, és feljebb viszi.

Én ezt próbálom utánozni, helyette dolgozni. Csak hát nem csak a szénhidrát és az inzulin létezik. Hanem az idesség, a front, a ciklus, a sport, kb. bármi.


Tehát kérdezz, ha valamire kiváncsi vagy, de könyörgöm ne oktass ki!