Ebben a hónapban 1 éve, hogy járok önkénteskedni. Miután már jó ideje nem volt munkám, így kerestem valamit, ami nem igényel sok elfoglaltságot, viszont rendszeres. Így kötöttem ki a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítványnál. Fél évig a Heim Pál belgyógyászaton voltam, teljesen véletlenül. Igaz a legtöbb gyerek asztmás volt, néhány cukorbeteg. Aztán a csoportot nem tudtam összetartani úgy, hogy nem én voltam a mentor, mégis a végén rám hárult az egész. Így váltottam, egy épülettel arrébb egy csuda aranyos csoporttal, az ortopédián. Mind fiatalok vagyunk (pont ma jön hozzánk egy néni, de állítólag nagyon pörgős). Én sose akartam megváltani a világot, sokan úgy mennek az alapítványhoz, hogy az onkológiára akarnak menni, én bárhova akartam, csak oda nem. Hiszen itt is vannak visszajáró betegek, hozzájuk is akarva-akaratlan kötődünk, de legalább nem haldokolnak. Nem kértem ezt a plusz terhet, valakink pedig pont az onkológia kell.
Igazából elmondhatatlan az egész, a gyerekek várnak minket, szeretnek minket, a kicsik sokszor megölelgetnek, a nagyobbak meg szerelmes levelet írnak nekünk :)
Legrosszabb esetben mi festegetünk, meg játszunk. Amikor meg influenza járvány volt, akkor meg beültünk a Zöld Macskában kakaózni, mint a nagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése