Az előző bejegyzésben írtam, hogy elküldtem történetemet cukkerberg-re. Örültem neki, reméltem, hogy biztatást adok a "frisseknek", sőt a "régieknek" is. Úgy látszik annyira nem. Mivel facebookra is felrakták, és írták küldenek e valamilyen tanácsot. Erre megkaptam kb. hogy vannak sokkal rosszabbak, örüljek, hogy "csak" ez van. (Jahm meg velem született szívbetegség, PCO, túl epeműtéten). És hogy ez nem látványos. Erre én balga visszaírtam, hogy dehogynem látványos, hiszen nem lehet egész nap itthon ülni, kint a világban is kell cukrot mérni, lőni magamat, nem egyszer hypoztam. Erre megkaptam, hogy ha rendesen kezelem magamat, akkor rögtön megérezném a hypot, és nem néznének részegnek. A belövés meg 2 mp. Hát köszönöm, valakinél lehet így működik, nálam nem. Én folyamatosan kapom a rosszalló tekinteteket, hiszen sokan nem tudják mi ez. Volt olyan, hogy be is szóltak, hogy miért drogozok fényes nappal. Vércukormérésnél úgy néznek rám, mintha kinőtt volna a 3. karom. Észre veszik, és látványos. Csak az ember be akarja beszélni magának, hogy nem az.
Igazából nem a diabetes a rossz, hanem az emberek hozzáállása. Főleg, hogy érintett a hozzászóló is.
Diabetessel élhető az élet, de nem könnyű, sose volt az, egyszer talán az lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése